KK BH 1992/132
KK BH 1992/132
1992.02.01.
A társadalmi szervezet fegyelmi határozatát a bíróság megsemmisítheti, ha a határozat súlyosan sérti a szervezet belső szabályzatát [1989. évi II. tv. 10. § (1) bek. és 16. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes vadásztársaság 1990. július 27-én tartott közgyűlésén a felperes felszólalásában súlyosan sértő megjegyzéseket tett a társaság elnökére és az intézőbizottság tevékenységére. Az alperes közgyűlése az ezen a napon meghozott határozatával a felperest intrikus magatartás és összeférhetetlenség miatt a vadásztársaságból kizárta.
A felperes a közgyűlés határozata ellen keresetet terjesztett elő a megyei bíróságon. A megyei bíróság az 1990. október 16-án meghozott és 1990. november 12-én jogerőre emelkedett ítéletével az alperes közgyűlésének határozatát megsemmisítette, és új határozat hozatalát rendelte el, mert a közgyűlési határozatot nem előzte meg az alapszabályban előírt fegyelmi eljárás.
A felperes ellen 1990. október 26-án a vadásztársaság elnöke fegyelmi eljárást rendelt el, melynek eredményeként a fegyelmi bizottság az 1990. december 3-án megtartott fegyelmi tárgyaláson a felperest kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi bizottság az 1990. december 7-én kelt határozatában megállapította, hogy a felperes az 1988. december 28-án, az 1989. július 24-én és az 1990. július 27-én tartott közgyűléseken a valóságot nem tartalmazó kijelentéseivel, nem a közgyűlésre tartozó észrevételeivel, egyéb nyilvánosság elé került megnyilatkozásaival a vadásztársaság tagjait, testületeit megvádolta. A fegyelmi bizottság a felperes felvetett észrevételeit megalapozatlan, a kritikát nélkülöző intrikus magatartásnak ítélte meg. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes ellen már két esetben volt fegyelmi eljárás, "s a részéről történt körültekintő bizonyítással fegyelmi vétség hiányában az eljárás megszüntetésére került sor".
A fegyelmi bizottság határozata ellen a felperes fellebbezett.
Az alperesek közgyűlése az 1991. február 1-jén meghozott határozatával a felperes távollétében a fegyelmi bizottság kizárást kimondó határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében a kizárást kimondó fegyelmi határozat megsemmisítését kérte, mivel a fegyelmi bizottság az 1990. július 27-i közgyűlésen elhangzottakkal kapcsolatban bizonyítást nem folytatott le, súlyosító körülményként értékelték, hogy a felperes ellen már két esetben indult fegyelmi eljárás és fegyelmi vétség hiányában az eljárás megszüntetésére került sor, továbbá a fellebbezését elbíráló közgyűlés időpontjáról szabályszerűen nem értesítették és arra nem hívták meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes fegyelmi bizottsága 1990. december 7. napján meghozott, továbbá az alperes közgyűlésének 1991. február 1-jén meghozott határozatait megsemmisítette. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperes részére 3000 Ft perköltséget. A megyei bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes terhére rótt cselekmények részben elévültek, továbbá az 1990. július 27-én tartott közgyűlésen tanúsított magatartásával nem áll arányban a kiszabott fegyelmi büntetés. Az alperes megsértette a fegyelmi szabályzatának 25. §-ában foglaltakat is, mivel a másodfokú eljárás során a felperest a közgyűlésre nem idézték meg, és a közgyűlés másodfokú fegyelmi határozata indokolást nem tartalmaz. Téves továbbá a fegyelmi bizottság olyan súlyosító körülményre való hivatkozása, amely nem igazolódott be, így a felperes terhére nem róható.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, mivel álláspontja szerint megalapozatlanul állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes cselekménye nincs arányban a kiszabott fegyelmi büntetéssel. Előadta továbbá, hogy a felperes a másodfokú fegyelmi tárgyalásról tudomással bírt, azon lehetősége lett volna részt venni. Kérte ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kizárást kimondó határozat hatályban tartását.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével érdemben is helytálló döntést hozott.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását az alábbiak szerint egészíti ki, illetve pontosítja.
Az alperes fegyelmi szabályzata 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás megindítását megelőzően vizsgálni kell, hogy az adott cselekmény nem évült-e el. Elévült a cselekmény ha,
a) a fegyelmi vétség elkövetése óta egy év már eltelt, vagy
b) a fegyelmi vétség elkövetéséről a fegyelmi jogkör gyakorlójának több mint három hónapja tudomása van.
Az alperesi fegyelmi bizottság határozatában foglaltak szerint a felperes 1988. december 28-án, az 1989. július 24-én és az 1990. július 27-én tartott közgyűléseken tanúsított magatartásával követett el fegyelmi vétséget. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy 1990. decemberben elévült a felperesnek az 1988. és 1989. évi közgyűléseken tanúsított cselekménye. A saját fegyelmi szabályzatát sértette meg tehát az alperes fegyelmi bizottsága, amikor részben ezekre a cselekményekre alapozva hozta meg a legsúlyosabb fegyelmi büntetést. Az alperes fegyelmi szabályzatával ellentétes továbbá a fegyelmi bizottság határozata, mivel súlyosító körülményként vett figyelembe olyan fegyelmi eljárásokat a felperes ellen, amelyeket fegyelmi vétség hiányában megszüntettek.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az alperes fegyelmi bizottsága szabályszerűen indított fegyelmi eljárást a felperes 1990. július 17-i közgyűlésén tanúsított magatartása miatt, mivel a megyei bíróság az 1990. október 16-án meghozott jogerős ítéletével a felperes e cselekménye miatt kiszabott fegyelmi büntetést megsemmisítette, és új határozat hozatalát rendelte el, tehát az elévülés nem következett be.
Az 1991. február 1-jei közgyűlés másodfokú fegyelmi határozatával kapcsolatban ugyancsak helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a közgyűlés eljárása nem felelt meg a fegyelmi szabályzat rendelkezéseinek. A felperest a közgyűlésre a fegyelmi szabályzat 25. §-ának (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően "igazolhatóan, szabályszerűen" nem hívták meg, és a fegyelmi határozat nem tartalmazza a 26. § (4) bekezdésében foglalt kötelező kellékeket. Mivel az alperes mindkétfokú fegyelmi eljárásban súlyosan sértette belső szabályzatát, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 25 250/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás