BK BH 1991/95
BK BH 1991/95
1991.03.01.
A segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntettet valósítja meg, aki a házastársnak véletlenszerű magatartásával okozott súlyosan vérző sérülése ellátását elmulasztja, és ezáltal a sértett kivérzéses sokk folytán beálló halálát idézi elő [Btk. 172. § (1) bek., (3) bek. 2. tétel].
L. BH 91/3/95
A megyei bíróság a vádlottat a segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett büntette miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és férje, a sértett nagymértékben italoztak, gyakran volt köztük szóváltás és tettlegesség. A sértett ittasan durva volt a vádlotthoz, aki ennek hatására elhatározta, hogy ha az ittassága miatt segítségre szorul, nem fog rajta segíteni.
A vádbeli napon a lakásukban tartózkodtak, mindketten ittasak voltak. Este a vádlott a konyhában mosogatott, mikor a sértett a vádlott lába közé nyúlt, és sértő szavak kíséretében megfogta a nemi szervét. A késeket törölgető vádlott egy 10 cm-t meghaladó pengehosszúságú éles késsel, a sértettnek háttal állva, reflexszerű mozdulattal a közel derékszögben előrehajoló sértett feje irányába csapott félköríves mozdulattal, és ennek következtében a hajas fejbőrön 10 cm hosszúságú lebenyes sebzést okozott.
A sértett ezután lefeküdt a szobában, később a vádlott is. Az éjszakai órákban észlelte, hogy a sértett - akinek a feje vérzett - felkelt és járkált a lakásban, többször elesett, a fürdőszobába is kiment, ahol megmosakodott, a konyhában kompótot is fogyasztott, és a szobába visszatérve a vérveszteségtől ismételten elesett, a fürdőszoba, az ágynemű, a szőnyeg is véres lett. A vádlott mindezt észlelte, gyógyszert is adott a sértettnek, s miután a sértett a szobába visszatért, és az ágy mellett, a falnál ismételten elesett, a vádlott egy pléddel letakarta és otthagyta. A sértettnek segítséget nem nyújtott, orvost nem hívott hozzá. A vádlott másnap a délelőtti órákban a sértett munkatársait a lakásba nem engedte be. A fürdőszobát felmosta, az ágyneműk és párnák egy részét kimosta, a véres szőnyeget a fáskamrába vitte, a véres ruhákat beáztatta.
A sértett délután megérkező fiával a vádlott közölte, hogy az apja ittasan fekszik, és kérte, hogy segítsen feltenni az ágyra. A fia ekkor észlelte, hogy az apja meghalt.
A sértett halálának közvetlen oka kivérzéses sokk volt, melynek forrása a hajas fejbőrön, a vádlott által okozott sérülés volt. A sértett elvérzése több órán keresztül tartott, szakszerű orvosi ellátás biztosan megmentette volna az életét.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményt a törvénynek megfelelően minősítette.
A vádlott büntetőjogi felelőssége nem áll fenn a sértettnek okozott sérülés miatt. Az a körülmény, hogy a sértettnek felróható magatartása miatt a neki háttal álló sértett felé az éppen törölgetés folytán nála levő késsel reflexszerű mozdulatot tett, és ennek következtében okozott vérző sérülést a sértett fején, olyan magatartásként értékelhető, hogy még a gondatlanság sem áll fenn, kizárólag olyan véletlenszerű magatartás volt, amely tekintetében a vádlott büntetőjogi felelőssége - a bűnösség hiánya folytán - nem állapítható meg.
Ugyanakkor a véletlenszerű magatartás miatt bekövetkezett vérző sérülés ellátása és orvosi segítség iránti intézkedés olyan kötelezettség volt, amely egyfelől a vádlottat mint közvetlen hozzátartozót a családjogi helyzet alapján terhelte, másrészt pedig a segítségnyújtás alkalmas lett volna a sértett életének megmentésére.
Ekként a cselekménynek a Btk 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése folytán a (3) bekezdés 2. tétele szerinti bűntett megállapítása törvényes.
A büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket, a cselekmény tárgyi súlyát és annak társadalomra veszélyességét az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és a kiszabott büntetés megfelel a törvényben előírt büntetéskiszabási elveknek és az szükséges, de elegendő is a büntetési cél megvalósulásához. Ennek folytán a büntetés súlyosítására, illetve enyhítésére törvényes alap nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 2. §-ának (1) bekezdése alapján a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartama az egyharmadával csökken. (Legf. Bír. Bf. I. 534/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás