1992. évi XI. törvény
1992. évi XI. törvény
az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról1
1963 után is változatlanul hatályban maradtak azok az állam és közrend elleni bűncselekményeket megállapító rendelkezések, amelyek alapján olyan ítélkezési gyakorlat érvényesült, mely egyrészt ellentétben állt az akkor hatályos Alkotmányban rögzített alapelvekkel, másrészt ellentétes volt az emberi jogokra vonatkozó általánosan elismert elvekkel és szabályokkal, valamint a társadalom erkölcsi értékrendjével. Mindezeket nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem szabálysértési és más igazgatási eljárásokkal is megsértette a rendszer.
Az Országgyűlés elítéli ezt a joggyakorlatot és erkölcsi elégtételt kíván adni mindazoknak, akiket az sújtott.
Nincs mód arra, hogy mindenfajta sérelmet a törvény orvosoljon, de indokolt, hogy a büntetőeljárások alapján sérelmet szenvedett személyek — a jogállamiságnak az Alkotmányban rögzített elveivel összhangban — politikai, erkölcsi és jogi elégtételben részesüljenek, ezért az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § Semissé kell nyilvánítani a következő bűncselekmények miatt 1963. április 5. és 1989. október 15. között történt elítéléseket:
a) összeesküvés (1961: V. tv. 116—118. §, az 1978. évi IV. törvénynek az 1989: XXV. tv. hatálybalépéséig hatályban volt szövege — e törvény alkalmazásában a továbbiakban: Btk. — 139. §);
b) lázadás (1961: V. tv. 120—122. §, Btk. 140. §);
c) izgatás (1961: V. tv. 127. §, Btk. 148. §);
d) más szocialista állam ellen elkövetett összeesküvés, lázadás (1961: V. tv. 133. §, Btk. 151. §);
e) hatóság vagy hivatalos személy megsértése (1961: V. tv. 158. §, Btk. 232. §);
f) közösség megsértése (1961: V. tv. 217. §, Btk. 269. §);
g) törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás (1961: V. tv. 216. §, Btk. 268. §);
h) egyesülési joggal visszaélés (1961: V. tv. 207. §, Btk. 212. §);
i) tiltott határátlépés [1961: V. tv. 203. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (4) bek., (5) bek., Btk. 217. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. b) pont, (5) bek.];
j) hazatérés megtagadása (1961: V. tv. 205. §);
k) bűncselekmény a népek szabadsága ellen (1961: V. tv. 136. §, Btk. 154. §);
l) sajtórendészeti vétség (1961: V. tv. 211. §, Btk. 213. §);
m) rémhírterjesztés (1961: V. tv. 218. §, Btk. 270. §);
n) feljelentés elmulasztása, ha a feljelentési kötelezettség az 1. § a)—m) pontjaiban foglalt semmisség alá eső bűncselekményekre vonatkozik;
o) bűnpártolás (1961: V. tv. 184. §, Btk. 244. §), ha az elkövetés az 1. § a)—n) pontjaiban foglalt semmisség alá eső bűncselekményekre vonatkozik
ha a bűncselekmény elkövetése az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette.
2. § (1) Semmissé kell nyilvánítani az olyan elítélést is, amelyet az 1. §-ban meghatározott időhatáron belül, az ott felsorolt bűncselekménnyel halmazatban más — nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett — bűncselekmény miatt mondtak ki, ha azt az 1. §-ban felsorolt bűncselekménnyel szoros összefüggésben követték el.
(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó, halmazatban elbírált bűncselekmények miatti elítélést csak az 1. §-ban meghatározott bűncselekmények vonatkozásában kell semmissé nyilvánítani (rész-semmisség). Rész-semmisség esetén elsősorban a halmazati büntetés alapját képező bűncselekmények büntetési tétele felső határainak egymáshoz viszonyított arányából kell kiindulni, és a kiszabott halmazati büntetést erre az arányra figyelemmel kell a részben semmis büntetés tartamával csökkenteni.
(3) Ha a (2) bekezdésben említett esetben az elítélt a büntetését még nem töltötte le, a bíróság — a semmissé nyilvánítással nem érintett bűncselekménnyel kapcsolatos tényállás és bűnösség érintetlenül hagyása mellett — tárgyaláson új büntetést szab ki.
3. § (1) A 2. § (1) bekezdése irányadó akkor is, ha az 1. §-ban meghatározott bűncselekmény miatti büntetést más, az előbbivel szoros összefüggésben álló, nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetéssel összbüntetésbe foglalták.
(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó összbüntetés tartama az 1. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt kiszabott büntetés tartamával csökken. Ha az összbüntetés alapjául szolgáló bármely ítéletben összbüntetést szabtak ki, a 2. § irányadó.
4. §2 (1) A semmissé nyilvánítási eljárásra – a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel – a különleges eljárásoknak a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 837. §-ában meghatározott szabályai az irányadóak.
(2) A Be. 837. § (1), (3) és (4) bekezdését az e törvény alapján induló semmissé nyilvánítási eljárásban a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a)3 az eljárás hivatalból vagy az ügyészség, az elítélt, a védő, az elítélt hozzátartozója, illetve az elítélt halála után oldalági rokona [Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdés 14. pont] indítványára indul meg,
b) a semmissé nyilvánítási eljárásban az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el,
c) ha az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság tanácsban járt el, a semmissé nyilvánítási eljárásban a tanács elnöke jár el,
d) a 3. § szerinti eljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, amely az összbüntetésről szóló elsőfokú ítéletet hozta, többszörös összbüntetés esetén az utolsó összbüntetést megállapító bíróság illetékes,
e) a bíróság a semmissé nyilvánítási eljárásban
ea) ügyiratok alapján dönt,
eb) ha az ügyész, a terhelt vagy a védő meghallgatása szükséges, nyilvános ülést tart,
ec) ha más bizonyítást vesz fel, tárgyalást tart,
f) ha a bíróság tárgyalást tart, előkészítő ülés tartásának nincs helye,
g) a bíróság határozata ellen a hozzátartozó is fellebbezhet,
h) a bűnügyi költséget az állam viseli.
5. § Az 1989. évi XXXVI. törvény hatálya alá eső bűncselekményekkel kapcsolatos politikai vagy más bűncselekmény miatt, az 1. §-ban meghatározott időhatáron belül történt elítélések semmissé nyilvánítására az 1989. évi XXXVI. törvény 3. §-a irányadó.
6. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) E törvény alapján semmissé nyilvánított elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvény4 rendelkezik.
(3) A kárpótlási igény előterjesztésének határideje a semmissé nyilvánítási eljárásban hozott jogerős határozat kézbesítésének napján kezdődik.
A törvényt az Országgyőlés az 1992. február 19-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1992. március 9.
A 4. § a 2021: LI. törvény 4. §-ával megállapított szöveg.
A 4. § (2) bekezdés a) pontja a 2021: CXXXIV. törvény 18. §-a szerint módosított szöveg.
Lásd az 1992: XXXII. törvényt.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás