BK BH 1992/10
BK BH 1992/10
1992.01.01.
I. A közokirat tartalmának meghamisításával elkövetett közokirat-hamisítás elévülése a materiális hamisítási tevékenység véghezvitelével veszi kezdetét [Btk. 274. § (1) bek. a) pont].
II. A meghamisított járművezetői engedély nem tekinthető felhasználtnak, ha azt az elkövető csupán magánál tartja anélkül, hogy azt igazoltatásakor felmutatná; a felhasználás fogalma alá esik azonban, ha az elkövető a meghamisított járművezetői engedélyt újabb jogosítvány kiadása (cseréje) végett a rendőrkapitánysághoz benyújtja [Btk. 274. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság végzésével a vádlott ellen közokirat-hamisítás büntette miatt indított eljárást megszüntette.
A vádirati tényállás szerint a vádlott - aki hosszú évek óta rendelkezik "A" kategóriára szóló járművezetői engedéllyel - 1985. évben, pontosabban meg nem határozott időpontban, egy félbevágott burgonyával átmásolt pecséttel és saját kézírásával a vezetői engedélybe olyan bejegyzést tett, mintha az a "B" kategóriára is érvényes lenne. Ezt azért tette, hogy a család személygépkocsijával közlekedhessenek.
A vádlott ezt követően folyamatosan használta a személygépkocsit, a meghamisított vezetői engedélyt magánál tartva anélkül, hogy rendőri ellenőrzés történt volna. A hamisítás akkor lepleződött le, amikor 1990. október 5. napján a vezetői engedély cserjét kérte a rendőrkapitányságon. Itt az ügy előadója felfedte a hamisítás tényét. A vádirat szerint a vádlott tevékenysége folytatólagosan megvalósított, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiba ütköző közokirat-hamisítás bűntetteként minősül.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás magát a hamisítást illetően megegyezik a vádirati tényállással. A városi bíróság ezen túlmenően csupán azt rögzítette, hogy a család a gépkocsit 1989. évben eladta, és azóta a vádlott gépkocsit nem vezetett.
A városi bíróság ítéletében kifejtett álláspont szerint a vádlott a közokirat-hamisítást azzal befejezte, hogy a hamisítást elvégezte, ez pedig 5-6 évvel ezelőtt történt. A járművezetői engedélyt is csak addig használta a "B" kategóriájú járművezetésre, amíg a fia sorkatonai szolgálatot teljesített. Ennek is több mint három évvel "a hamisításra a fény derülése előtt" vége szakadt.
A városi bíróság álláspontja szerint ilyen körülmények között a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás büntette elévült. A városi bíróság ezért az eljárást a Btk. 32. §-ának b) pontjára, a 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjára és a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontjára tekintettel megszüntette. Megjegyezte, hogy a vádlott cselekménye egyébként is közkegyelem alá esne, és ezért sem lenne büntethető.
A megyei bíróság a városi bíróság okfejtését nem tette magáévá.
Előrebocsátja:
Az 1987. évi III. tv. 27. §-a módosította a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontját, éspedig akként, hogy abból a "más által" szövegrészt elhagyta. A vonatkozó miniszteri indokolás arra utal, hogy az eredeti szöveg szerinti törvényi tényállás nem adott büntetőjogi védelmet arra az esetre, ha az elkövető a saját maga által készített hamis vagy saját maga által hamisított közokiratot használta fel olyan időben, amikor maga a hamisítási cselekmény [Btk. 274. § (1) bekezdés a) pont] már elévült. Az 1987. évi III. törvény a Btk. eredeti szabályozásának ezt a fogyatékosságát kívánta megoldani a már említett szövegrész elhagyásával. (Itt említendő meg, hogy a korábbi jogi helyzetben érvényesülő irányítást tartalmazó, BK 66. állásfoglalást a BK 118. számú állásfoglalás nem tartotta fenn hatályában.)
A vezetői engedély ilyen jellegű meghamisítása közokirat-hamisítás. A közokirat-hamisítás büntette 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, erre tekintettel magának a hamisítási cselekménynek az elévülése mindenképpen bekövetkezett.
Vizsgálandó volt viszont, hogy a vádlott a hamisítás után mikor és hogyan használta fel a meghamisított közokiratot. A felhasználáson rendszerint aktív tevékenység, így az okirat felmutatása, a hatósághoz való benyújtása értendő. Az okiratra való egyszerű hivatkozás, illetőleg az okiratnak puszta "magánál tartása" fogalmilag nem minősül felhasználásnak. Annak tehát nincs e körben jelentősége, hogy amikor a vádlott a személygépkocsit rendszeresen vezette, ezt a meghamisított engedélyt magánál tartotta, hiszen - az eddig rendelkezésre álló adatok szerint - senkinek sem mutatta fel, vagyis nem használta fel. (Más kérdés, hogy az engedély nélküli vezetés szabálysértést valósít meg.)
A vádirati tényállás viszont egyértelműen és megalapozottan tartalmazza, hogy a vádlott az okiratot 1990. október 5. napján felhasználta azáltal, hogy azt a rendőrkapitánysághoz benyújtotta. Ezt egyébként az tette szükségessé, hogy a vezetői engedély utolsó lapja (az orvosi érvényesítés) már betelt, így újabb vezetői engedély kiadása (cseréje) vált szükségessé. A betekintett vezetői engedély egyébként arra enged következtetni, hogy annak megelőző orvosi érvényesítése is már meghamisított állapotában történt.
Az ítéleti tényállás erről a felhasználásról csak annyiban szól - a már említett szerint -, hogy "a vádlott a járművezetői engedélyt is csak addig használta a "B" kategóriájú járművezetésre, amíg a fia sorkatonai szolgálatot teljesített; ennek is több mint 3 éve a hamisításra fény derülés előtt vége szakadt".
Minthogy a vádlott a felhasználással (az elévülési időn belül) megvalósította a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének - módosított - b) pontja szerinti törvényi tényállást, az eljárás vele szemben nem lett volna megszüntethető.
Az elkövetés időpontjából egyébként nyilvánvaló, hogy ez az egyértelműen bizonyított felhasználás 1990. június 1. napja után történt, az 1990. évi XXXIX. tv. szerinti kegyelem ezért erre a cselekményre nem vonatkozhat.
Minthogy a városi bíróság végzésében foglalt tényállás nem tartalmazza egyértelműen az 1990. október 5. napján történt tényleges felhasználást, a tényállás egyben az ügydöntő körülményt illetően hiányos, és mert egyrészt a másodfokú eljárásban a tényállás nem volt kiegészíthető, másrészt pedig az alkalmazásra kerülő joghátrány alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság nem foglalt állást: a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy érdemi határozatot hozhasson.
Ennek megfelelően a megyei bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találva a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, ezen belül pontos tényállás megállapítására, valamint ebből a helyes jogi következtetések levonására utasította.
A teljesség kedvéért említi meg a megyei bíróság - irányításul -, hogy a vádirati jogi minősítéssel a maga részéről nem értett maradéktalanul egyet. A törvény szövegéből és a miniszteri indokolásból arra kell következtetni, hogy aki a saját maga által készített hamis közokiratot vagy meghamisított közokiratot használja fel, annak a tevékenysége csak a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint értékelendő; maga a felhasználás [(1) bek. b) pont] ilyen esetekben csak súlyosító körülményként jön figyelembe. Természetesen más a helyzet, ha maga a hamisítási tevékenység - mint az elbírálandó esetben elévült. A folytatólagosság [Btk. 12. § (2) bek.] megállapítása pedig ilyenkor csak akkor kerülhet egyáltalán szóba, ha több tényleges felhasználás állapítható meg. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 187/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás