GK BH 1992/124
GK BH 92/02/124
1992.02.01.
I. Vízkárbiztosításnál a változás-bejelentés elmulasztásának következményei [Ptk. 536. § (1) bek., 540. § (2)-(3) bek.].
II. Ha a jog fennállása bizonyításának szükségessége merül fel, a perben közbenső ítélet nem hozható [Pp. 213. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a biztosítási kár megfizetése alól nem mentesül. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes keresete a jogalap tekintetében alapos, az alperesnek - a felek között létrejött biztosítási szerződése alapján - a kártérítési felelőssége beállt. Megállapította, hogy a felek közötti szerződés A/4. pontja alapján a csapadékvizekből származó vízborítás a biztosítás szempontjából vízkáreseménynek minősül. Ebből következik, hogy a növénykultúrában bekövetkezett változás - vagyis, hogy a felperes kukorica helyett burgonyát termelt bejelentésének elmulasztása nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében. Így a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdésében írtak alapján a kár megfizetése alól nem mentesül.
A közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, perköltségben történő marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a szerződési feltétel A/15. pontja kimondja, hogy a vízkárbiztosítás nem foglalja magában azon károk megtérítését, amelyek az adatközlő ívben nem szereplő és utólag változásjelentéssel sem biztosított növényekben következtek be. A be nem jelentett körülmény valóban nem a víz károsító hatásában hatott közre, hanem a bekövetkezett kár nagyságában. A kockázatvállalás mérlegelésétől a változás bejelentésének elmulasztásával a felperes őt elzárta.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság határozata érdemben - a Legfelsőbb Bíróság által már elrendelt újratárgyalás során felvett bizonyítás ellenére - nem bírálható felül. Az elsőfokú bíróság - a Legfelsőbb Bíróság által megadott - bizonyítási eljárásának kereteit az újabb eljárás során indokolatlanul mellőzte. Ilyen körülmények között a közbenső ítélet meghozatalának sem a ténybeli indoka, sem pedig az eljárásjogi feltételei nem álltak fenn. Közbenső ítélet hozatalának a feltételei ugyanis hiányoznak, amennyiben a peresített jog fennállásának tisztázásához bizonyítás elrendelésére van szükség [Pp. 213. § (3) bek.].
A nem vitás tényállás szerint a felek között a biztosításba bevont növényekre víz-kárbiztosítási szerződés jött létre. A határozatlan időre szóló biztosítási szerződés alapján évente csak a biztosítható növények körét, hozamát és egységárát kellett a felperesnek bejelentenie, amelyek alapján az alperes a díj mértékét megállapította. A szerződés a növények vetésterületének utólagos módosítására, valamint a biztosított növények helyettesítésére lehetőséget adott azzal, hogy mint „változás-bejelentést” a felperes - a károsodás bekövetkezte előtt - írásban köteles megtenni (szerződés B/II/9. pontja). A biztosítónak a „változás-bejelentéssel” kapcsolatos kártérítési felelőssége a B/II/10. pont szerint lép érvénybe, és a „változás-bejelentésből” eredő díjmódosulást a B/III/2. pont szerint elszámolhatja. Az A/15/b pont értelmében a vízkárbiztosítás nem foglalja magában azon károk térítését, amelyek az adatközlő íven nem szereplő és utólag változás-bejelentéssel sem biztosított növényekben következtek be.
A felperes az 1989. évi díjmegállapításhoz alapul szolgáló növénybiztosítási adatközlő lapon felsorolta a biztosítani kívánt növényeket, amelyek között a burgonya nem szerepelt, ennek ellenére 150 ha területen azt termesztett, az ott jelzett kukorica helyett. A változtatást nem jelezte az alperesnek, az arról csak az 1989 júniusában felvett kárbecslési jegyzőkönyv adataiból értesült, amikor a május végén bekövetkezett vízkárt felmérték. Mivel a változásról az alperes csak a biztosítási esemény bekövetkezését követően értesült, értelemszerűen nem léphetett életbe a szerződési feltételek 10. pontjában írt, a bejelentést követő nap „0” órájától a kártérítési kötelezettsége; újabb biztosítás megkötésére pedig a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel ugyancsak fel sem merülhetett, mivel a „meghatározott jövőbeni esemény” már bekövetkezett. Ebből eredően a jelen eljárásban az képezheti a vita tárgyát a felek között, hogy a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdése alapján a „változás-bejelentésre” irányuló kötelezettség megsértése ellenére beállt-e az alperes kártérítési kötelezettsége.
A felperesre hárul a biztosítási teher abban a vonatkozásban, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Ha be nem jelentett körülmény nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében, ez azt jelenti, hogy a mulasztásnak a biztosító kockázatvállalása szempontjából nincs jelentősége. A szerződési feltételek II/1. pontja felsorolja a kivételeket, amelyekre a biztosítás nem terjedhet ki, ezek között a burgonya nem szerepel. A burgonya tehát „változás-bejelentéssel” biztosítható lett volna. A kockázatviselés szempontjából a vízkár fogalmánál a szerződés A/3. pontja az irányadó. A „változás-bejelentés” elmulasztása csak akkor nem hatott volna közre a biztosítási esemény bekövetkeztében, ha a biztosított kukorica is károsodott volna a vízborítás következtében, a szerződésben kikötött módon. Amennyiben azonban a vízborítás által keletkezett kár a burgonya tenyészidejével, víztűrő-képességével, talajszint alatti termésével függött össze, úgy a változás-bejelentés elmulasztása közrehatott a biztosítási esemény bekövetkeztében, ami a biztosító kártérítési kötelezettségét kizárja. Ezt a kérdést azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. Ebben a körben a bizonyítás terhe a felperesen van. A közrehatás vizsgálatához az elsőfokú bíróságnak igazságügyi mezőgazdasági szakértői véleményt kell beszereznie. A fentiekben részletezett körülmények tisztázása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kereset jogalapja tekintetében megalapozottan állást foglaljon. Amennyiben a jogalapot bizonyítottnak találja, a kártérítési követelés összegszerűségére nézve is le kell folytatnia a bizonyítási eljárást.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 608/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás