BK BH 1992/12
BK BH 1992/12
1992.01.01.
Az elkobzás alá eső érték összegének csökkentése méltányosságból a devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt megrovásban részesített terhelttel szemben [Btk. 309. §, 314. § (5) bek.].
A városi ügyészség a devizagazdálkodás megsértésének büntette miatt indult nyomozást a Btk. 28. §-ában meghatározott okból, a Be. 139. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.
A városi bíróság az elkobzásra irányuló különleges eljárás keretében az 1990. május 29. napján kelt végzésével a terheltet 31 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. A végzésben megállapított tényállás szerint a terhelt 1990. január 7. napján megállapodott egy szovjet állampolgárral, hogy a leánya tulajdonában levő személygépkocsit 20 000 forintért eladja neki. Az adásvételi szerződést írásba foglalták. Az ügylet megkötéséhez a terhelt devizahatósági engedélyt nem kért, és az adásvételt bizományi szerződéssel igyekeztek legalizálni. A személygépkocsi értéke 31 000 forint volt.
A terhelt cselekményével megszegte az 1974. évi 1. tvr. 6. §-a (1) bekezdése b) pontjának rendelkezését, és ennélfogva megvalósította a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettét.
A városi bíróság a terhelt kérelmére tartott tárgyaláson az 1990. július 24. napján kelt végzésével a Btk. 314. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával a terheltet 15 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az 1990. augusztus 15-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta akként, hogy a terheltet 31 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte.
A jogerős végzés ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a megyei bíróság, amikor kizárólag az elkövető vagyoni körülményeire utalva, a méltányosság alkalmazására nem látott lehetőséget. Tévedtek az eljárt bíróságok akkor is, amikor az elkobzás alá eső érték megállapításának alapjául szolgáló személygépkocsi ellenértékét az adóval növelt összegben vették alapul. A Btk. 314. §-ának (5) bekezdése értelmében az elkobzás, illetve az elkobzás alá első érték megfizetésére kötelezés részben vagy egészben akkor mellőzhető, ha az elkobzás kimondása az elkövetőre a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene. Ebből következik, hogy a méltányosság alkalmazhatósága szempontjából nem kizárólag az elkövető vagyoni vagy személyi viszonyait, hanem azzal összefüggésben a cselekmény tárgyi súlyát is vizsgálni kell.
A terhelt által elkövetett bűncselekmény jelentéktelen tárgyi súlyú, és társadalomra veszélyessége azt a minimális fokot sem érte el, amely büntetés kiszabását indokolta volna. Éppen a cselekmény csekély veszélyességére tekintettel - a Btk. 28. §-a alapján - szüntették meg vele szemben a büntetőeljárást, és alkalmazták a megrovást. A terhelt jövedelme és vagyoni helyzete nem kiemelkedő. 1989 júliusában ért súlyos balesete folytán több mint hat hónapon keresztül táppénzes betegállományban volt, és azóta is orvosi kezelésre szorul. Ezek a körülmények anyagi helyzetét is hátrányosan befolyásolták.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, és a Btk. 314. §-ának (5) bekezdése alapján méltányosságból a megfizetendő elkobzás alá eső értéket 5000 forintban állapította meg. (B. törv. I. 177/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás