BK BH 1991/98
BK BH 1991/98
1991.03.01.
A rongálás és a közveszélyokozás elhatárolása, továbbá a közveszélyokozás szándékos vagy gondatlan alakzatának; alap- vagy minősített esetének; kísérletének vagy befejezettségének megállapításánál irányadó szempontok [Btk. 259. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (4) bek., 324. § (1) bek., (5) bek.].
L. BH 91/3/98
A városi bíróság bűnösnek mondotta ki a terheltet különösen nagy kárt okozó rongálás bűntettének kísérletében, 2 rb. lopás büntettében, hivatalos személy elleni erőszak büntettében és lopás vétségében. Ezért mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 3 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
Az ítéleti tényállásnak a rongálásra vonatkozó része a következő.
A terhelt a vádbeli napon éjszaka, a város belterületén levő pavilonokhoz ment, ahol a Cs. J. sértett tulajdonában levő "Sport" butik kirakatának ablakát téglával betörte, és a butikból 2 db egyenként 1850 forint értékű dzsekit vett ki, majd a kirakatablak közelében levő ruhaneműket meggyújtotta. A tüzet a rövid időn belül a helyszínre siető tűzoltók eloltották. Amennyiben az oltás nem kezdődött volna meg, úgy 7 percen belül az ablaküvegtől mintegy 3-4 méternyi távolságban elhelyezett 2 db 11,5 kg-os propán-bután gázpalack felrobbant volna, mely a környező épületeket is veszélyeztette volna. Az épület és a benne levő áruk értéke 25 millió forintra tehető, az ablak betörésével és a ruhaneműk felgyújtásával okozott kár 30 210 forint.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt különösen nagy kárt okozó rongálás bűntettének kísérleteként értékelt cselekményét különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyokozás büntette kísérletének, a lopás vétségeként értékelt cselekményét lopás bűntettének, a 2 rb. lopás büntetteként értékelt cselekményét pedig 3 rb. lopás bűntettének minősítette. A halmazati büntetést 7 év 6 hó fegyházbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 8 évre súlyosította.
A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma, a tűzvédelmi szakértő véleménye alapján helyesbítette, eszerint a környező épületek a bennük levő ruhákkal együtt testesítettek meg ilyen értéket, nem pedig a sértett butikja és annak árukészlete egymagában.
Az első- és másodfokú bírósági ítéletek ellen, megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a terhelt tagadásával szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok sokoldalú és helyes mérlegelése alapján állapította meg, hogy a butik ablakának betörése útján a terhelt 2 db 3700 forint összértékű dzsekit vett magához, és a kirakat közelében levő ruhaneműket felgyújtotta.
Megalapozatlan azonban az a további - különleges szakismeretet igénylő kérdést érintő - ténymegállapítás, hogy ezáltal fennállott-e a közveszély beállásának a lehetősége. Ennek a megalapozatlanságnak az az oka, hogy a nyomozás során bevont tűzvédelmi szakértőnek a tárgyaláson történt meghallgatására nem került sor. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában nem hivatkozott a tűzvédelmi szakértő szakvéleményére, a szakértőt a tárgyalásra nem idézte, hanem csupán értesítette őt a tárgyalási határnapról, s minthogy a szakértő nem jelent meg, a szakvéleményét ismertette. A másodfokú bíróság a tűzvédelmi szakértő szakvéleményére hivatkozással helyesbítette az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállását, anélkül azonban, hogy a szakértőt a fellebbezési tárgyalás határnapjáról értesítette, illetőleg az előadó bíró a fellebbezési tárgyaláson a szakértői véleményt ismertette volna.
A gyújtogatással elkövetett jogellenes magatartásnak rongálásként, illetőleg közveszélyokozásként való értékelése szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy a közveszély ténylegesen létrejött-e (befejezett bűncselekmény), vagy pedig fennállott-e a közveszély létrejöttének az objektív lehetősége (kísérlet); mindezek hiányában kizárólag rongálás vagy e bűncselekmény kísérletének a megállapítására kerülhet sor. Az elhatárolás alapjául szolgáló "közveszély"-en pedig az ítélkezési gyakorlat az elkövetés módjával szoros összefüggésben álló és emberi magatartás folytán kialakult állapotot ért, amely a benne rejlő objektív folyamatokon keresztül, előre fel nem becsülhető, nagy értékű javakat a megsemmisüléssel fenyegeti. A tűz átterjedésének a közvetlen lehetőségét mindenkor az elkövetés konkrét adottságai mellett kell megítélni. Az adott esetben tehát az eljárt bíróságnak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a kirakatban levő ruhaneműk meggyújtása esetén, amikor a tűz az azt előidéző terhelt magatartásától függetlenül ég tovább, fennállott-e a tűz átterjedésének reális, objektív lehetőségét, fennállott-e az a fenyegető helyzet, amely nemcsak a szóban forgó, hanem az egész butik sort a megsemmisüléssel közvetlenül fenyegeti.
Ezek a tárgyi körülmények csak a tűzvédelmi szakértő tárgyaláson való meghallgatása útján tisztázhatók. Ennek során vizsgálni kellett volna a sértett butikjának és a benne levő árukészletnek az értékét, továbbá hogy milyen tényeken nyugszik a helyszíni szemle jegyzőkönyvnek az a megállapítása, mely szerint a környező (1., 3. és 4. alatti) butikok értéke a bennük levő árukészlettel együtt 25 millió forint volt.
A közveszélyokozásnak mint eredmény-bűncselekménynek a Btk 259. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alakzata kizárólag szándékosan valósulhat meg, a szándékosságnak ki kell terjednie mind a véghezviteli magatartásra (az adott esetben a gyújtogatásra), mind pedig az eredményre, vagyis a közveszély bekövetkezésére, és az elkövetőnek ennek a következménynek a beállását kifejezetten kívánnia kell (egyenes szándék), vagy az eredmény iránt közömbösnek kell maradnia (eshetőleges szándék). A másodfokú bíróság által megállapított, a Btk 259. §-a (2) bekezdésének b) pontja esetében viszont már nem feltétel, hogy a különösen nagy vagyoni hátrányt a szándékosság átfogja, ennek hiányában a Btk 15. §-ában foglalt rendelkezés folytán azonban szükséges - egyszersmind elegendő -, hogy e tekintetben az elkövetőt gondatlanság terhelje.
A bűncselekmény alanyi oldalának az előbbiekben jellemzett sajátosságaira tekintettel vizsgálni kell elsősorban a tűzvédelmi szakértő útján, hogy a következmény fennállása, a tűz továbbterjedésének lehetősége kizárólag azzal állott-e összefüggésben, hogy a szóban forgó butikban továbbá a környező hasonló építményekben - propán-bután gázpalackok voltak elhelyezve, amelyek legalább 7 percig tartó tűz esetén felrobbanásuk folytán hordták magukban a tűz továbbterjedésének a lehetőségét, avagy ettől függetlenül is fennállott a tűzvész bekövetkezésének reális lehetősége.
Ezzel kapcsolatban tisztázni kellett volna, hogy a terhelt tudata átfogta-e azt, hogy abban a butikban, amelynek kirakatában levő ruhaneműt meggyújtotta, gázpalack(ok) van(nak) elhelyezve; különösen az elkövetés időpontjára és a terület megvilágítottságára tekintettel a gázpalackok kívülről is jól látható helyen voltak-e; rendelkezett-e a terhelt olyan helyismerettel, hogy ismerje a veszélyeztetett helyiségek tűzveszély szempontjából releváns jellemzőit stb.
Megjegyzendő, hogy a helyszíni szemle jegyzőkönyv szerint az egyik gázpalack a ruhák alatt volt, a másik palack pedig a pult mögötti részen a kályha palástja által eltakart részen. Ugyanakkor Cs. J. sértett-tanúnak a nyomozás során tett vallomásai és a tárgyaláson tett előadása ettől lényegében eltérő volt. A tűzvédelmi szakértő véleménye erre nem tért ki. A tűzvédelmi szakértő megítélésére tartozó szakkérdés, hogy amennyiben nem lett volna a butikban pb-palack elhelyezve, egyrészt a közvetlenül veszélyeztetett, másrészt az 1., 3. és 4. alatt jelzett butikokban a tűz-továbbterjedésének és a helyiségek teljes megsemmisülésének a reális veszélye fennállott-e.
Mindazokban az esetekben, amikor az elkövető a gyújtogatást szándékosan valósítja meg, de magára az eredményre - a közveszély beállására - nézve csak gondatlanság állapítható meg, akár tudatos gondatlanság (luxuria), akár hanyag gondatlanság (negligencia) formájában: legfeljebb a Btk 259. §-ának (4) bekezdésében foglalt közveszélyokozás vétsége megállapítására kerülhet sor.
Minthogy az eljárt bíróságok ítéletében foglalt ténymegállapítások az előbbiekben kifejtett kérdések tekintetében hiányosak, a ténybeli következtetések levonásának az alapjai felderítetlenek voltak: a megalapozatlanság folytán nem lehetett érdemben állást foglalni a terheltnek a szóban forgó bűncselekményben való bűnössége, a cselekmény helyes jogi minősítése és a büntetés kiszabása kérdésében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a terhelt tekintetében részben megalapozatlanok, ezért az ítéleteket hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárás lefolytatására a városi bírósághoz visszaküldte.
A fenti körülmények tisztázására a megismételt elsőfokú bírósági tárgyaláson ismételten ki kell hallgatni a terheltet és a sértettet; meg kell idézni és ki kell hallgatni a tűzvédelmi szakértőt is; a terheltet a tűz keletkezésére és a gázpalackokról való tudomására, a sértettet a butik és árukészlete értékére; a többi kérdésre pedig a tűzvédelmi szakértőt kell meghallgatni.
Csak a fenti körülmények körültekintő tisztázása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozottan állást tudjon foglalni a vádlott bűnössége, a cselekmény helyes minősítése kérdésében. A bűnösség és a minősítés körében eldöntendő kérdés, hogy a vádlott tudata kiterjedt-e a tűz tovaterjedésének a lehetőségére, az épületek és az árukészlet értékére, és ezekhez pszichikusan hogyan viszonyult. Csak ezen tényezők vizsgálata alapján dönthető el, hogy a vádlott cselekménye rongálás vagy közveszélyokozás bűncselekményének minősül-e, illetve a közveszélyokozás megállapíthatósága esetén pedig, hogy annak szándékos vagy gondatlan alakzata és ezeknek alap vagy minősített esete, kísérlete vagy befejezett alakzata valósult-e meg.
A megismételt eljárás csupán a fentiekben ismertetett cselekményre terjedjen ki. A törvényességi óvással nem érintett egyéb cselekményekre nézve a Be 233. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell értelemszerűen alkalmazni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a fent ismertetett cselekményre kihallgatott tanúk esetében is, kivéve Cs. J. sértettet.
Rámutat végül a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság által jogerősen kiszabott 7 év 6 hónapi fegyházbüntetés még a másodfokú bíróság minősítése esetén is eltúlzottan súlyos, tekintettel arra, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, a kísérlet "távoli" volt, és a törvény a Btk 87. §-ának (3) bekezdésének alkalmazását még többszörös visszaeső esetében is lehetővé teszi. (B. törv. III. 921/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás