KK BH 1992/134
KK BH 92/02/134
1992.02.01.
A lakásbérleti jogviszonyról való lemondás esetén a tetőtér-beépítésre való kijelölés nem minősül új lakás juttatásának [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 88. § (1) bek.].
A felperesek 330 000 Ft és az összegnek 1989. július 18. napjától járó késedelmi kamata iránti igényt terjesztették elő az alperessel (a városi polgármesteri hivatallal) szemben. Keresetüket arra alapozták, hogy az Sz. utcai kettő és félszobás összkomfortos tanácsi bérlakás bérlői jogviszonyáról a lakással rendelkező szerv javára 1989. június 28. napján, másik állami lakás biztosításának igénye nélkül lemondtak. Az alperes ezzel szemben részükre 66 000 Ft egyszeres mértékű térítést utalt ki, holott - a lemondás idején hatályos jogszabályi rendelkezések szerint - a lakás-használatbavételi díj hatszoros összegének megfelelő térítésre jogosultak. A lakásbérleti jogviszonyról való lemondással egyidejűleg a felperesek egy állami kezelésben levő ingatlan tetőterében kialakítandó lakásra vonatkozóan kérték előzetes bérlőkénti kijelölésüket. Álláspontjuk szerint ez az igény a jogszabályban biztosított kedvezmény szempontjából irreleváns körülmény.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a felperesek keresetét elutasította. Rámutatott arra, hogy a felperesek előzetes bérlőkénti kijelölés iránti kérelme másik állami lakás juttatásának igényével azonos, ezért egyszeres mértéket meghaladó térítésre a felperesek nem jogosultak.
Az ítélet ellen a felperesek a keresetnek való helyt-adás végett fellebbeztek, fenntartották arra vonatkozó álláspontjukat, hogy a tetőtér-beépítés lehetőségének biztosítása nem tekinthető kizáró oknak.
A megyei bíróság a városi bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki.
A felperesek az előzetes bérlőkijelölési határozatban foglaltakat teljesítették, a ráépítés során kialakítandó lakás létesítési költségeinek viselésével a tetőtér-beépítés építési munkáit határidőre elvégeztették, a polgármesteri hivatal hatósági irodája a tetőtéri lakás használatbavételi engedélyét megadta, az Ingatlankezelő Vállalat a felperesekkel 1991. május 27. napján a lakás vonatkozásában határozatlan időtartamra vonatkozó lakásbérleti szerződést kötött.
Az 1989. június 28-án hatályos, a lakásgazdálkodásról szóló tanácsrendelet (Tr.) szerint „ha a bérlő tanácsi bérlakásra vonatkozó lakásbérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára mond le, és helyette a 10. §-ban meghatározott állami lakást nem kér, illetőleg nem kap, a bérlő részére fizetendő térítés mértéke bármilyen szobaszámú összkomfortos és komfortos tanácsi bérlakás esetén a lakás-használatbavételi díj hatszorosa” [Tr. 26. § (1) bek. a) pont].
A fenti tényállás alapján, a bérleti jogviszonyról szóló lemondás elfogadásával egyidejűleg a felpereseket előzetesen bérlőként jelölték egy tetőtérben kialakítandó állami lakás tekintetében. Ahhoz azonban, hogy a felperesek ténylegesen újabb bérlővé váljanak, saját költségükön maguknak kellett gondoskodni ennek a lakásnak a kialakításáról, létrehozásáról. A többszörös térítés jogszabályban biztosított lehetőségének indoka az, hogy a lemondás folytán felszabadul egy bérlakás, és ezáltal lehetővé válik újabb lakásigény kielégítése. A felperesek lakásról való lemondásával ez a cél megvalósult.
Az előzetes bérlőkijelölési kérelemmel azonban a felperesek ténylegesen egy új állami lakás létrehozására kötelezték magukat, vállalva a lakások számának gyarapítását.
A lemondás idején hatályos jogszabályi rendelkezés szerint a többszörös mértékű térítésre való jogosultságot állami lakás juttatása zárta ki. A „lakás” kritériumait jogszabály [1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 1. §] fogalmazza meg. Ennek kiterjesztő értelmezését jelentené, ha a bíróság az állami lakás létesítésének lehetőségét a már meglevő lakás kategóriájával azonosítaná.
A megyei bíróság álláspontja szerint ez a jogértelmezés a jogalkotói céllal ellentétes lenne, ezért a városi bíróság döntésével ellentétben, a felperesek igényét megalapozottnak elfogadta, és a városi bíróság ítéletét megváltoztatta [Pp. 253. § (2) bek.], helyt adva a felperes keresetének, az alperest további, ötszörös mértékű térítés, valamint az összeg esedékességétől számított késedelmi kamata, az egyévi bérnek megfelelő pertárgyértékhez igazodó első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére kötelezte [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 88. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 78. § (2) bek.]. (Tolna Megyei Bíróság Pf. 20 575/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás