GK BH 1992/120
GK BH 92/02/120
1992.02.01.
A bank által adott szándéknyilatkozat arról, hogy meghatározott feltételek esetén bankgaranciát nyújt gépkocsik vásárlására - a feltételek bekövetkeztének hiánya esetén -, sem bankgarancia, sem tartozásátvállalás jogcímén nem jogosítja fel az eladót arra, hogy a vételárat a banktól követelje [Ptk. 249. §, 332. § (1)-(2) bek.].
A felperes 1989. év végén 1 db Skoda típusú tehergépkocsit és 2 db pótkocsit P. J. mesztegnyői lakos beavatkozó részére használatba adott. A felperes az 1990. év elején abban állapodott meg a beavatkozóval, hogy az a teherautót és a két pótkocsit megvásárolja. Ezért a beavatkozó 1990. január 10-én a vásárláshoz a szükséges vételár fedezetének a biztosítása végett az alpereshez fordult. Az alperes a beavatkozóval folytatott szóbeli tárgyalás alapján 1990. január 17-én előzetes szándéknyilatkozatot küldött a felpereshez. Ebben közölte a felperessel, hogy amennyiben a beavatkozótól egy hónapon belül a szándéknyilatkozatban írt tartalmú megbízást kap, abban az esetben a beavatkozó fizetési kötelezettségeinek a teljesítéséért bankgaranciát vállal. Ennek alapján a felperes 1990. január 29-én 2 400 000 Ft, majd február 14-én 221 243 Ft összegű, a gépkocsik vételára ellenértékét tartalmazó számlákat a beavatkozó részére kiállította, és azokat az alperesnek azzal a megjegyzéssel küldte meg, hogy a számlák összegét a szándéknyilatkozat alapján az alperes egyenlíti ki.
A számlák alapján az alperes január 30-án felszólította a beavatkozót a hitelkérelem benyújtására, amelyet a beavatkozó csak 1990. február 20-án nyújtott be. Ennek alapján másnap (február 21.) az alperes a beavatkozóval a kölcsönszerződést 2 630 000 Ft-ra megkötötte, és kikötötte, hogy a hitelfedezetet a perbeli gépjárművekre bejegyzett zálogjog fogja biztosítani. Ezzel egyidejűleg a hitelszámlát is megújította a beavatkozó részére.
Ezt követően a felperes és a beavatkozó 1990. február 26-án az adásvételi szerződést megkötötték.
A beavatkozó a zálogjog bejegyzését nem igazolta, ezért a kölcsönszerződést az alperes 1990. március 23-án felmondta, s erről egyidejűleg a felperest értesítette, és a számlákat egyidejűleg a részére visszaküldte.
A peres felek tárgyalásai nem jártak eredménnyel, ezért a felperes a keresetében 2 400 000 Ft és ennek 1990. február 9-től, továbbá 221 243 Ft és ennek 1990. február 27-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes bankgaranciát adott a szándéknyilatkozatában, és ezzel a beavatkozó tartozását átvállalta. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a hitel fedezetét biztosító zálogjog nem került bejegyzésre, az alperes gondatlanságának a következménye, amelynek alapján nem volt jogosult az alperes a felperes számláinak kiegyenlítése elől elzárkózni. Az alperes a kölcsönszerződést a beavatkozóval megkötötte, a perbeli összegről a bankszámlát is megnyitotta, ez a magatartás eredményezte azt, hogy a felperes a beavatkozóval az adásvételi szerződést megkötötte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a felelőssége jogalapját, a számlázás összegét azonban nem kifogásolta. Azzal védekezett, hogy a felperesnek bankgaranciát nem adott, a szándéknyilatkozat alapján az alperesnek az üzletszabályzata szerint fizetési kötelezettsége nem keletkezett. A felperes nem volt körültekintő, amikor a vételár biztosítása nélkül szerződött a beavatkozóval. Azt nem vitatta, hogy a beavatkozóval a kölcsönszerződést megkötötte. Előadta, hogy a zálogjog bejegyzéséről intézkedő levelét a beavatkozó átvette, de azt a forgalmi engedélybe nem jegyeztette be, ezért mondta fel a kölcsönszerződést.
A perbe a felperes pernyertessége érdekében P. J. beavatkozott. Nem vitatta, hogy a megvásárolt gépjárművek ellenértékét a felperesnek nem fizette ki, és hogy a zálogjogot nem jegyeztette be. Azt is elismerte, hogy 1990 nyarán a D. Bank rt.-től vett fel 2,5 millió forintot a gépjárművek vételára kiegyenlítésére, de ezt a pénzt építkezésre fordította. A perbeli gépjárművekre ezért a D. Bank. Rt. javára már zálogjog van bejegyezve.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes bankgaranciát nem vállalt, a beavatkozó tartozását sem vállalta magára, ezért a felperesnek nincs jogcíme a beavatkozóval szemben keletkezett követelését az alperessel szemben érvényesíteni.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint a levelezések bizonyítják a tartozásátvállalás tényét, ezért az alperes a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a számlákat kiegyenlíteni.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelte, a tényállást helyesen állapította meg, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes által 1990. január 17-én adott szándéknyilatkozat tartozásátvállalásnak tekinthető-e
A Ptk. 332. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint, ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy a tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. E jogszabály szerint a tartozásátvállalás olyan szerződés, amely az eredeti kötelezett és a tartozás átvállalója között jön létre. A perbeli esetben a felperessel szemben az adásvételi szerződés alapján a beavatkozó vált kötelezetté. Olyan szerződést sem a beavatkozó, sem a felperes nem tudott felmutatni, amelyben az alperes átvállalta volna a beavatkozó tartozását. Az alperes nem kívánt az adásvételi szerződésbe, a beavatkozó helyébe lépni, hanem bankhitelt akart nyújtani a beavatkozónak, amennyiben a beavatkozó a hitelfeltételeket teljesíti. A Ptk. 332. §-ára alapított jogcímen tehát a felperes a vételárat nem követelheti.
Az alperessel folytatott tárgyalások a szándéknyilatkozatból megállapíthatóan nem tartozásátvállalásra, hanem bankgarancia adására irányultak. A beavatkozó azonban a hitelfeltételeket nem teljesítette, a fedezetbiztosítékot jelentő jelzálogjogot nem jegyeztette be az adásvétel tárgyát képező gépjárművek forgalmi engedélyébe, így a kölcsönszerződést az alperes felmondta. Ilyen előzmények után a beavatkozó és az alperes a bankgaranciáról a továbbiakban nem tárgyaltak.
A szándéknyilatkozatban az alperes azt közölte a felperessel, hogy hajlandó kibocsátani bankgaranciát, ha arra a beavatkozótól megbízást kap. A Ptk. 249. §-a értelmében a bank a garancia vállalásával, a pénzkövetelés jogosultjával szemben arra kötelezi magát, hogy meghatározott feltételek esetén, meghatározott időn belül a kötelezett helyett fizet. A per adatai szerint az alperes ilyen nyilatkozatot a felperessel szemben nem tett, a bankgaranciát nem bocsátotta ki. A számlák „befogadása” a nyilatkozatot nem pótolja. Így az alperesnek a Ptk. 249. §-a alapján sem keletkezett fizetési kötelezettsége a beavatkozó tartozásáért a felperessel szemben.
A fentiekből következően az alperes sem a Ptk. 332. §-a, sem a 249. §-a alapján nem köteles a beavatkozó helyett a perbeli vételárat megfizetni, ezért a felperesnek - amennyiben a beavatkozó a vételár megfizetése elöl elzárkózik - a közöttük létrejött szerződés alapján lehetősége van a beavatkozóval szemben az igényét bírósági úton érvényesíteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az indokolás fenti kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 323/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás