BK BH 1991/91
BK BH 1991/91
1991.03.01.
Az erőszakos közösüléssel bűnhalmazatban a személyi szabadság megsértésének bűncselekménye is megvalósul, ha a közösülés végrehajtása és a személyi szabadság korlátozása időben és térben elkülönülten valósul meg [Btk. 12. § (1) bek., 175. § (2) bek. c) pont, 197. § (2) bek. b) pont].
L. BH 91/3/91
A kerületi bíróság ítéletével többek által elkövetett erőszakos közösülés büntette és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének büntette miatt halmazati büntetésül a visszaeső I. r. terhelt 8 év 6 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 8 évre a közügyektől eltiltásra, míg a visszaeső II. r. terheltet 8 évi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek az éjszakai órákban egy szórakozóhelyről távozó leányt követték. A II. r. terhelt a karjánál megfogta, rángatta, kijelentette, hogy meg fogja verni, amiért „felvág”, és egy esetben pofon is ütötte. Mindketten közölték a sértettel, hogy ha nem megy el velük „nagyon rá fog fizetni”. Ezután az I. r. vádlott is megragadta a sértett karját. A leány sírva kérlelte a terhelteket, hogy engedjék el, s amikor egy taxit vett észre a közelben, kirántotta magát a terheltek fogságából, a taxihoz szaladt, és abba beülve kérte a vezetőt, hogy vigye a lakására. A két terhelt azonban ugyancsak beült a gépkocsi hátsó ülésére, és ők mondták meg a taxisnak, hogy hová vigye őket. A gépkocsivezető ezután több km-t megtéve egy elhagyott helyen állt meg. Utazás közben a II. r. terhelt fogta a sértett nyakát, és egész idő alatt hátrahúzva tartotta. Megállás után a sértett nem akart kiszállni a taxiból, de a két terhelt kirángatta őt, majd miután magukra maradtak, közös erővel levetkőztették a sértettet - akit az I. r. terhelt meg is ütött -, majd mindketten közösültek vele.
A másodfokon eljárt bíróság a kerületi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek a sértett sérelmére elkövetett cselekményét egységesen többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének [Btk 197. § (2) bek. b) pont] minősítette, továbbá az I. r. terhelt fegyházbüntetését 7 év és 6 hónapra, míg a II. r. terhelt fegyházbüntetését 7 évre mérsékelte.
Az ítélet jogi indokolása szerint „tévedett a kerületi bíróság, amikor... a vádlotti cselekményeket személyi szabadság megsértése bűntettének is minősítette. Tény, hogy a vádlottak nemcsak addig korlátozták személyi szabadságában, ameddig közösültek vele, hanem olyan magatartást is tanúsítottak, hogy a sértettet akarata ellenére a közösülés helyszínére vitték taxival. Mivel azonban a szórakozóhely előtti forgalmasabb, nyílt utca alkalmatlan helynek mutatkozott az erőszakos közösülésre, ezért a nemi erkölcs elleni bűncselekmény megvalósításának szükségszerű velejárója volt azon vádlotti tevékenység, hogy a sértettet akarata ellenére elhagyott helyre vigyék, ahol zavartalanul közösülhettek a sértettel. Ezért az említett magatartás olyan eszköz-cselekmény, amely külön nem értékelhető személyi szabadság megsértéseként, és az erőszakos közösüléssel halmazatban nem állapítható meg”.
A másodfokú bíróság a büntetés enyhítését az időmúlással indokolta.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az elkövetett cselekmények minősítését megváltoztató és a két terhelt főbüntetését enyhítő rendelkezés miatt a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, amikor az erőszakos közösülés személyes szabadság megsértésével párosul, a két cselekmény azonban térben és időben egymástól elkülönül, a két bűncselekmény halmazatát kell megállapítani.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése ennek a követelménynek megfelelt.
Az adott esetben a két bűncselekmény bűnhalmazatban megállapítása nem tekinthető az egyazon elkövetési magatartás kétszeres jogi értékelésének. A terheltek a közösülés tényleges végrehajtása érdekében fosztották meg a sértettet a szabad helyváltoztatás lehetőségétől és a tényállásból minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a közösülés végrehajtása és a személyi szabadság korlátozása időben és térben elkülönült egymástól. Következésképpen nem alaki, hanem anyagi bűnhalmazat valósult meg.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítélet a Btk 175. §-ába felvett bűncselekmény bűntetti alakzatának megvalósulását e törvényhely (2) bekezdésének a) pontjában írt okból látta megvalósultnak. Ez a jogi értékelés azonban téves, mert a terheltek elkövetési magatartásának céljával összefüggésben súlyosabban minősülő erőszakos közösülésben bűnösségük megállapítására sor került, és ekként az elsőfokú bíróság ezt az elkövetési magatartást kétszeresen értékelte.
A megállapított tényállásból azonban egyértelműen következik, hogy a terheltek a sértett sanyargatásával hajtották végre a cselekményüket, mert több ízben tettlegesen bántalmazták és a taxiban utazás közben a nyakát fogva és hátra húzva tették nehezen elviselhetővé az utazás körülményeit. Ezért a személyi szabadság megsértésének bűntettkénti értékelését a Btk 175. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt minősítő körülmény megvalósulása alapozza meg.
A törvényes büntetés mértékének meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy a két terhelt a halmazatban megvalósított két bűncselekményt visszaesőként követte el. A terheltek visszaesését megalapozó - rablás miatt kiszabott - büntetésükön kívül más bűncselekmény miatt is voltak büntetve, törvénysértően enyhe ezért a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokon eljárt bíróság ítéletének a két terhelt által elkövetett cselekményt egységesen többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének minősítő, továbbá mindkét terhelt fegyházbüntetésének tartalmát mérséklő rendelkezése törvénysértő.
Ezért az ítélet említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte; a két terheltnek az említett sértett sérelmére megvalósított cselekményét társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének büntettében is megállapította, és a halmazati büntetés kiszabásakor ez utóbbi bűncselekményt visszaesőként elkövető terheltek közül az I. r. vádlottat 8 év 6 hónapi fegyházbüntetésre, míg a II. r. terheltet 8 évi fegyházbüntetésre ítélte. (B. törv. IV. 583/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás