KK BH 1992/135
KK BH 92/02/135
1992.02.01.
Nem az átmeneti időre szóló hatásköri szabályokat, hanem a jelenleg hatályos szabályozást kell figyelembe venni az illetékügyben hozott közigazgatási határozat folyamatban levő bírói felülvizsgálata során [1991. évi XX. tv. 141. §].1
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a Fővárosi Illetékhivatal az 1990. január 8-án kelt határozatával a felperest összesen 142 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes (a fővárosi köztársasági megbízott hivatala) az 1991. március 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és a kivetett illetéket 58 000 Ft-ra leszállította.
A felperes keresetében a másodfokú államigazgatási határozatban megállapított illetékfizetési kötelezettségét 34 300 Ft-ra kérte csökkenteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1991. március 19-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresetének érdemi vizsgálatát azért mellőzte, mert a köztársasági megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló 1990. évi XC. törvény 8. §-ának (1) bekezdése szerint a köztársasági megbízott törvényességi ellenőrzési jogkörrel rendelkezik; a (2) bekezdés a) pontja értelmében pedig jogköre nem terjed ki azokra a helyi önkormányzati határozatokra, melyek alapján külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspont szerint a Fővárosi Illetékhivatal - mint elsőfokú államigazgatási hatóság - által hozott határozatok felülbírálatára a Fővárosi Főpolgármesteri Hivatal pénzügyi és tervezési főosztályának volt kizárólagos hatásköre. Ezért - a nem a határozathozatalra jogosult szerv által hozott - felülvizsgálni kért államigazgatási határozatot hatályon kívül kellett helyezni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb érdemi határozat hozatalára kérte utasítani. Álláspontja szerint tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az 1990. évi XC. törvény rendelkezéseire, mivel a köztársasági megbízott másodfokú hatósági hatáskörét a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és a helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő kiegészítő és átmeneti szabályokról szóló 1990. évi LXXXIII. törvény alapozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Pp. 23/A. §-a alapján másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A fellebbezési tárgyaláson a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése alapos. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) hatálybalépésének - az önkormányzati képviselő-testületek tagjai 1990. évi választásának - napján a tanácsrendszer helyébe az önkormányzati rendszer lépett (113. §).
A jogi és szervezeti feltételrendszer kialakításáig terjedő átmeneti időszakra - az ügyintézés folyamatosságának és a törvényességnek a biztosítása érdekében - szükségessé vált a megszűnt szervek feladatainak és hatásköreinek ellátásáról rendelkezni. Ennek során az átmeneti időszakban is rendezést igényelt az Ötv. 98. §-ával bevezetett köztársasági megbízott államigazgatási hatáskörének pontos meghatározása is. Az Ötv. 98. §-ának b) pontja értelmében a köztársasági megbízott törvényben vagy kormányrendeletben megállapított ügyekben elsőfokú hatósági jogkört gyakorol, és elbírálja a hatáskörébe tartozó jogorvoslatokat minden olyan államigazgatási hatósági ügyben, amelyben első-fokon a polgármester (főpolgármester) vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, illetőleg a jegyző járt el, és amelyben a jogorvoslati eljárásra nem valamely centrális alárendeltségű államigazgatási szerv jogosult. Ez a szabály csak a hatáskörök telepítésének szempontjait állapítja meg, külön törvényi szabályozást igényel azoknak az ügyeknek a meghatározása, amelynek a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat szervei, a köztársasági megbízott, valamint egyes újonnan létesülő centrális alárendeltségű államigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartoznak.
Az átmeneti időszakra vonatkozó feladat- és hatáskörmegosztást a helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő kiegészítő és átmeneti szabályokról szóló 1990. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Át.) végezte el. Az Át. 2. §-ának c) pontja szerint a tanács szervei vagy tisztségviselői részére megállapított államigazgatási feladatok és hatáskörök a titkártól, a szakigazgatási szervtől, megyei városi hivataltól vagy vezetőjétől a jegyzőhöz, illetőleg a főjegyzőhöz kerülnek át, az 1990. szeptember 30-át követően hatályba lépő törvény, illetőleg kormányrendelet eltérő rendelkezéséig.
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét véglegesen szabályozó törvényjavaslat előterjesztésére - amely egyúttal a köztársasági megbízott hatáskörét is megállapítja - az Át. 14. §-ának (2) bekezdése 1990. november 30. határnappal kötelezte a kormányt. Az Át. 14. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a köztársasági megbízott feladatait, hatáskörét és hatósági jogkörét - a köztársasági megbízott hivatali szervezete működésének megkezdéséig, de legkésőbb 1990. december 31-ig - működési területén a főjegyző látja el. A Legfelsőbb Bíróság tudomása szerint az átmeneti helyzetben pozitív hatásköri összeütközés és a köztársasági megbízott hivatala között nem merült fel.
1991. január 1-jétől az Át. 14. §-ának (4) bekezdése értelmében a köztársasági megbízott bírálja el - az Ötv. 98. §-a b) pontjában foglalt hatáskörében - a jegyzővel azonos megítélés alá eső elsőfokú szakigazgatási szervként eljáró illetékhivatalok határozatával kapcsolatos jogorvoslatokat.
Mindezen előzmények után 1991. július 23-án lépett hatályba a helyi önkormányzatok és szervei, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (Tv.), amelynek értelmében a jegyző, fővárosban a főjegyző elsőfokú illetékhatósági feladatait megyei, illetőleg Fővárosi Illetékhivatal elnevezéssel látja el [Tv. 141. § (1) bek.]. A Tv. 441. §-ának (4) bekezdése az illetékhivatal elsőfokú illetékügyi határozata elleni jogorvoslati kérelem elbírálását az illetékhivatal székhelye szerint illetékes köztársasági megbízott hatáskörébe utalta, összhangban az Ötv. 98. §-ának b) pontjában foglaltakkal.
Az elsőfokú bíróság 1991. június 18-án, a Tv. hatálybalépése előtt hozott ítéletet az átmeneti időszakban született másodfokú államigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben. Ezért kétségtelenül indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem járhatott el másodfokú hatóságként. A másodfokon eljáró bíróság határozatának meghozatalakor azonban a Legfelsőbb Bíróság nem tekinthet el az idézett hatályos jogszabályi rendelkezésektől, és emiatt az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására nem kerülhet sor. Ugyanis ellentétes döntés esetében is az a helyzet következne be, hogy a lefolytatandó új eljárásban az elsőfokú államigazgatási határozat ellen az esetlegesen benyújtandó fellebbezést ismét a Budapest Főváros Köztársasági Megbízott Hivatala bírálná el.
A folyamatban levő illetékkiszabási ügyben tehát a Tv. 141. §-ának (4) bekezdése alapján jelenleg már kétséget kizáróan az a szerv jogosult a másodfokú közigazgatási határozat meghozatalára, amely az ügyben a keresettel támadott határozatot hozta. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 327. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot felülvizsgálhatja, és érdemi határozatot hozhat.
Az ügy érdemi elbírálása érdekében bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Kf. II. 25 360/1991. sz.)
1
A 141. §-t az 1996: LXXXVI. törvény 39. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás