GK BH 1992/121
GK BH 92/02/121
1992.02.01.
I. Az ún. biankó váltó érvényes, ha a váltóblankettát az adós aláírja. A váltó többi adata utólag is pótolható; az érvényességi kellékeknek nem az aláíráskor, hanem a váltó érvényesítésekor kell meglenniük [1/1965. (I. 24.) IM r. 10. §, 76. §].
II. Váltón alapuló követelés esetén - a hitelező választásától függően - a per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható [Pp. 30. § (1) bek., 38. §, 367. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt 2 500 000 Ft-ot, annak 1991. január 23. napjától a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát, 7500 Ft váltódíjat, valamint 230 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által 1990. október 15-én kiállított, 2 500 000 Ft-ról szóló váltó - amelynek az esedékessége 1991. január 23-a volt - tartalmilag és formailag is megfelelt a váltójogi jogszabályokban foglaltaknak. Az alperesnek az eljárás során a váltó érvénytelenségét nem sikerült bizonyítania, így mivel az esedékességkor nem fizetett, a bíróság kötelezte a váltóösszeg, váltódíj és a kamat megfizetésére. Mivel a váltóval szemben csak lejárt váltóból eredő vagy jogerős ítéleten alapuló pénzfizetési kötelezettség beszámításának van helye, az alperes szerződésen kívüli kártérítésre alapított kifogását a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a perbeli „váltó” váltónak nem tekinthető, mivel az alperes teljesen üres lapot írt alá. Ezt tanúvallomásokkal kívánta bizonyítani. Ezenkívül azt a felperes rosszhiszeműen szerezte meg, így még az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vt.) 10. §-a alapján is támadható. Az alperes részéről egyszerű kezességvállalás történt a felperes által folyósított kölcsönökért, így a váltó érvényesíthetősége attól a feltételtől függött, hogy a kölcsön visszafizetésre kerül-e. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a kölcsönszerződést is megszegte, ezért neki, mint kezesnek a fizetési kötelezettsége nem állt be. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte eljárási szabálysértés okából, mivel a felperes állami bank, így a per tárgyalására a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel. A másodfokú tárgyaláson ismételten hivatkozott az első fokon eljáró bíró elfogultságára, és az ügyészség értesítését kérte a perben való fellépés végett.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és az alperesnek perköltségben történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy a váltó feltételhez lett volna kötve, illetve, hogy mindkét kölcsönszerződés fedezetére szolgált volna.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is. Az alperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt, amely alkalmas lenne az érdemben helyes ítéleti döntés megváltoztatására. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli váltó a váltójogi szabályok szövegének közzétételét elrendelő Vt. 76. §-ában foglaltak szerinti saját váltónak tekintendő, amelyben az alperes, mint kiállító a saját fizetését ígéri. A váltó egyoldalú és jogcímmentes pénztartozást testesít meg, tehát az érvényes váltónyilatkozat - függetlenül a mögöttes jogügylettől - önmagában váltókötelmet keletkeztet. Az alperes kétféle kifogást terjesztett elő, az egyik a váltóval magával, a másik az alapügylettel volt kapcsolatos.
A váltó kellékhiányosságával és „feltételességével” kapcsolatos kifogás alaptalan. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek a kitöltetlen váltóra való hivatkozása az érvényesség szempontjából nem releváns, ezért ebben a körben a további bizonyítást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. A Vt. 10. §-ából következik, hogy a váltó hiányzó kellékeit utólag is pótolni lehet, tehát az érvényességi kellékeknek nem a kiállításkor, hanem a váltó érvényesítésekor kell teljes egészében meglenniük. Az alperes a másodfokú tárgyaláson beismerte, hogy nem üres papírt, hanem váltóblankettát írt alá, a váltóblanketta és rajta a kibocsátó aláírása a biankó váltó minimuma, a többi kellék utólag is kitölthető. A Vt. 10. §-a értelmében az alperes csak akkor emelhetne kifogást, ha bizonyítani tudná, hogy a pótlás a létrejött megállapodástól eltért, de ez esetben is csak akkor, ha a váltót a váltóbirtokos rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el. Az elsőfokú iratok között lévő 8. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes maga adta elő, hogy a DTG and S. Kft. által felvett összesen ötmillió forint folyószámla és vállalkozói hitel fedezetére a V. Kft. és az alperesi kft. 2,5-2,5 millió forintról írt alá váltót. A váltók összege tehát megegyezik a kölcsön összegével, amelynek fedezetéül szolgáltak. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a megállapodás szerint az általa vállalt 2,5 millió forint a két kölcsönszerződés biztosítéka lett volna, ez esetben ugyanis két váltót kellett volna aláírnia.
Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a váltó feltételhez volt kötve, érvényesítése attól függött, hogy a kölcsönvevő a kölcsönt visszafizeti-e. Az alperes a váltóban feltétlen fizetést vállalt, amennyiben tehát a kölcsönvevő a tartozást a váltó érvényesítése előtt visszafizeti, ezt a tényt a kezes a benyújtott váltóval szemben kifogásként érvényesítheti.
Az alperesnek az alapügylettel kapcsolatos kifogása sem alapos. A formanyomtatvány felhasználásával létrejött vállalkozási szerződés értelmében a DTG and S. Kft. kölcsönvevő a kölcsön összegét forgóeszköz vásárlásra kapta, és azt a szerződés 5. pontjából kitűnően egy bizonyos napon, 1990. október 20-án vehette igénybe, tehát fogalmilag kizárt, hogy a 4. pont szerinti pénzügyi bonyolítást a bank elvállalta volna. A kölcsön visszafizetésének kötelezettsége szempontjából egyébként sem releváns, hogy a felperes a kölcsön összegét egyenesen a kölcsönvevő számlájára utalta, ezért ez a kezes helytállási kötelezettségét sem érinti.
Nem vehető figyelembe a váltót kiállító kezesnek az a kifogása sem, hogy a felperes a DTG and S. céggel kötött számlaszerződést megszegve, szabálytalan átutalást teljesített e cég számlájáról, és a kölcsönvevő ezért nem tudott fizetni. A kezesség járulékos jellegéből nem következik, hogy a kölcsönvevő egyéb jogviszonyból eredő kártérítési igényét a kezes beszámítási kifogásként a váltóperben érvényesíthesse, ezért a bíróság a szerződésszegés vizsgálatával nem foglalkozott.
Alaptalan volt az alperes illetékességi kifogása is. A felperes váltón alapuló keresetet terjesztett elő, amelyre nézve a Pp. 30. §-ában, valamint a Pp. 38. §-ában foglalt illetékesség az irányadó. Az alperes által hivatkozott 367. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított illetékesség a jelen esetben nem alkalmazható, mivel nem az alapjogügyletből eredő - hitelviszonnyal kapcsolatos - követelés a per tárgya.
Az elsőfokú bíróság egy másik tanácsa az alperes elfogultsági kifogását elbírálta, a kizárást megtagadta. Az alperes a Pp. 18. §-ának (4) bekezdésében foglaltak ellenére a fellebbezésében a kizárás megtagadása miatt panasszal nem élt, ezért a későbbiekben, már a másodfokú tárgyaláson - újabb indokok nélkül fenntartott - kifogásával a másodfokú bíróság nem foglalkozott.
A másodfokú bíróság a váltóper adatai szerint az ügyész fellépésének a Pp. 2/A. §-ában írt feltételeit nem látta fennforogni, ezért értesítését sem találta szükségesnek. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás kiegészítésével a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 808/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás