BK BH 1991/9
BK BH 1991/9
1991.01.01.
A közkegyelemről szóló 1990. évi XXXIX. törvény értelmében a bűnhalmazatban álló bűncselekményeket egyenként kell vizsgálni az eljárási kegyelem alkalmazása szempontjából, kivéve, ha a bűncselekmények bármelyike a kizáró okok között felsoroltak közé tartozik [1990. XXXIX. tv. 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.]
L. BH 91/1/9
A megyei bíróság az I. r. vádlottat nagyobb értékre üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás és 2 rb. orgazdaság büntette miatt 1 év 1 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 16 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 1976. évtől dolgozott a kereskedelmi vállalat műszaki üzletében mint eladó.
A II. r. vádlottal, aki szintén a kereskedelmi vállalat egy másik üzletében dolgozott, megegyeztek, hogy az elektromos szerelések során az általa fel nem használt cikkeket kicseréli a boltban árusított más cikkekre. E megegyezésnek megfelelően az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak összesen 13 700 forint értékben hajszárítót, grillsütőt és magnetofont adott (1. pont).
Egy évvel később az I. r. vádlott közölte a II. r. vádlottal, hogy az üzletükben többlet van, és kérte a segítségét abban, hogy a vállalat más üzletébe történő átszállítás mellett egy színes televízió készüléket szerezhessen.
A II. r. vádlott ekkor a vállalat egyik üzletének a vezetőjét, a VII. r. vádlottat kérte meg, hogy a I. r. vádlott által felajánlott árucikkeket cserélje ki egy színes televízió készülékre, aki ebbe beleegyezett, és a I. r. és II. r. vádlottak 2 db 27 000 forint értékű mosógépet szállítottak a VII. r. vádlott által vezetett üzletbe, amiért az I. r. vádlott egy 21 900 forint értékű színes televízió készüléket kapott (2. pont).
A III. r. vádlott az egyik áruház karbantartója volt, aki a munkahelyéről eltulajdonított 20 db 48 000 forint értékű armatúrát, amelyet az I. r. vádlotthoz vitt, aki az armatúrákért cserébe egy 44 000 forint értékű televízió készüléket adott (3. pont).
Végül a I. r. vádlott az évek során abból az üzletből, ahol dolgozott, fizetés nélkül folyamatosan elvitt egy grillsütőt, automata mosógépet, robotgépet, színes televíziót, elszívót, összesen 57 526 forint értékben (4. pont).
A megalapozott tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségére is valamennyi terhére rótt cselekmény vonatkozásában.
Az I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezését fenntartotta; álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, mert az ellentétes a vádlott előadásával, és téves ténybeli következtetésen alapul. Álláspontja szerint az ítélet tényként állapította meg, hogy az üzletben a vásárlók kívánságának megfelelően az áruk cseréje megengedett és szabályos volt, és ha a cserék során a kisebb értékkülönbözetet „borravalónak” tekintjük, akkor az I. r. vádlott jogszerűen vitte haza az értékkülönbözet fejében az árucikkeket, így az I. r. vádlott bűncselekményt nem követett el.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott védőjének a jogi okfejtésével nem értett egyet.
Az I. r. vádlott a kereskedelmi vállalat dolgozójaként a rábízott árucikkeket cserélte ki, így az ebből keletkezett értékkülönbözetnek „borravalókénti” értékelése téves. Az árucikkek cseréje után keletkezett értékkülönbözet vitathatatlanul a kereskedelmi vállalatot illata meg, így az I. r. vádlottnak az a cselekménye, hogy ezzel az értékkülönbözettel a sajátjaként rendelkezett: megvalósította a sikkasztás bűncselekményét, így a felmentése szóba sem kerülhetett.
A védő vitatta továbbá az üzletszerűség megállapíthatóságát, mert nem volt előzetes megállapodás a rendszeres árucserékre vonatkozóan.
A Legfelsőbb Bíróság az előzetes elhatározottság hiányában sem látta támadhatónak azt a tényt, hogy az I. r. vádlott a rendszeres haszonszerzésre törekvés érdekében tevékenykedett hosszabb időn keresztül.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott terhére megállapított, a 2. és 4. pontban írt cselekményeket a 111 526 forint értékű áruk eltulajdonítása tekintetében helyesen a Btk 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagyobb értékre, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett sikkasztás büntetteként értékelte, mely a törvény szerint 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Tévedett azonban, amikor a tényállás 1. pontjában írt cselekményt - a II. r. vádlott részére az eltulajdonított elektromos cikkek helyett kiadott 13 700 forint értékű áruk eltulajdonítását - orgazdaság büntetteként értékelte. Ez a cselekmény ugyanis a Btk 326. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő orgazdaság vétségének értékelhető, mely 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés kiszabását megelőzően a törvényben meghatározott büntetési tételek figyelembe vétele mellett vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az 1990. évi XXXIX. törvényben szabályozott közkegyelmi rendelkezés alkalmazásának lehetőségeit.
Az 1990. június 18. napján hatályba lépet 1990. évi XXXIX. törvény 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárás nem folytatható az 1990. június 1. napja előtt elkövetett vétség és a b) pont szerint az olyan bűntett miatt, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, kivéve a törvényben felsorolt bűncselekményeket.
Minthogy e törvény 8. §-a (1) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi a közkegyelmi rendelkezés alkalmazását a halmazatban levő bűncselekmények miatt folyó büntetőeljárás esetén is, a bűnhalmazatban levő bűncselekményeket egyenként vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a tényállás 1. pontjában írt orgazdaság vétsége és a 3. pontban írt orgazdaság büntette tekintetében alkalmazni kell a közkegyelmi rendelkezést [6. § (1) bekezdés a) és b) pontja]. Természetesen más a helyzet a bűnhalmazatban levő olyan bűncselekmények vonatkozásában, amelyekre nézve a kegyelem kizárt [8. § (1) bek. b) pont].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság e két bűnhalmazatban álló bűncselekmény vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét a Be 250. §-a I. pontjának a) alpontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárást - közkegyelem folytán - megszüntette.
Az I. r. vádlott terhére fennmaradó folytatólagosan üzletszerűen és nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntette miatti büntetés kiszabása során vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabásával összefüggésben felsorolt enyhítő és súlyosító körülményeket. Az előzőekben kifejtett eljárás megszüntetésekre tekintettel mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülményként értékelt halmazatot, de további súlyosítóként vette figyelembe a folytatólagos elkövetést és további enyhítő körülményként értékelte az I. r. vádlott büntetlen előéletét és a jelenleg is fennálló súlyos betegségét.
A módosult bűnösségi körülményekre és a két orgazdasági bűncselekmény miatt a büntetőeljárás megszüntetésére is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama túlságosan súlyos. A Legfelsőbb Bíróság a büntetlen előéletű vádlott esetében, aki önhibáján kívül hosszú ideje állt a büntetőeljárás hatálya alatt, alkalmazhatónak találta a Btk 87. §-a (2) bekezdésének d) pontját, és a szabadságvesztés mértékét a törvényi büntetési tétel alsó határánál kisebb mértékben, 10 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére és a pénzmellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést érintetlenül hagyva.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően vizsgálta az 1990. évi XXXIX. törvény hatályát a végrehajtási kegyelem szempontjából. E törvény 4. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a 10 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés próbaideje megszűnik, a törvény 9. §-a értelmében figyelmeztette azonban a vádlottat, hogy a közkegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit e törvény hatályba lépését követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadvesztésre ítélnek. (Legf. Bír. Bf. III. 428/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás