1373/B/1992. AB határozat
1373/B/1992. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. a) Az Alkotmánybíróság a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény (a továbbiakban: Ngt.) 1. § (1)—(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és részbeni megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
b) Az Alkotmánybíróság az Ngt. 3. § (1) bekezdés b)—c)pontjának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. a) Az Alkotmánybíróság az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvénynek (a továbbiakban: Nyft.) — az Ngt. 10. § (1) bekezdésével megállapított — 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és részbeni megsemmisítésére, továbbá az Nyft. — Ngt. 10. § (1) bekezdésével megállapított — 2. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat visszautasítja.
b) Az Alkotmánybíróság az Ngt. 10. § (4) — (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek az Ngt. és — azzal összefüggésben — az Nyft. több rendelkezése alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kérték. Az indítványok előterjesztői civil szervezetek és magánszemélyek voltak. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
1. Az indítványok első csoportja a nemzeti gondozásban részesülők körének törvényi meghatározásával kapcsolatos.
1.1. Az Ngt. 1. § (1) bekezdése értelmében: ,,Az a Magyarországon élő személy, aki Magyarországon élő személyként
a) 1944. március 19-e és 1989. október 23-a közötti időszakban a magyar vagy idegen állam hatósága, vagy hatósági személye, illetőleg más személy politikai indíttatású önkényének következtében,
b) az 1944-45-ben a nemzeti ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységével összefüggésben, c) ( .... ),
a munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, havi 10˙20080 Ft nemzeti gondozási díjra jogosult.''
Idekapcsolódó további rendelkezést tartalmaz az Ngt. 1.˙20§ (4) bekezdése, amely szerint: ,,Az az (1)—(3) bekezdésben meghatározott személy, aki az ott meghatározottakkal összefüggésben a munkaképességét 67%-nál kisebb, de legalább 50%-ot elérő mértékben elvesztette, és szociális helyzete indokolja, havi 7980 Ft nemzeti gondozási díjban részesíthető.''
Az egyik indítványozó civil szervezet szerint ,,a törvény indokolatlanul mellőzte mindazokat a személyeket, az ellenállókat, akik ezt megelőzően'' (ti. 1944 előtt) ,,vettek részt az ellenállási mozgalomban és ennek következtében megrokkantak.'' Álláspontjuk szerint ,,vitatható továbbá, hogy csupán a 67%-os, illetve 50%-os rokkantságot elért személyek részesülnek segélyben, akkor, amikor a munkaszolgálatban, illetve deportálásban elszenvedett sérelmek következtében számosan súlyos egészségromlást szenvedtek, ennek utóhatásai ma is érvényesülnek ...''
Az indítványozók az Ngt. rendelkezéseit — mind a törvény személyi hatályát, mind a munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározását illetően — diszkriminatív jellegűnek tartják, s az Alkotmány 70/A §-ára hivatkozva kérik annak alkotmányellenessé minősítését.
1.2. Az Ngt. 3. § (1) bekezdése értelmében: ,,Nem jogosult nemzeti gondozási díjra az a személy, illetőleg annak az elhalt személynek a 2. § (1) bekezdésében meghatározott hozzátartozója, aki
a) .....,
b) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt,
c) karhatalmista volt, d)....., e)..... .''
Az indítványozók ez esetben is a jogegyenlőséget, a diszkrimináció tilalmát kimondó alkotmányi rendelkezésekre hivatkoznak, s az Ngt. 3. § (1) bekezdés b) —c) pontjának megsemmisítését kérik.
2. Az indítványok másik nagy csoportja az ún. nemzeti ellenállási mozgalomban részt vett személyeknek a nemzeti gondozási díjon kívüli, egyéb juttatásokkal kapcsolatos sérelmeit tartalmazzák.
Az Ngt. — a nemzeti gondozás intézményének újraszabályozásával összefüggésben — 1992. július 21-i hatállyal módosította az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény (Nyft.) több rendelkezését. Az Ngt. módosító szabályai az érintettek körére vonatkozóan megszorító rendelkezéseket fogalmaztak meg. A civil szervezetektől és magánszemélyektől érkezett indítványok előterjesztői az új rendelkezéseket következetlennek, az így előállott helyzetet diszkriminatív jellegűnek tartják.
2.1. Az Ngt. 10 § (1) bekezdése módosította az Nyft. 2. §-ának (2) — (3) bekezdését. Az Nyft. módosított 2. § (2) bekezdése értelmében továbbra is a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő pótlékot kell folyósítani a ,,Miniszterelnöki elismerés a nemzeti ellenállási mozgalomban és németellenes szabadságharcban szerzett érdemekért'' kitüntetetteknek és a Nemzetgyűlés által az 1946. évi VIII. törvénnyel alapított ,,Magyar Szabadság Érdemrend'' 1948. december 31-e előtti kitüntetettjeinek. Az Nyft. módosított 2. § (3) bekezdése ugyanakkor már nem tartalmazza azt a korábbi rendelkezést, amely szerint a nyugdíj-kiegészítéssel azonos pótlék illeti meg azokat a személyeket is, akik más kitüntetést ,,a nemzeti ellenállási mozgalomban és a náciellenes szabadságharcban szerzett érdemeik elismeréseként kapták.''
Az Nyft. 2. § (2) bekezdésében megjelölt kitüntetések tehát jogalapot teremtenek a nyugdíjpótlékra, az Nyft. módosított 2. § (3) bekezdése viszont megvonja e juttatást azoktól, akik a nemzeti ellenállási mozgalomban és a náciellenes szabadságharcban ugyancsak érdemeket szereztek. Az indítványozók arra hívják fel a figyelmet, hogy az Országgyűlés a módosítással ,,megsértette az Alkotmány 70/A §-át, mert pozitív diszkriminációs helyzetbe hozta az ellenállási mozgalomban résztvettek két meghatározott formában elismert résztvevőit az összes többi formában elismertek rovására, ...''
2.2. Az Ngt. 10. § (4) bekezdése értelmében: ,,Az 1991. évi XII. törvény 2. §-a (2) — (3) bekezdésének a jelen § (1) bekezdésében foglalt módosítása alapján történő pótlékmegvonás nem vonatkozik a 70. életévüket 1993. január 1-jéig betöltő nyugdíjasokra, valamint azokra, akiknek a saját jogú nyugellátása e törvény hatálybalépésekor a 8500 Ft-ot, illetve az özvegyi nyugellátása a 7500 Ft-ot nem éri el.''
Az egyik indítványozó kifogásolja, hogy a törvény e rendelkezése pozitív diszkriminációt tartalmaz. A kivételt a 70 év alatti korosztályokra nézve sérelmesnek tartja. Álláspontja szerint ,,... egyenlőtlen helyzetet teremt az azonos ismérv (ellenállásban való részvétel) szerint összefoglalható embercsoport különböző tagjai között, a ... pozitív diszkrimináció szempontjának (életkor, nyugdíj alacsony volta) ... semmi köze a csoportképző ismérvhez (ellenállásban való részvétel ténye).''
Az Ngt. 10. § (5) bekezdése értelmében: ,,E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az 1991. évi XII. törvény 7. §-ának (6)—(7) bekezdése, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló 19/1991. (IV. 9.) OGY határozat hatályát veszti.'' Az Nyft. hatályon kívül helyezett rendelkezései szerint: ,,A nemzeti gondozási díjnak megfelelő díjban kell részesíteni azokat a) akik a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vettek, b) (..... ) ,,, s a törvény felhatalmazta a Kormányt az ezzel kapcsolatos végrehajtási szabályok kidolgozására. Az Ngt. azonban e rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, miként a hivatkozott OGY határozat ama előírását is, amely szerint: ,,Az Országgyűlés felkéri .... c) a Kormányt, hogy 1991. július 1-jéig nyújtson be törvényjavaslatot a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban résztvevők elismerésének és ellátásának egységes rendezéséről.''
Az Ngt. 10. § (5) bekezdésének rendelkezéseit az érintettek, mind erkölcsi, mind anyagi szempontból nehezményezik. A törvénymódosítás véleményük szerint ,,... elvágta az útját az ellenállók eddig kirekesztett rétegeinek elismerése és ellátása elől ...'', ugyanakkor úgy érzik, hogy a nemzeti ellenállási mozgalomban való részvétel, mint jogcím törlésével az anyagi méltánytalanságnál is súlyosabb erkölcsi megbélyegzés érte őket. Az indítványozók alkotmányossági kifogásaikat ezúttal is a diszkrimináció tilalmáról szóló rendelkezésre alapozzák.
II.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványok első csoportja a nemzeti gondozási díjban részesülők körének meghatározásával kapcsolatos.
1.1. Az indítványozók mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy az Ngt. hatálya nem terjed ki azokra a személyekre, akik az 1944. évet megelőzően vettek részt az ellenállási mozgalomban és ennek következtében súlyos egészségromlást szenvedtek. Az erre vonatkozó indítványok az Alkotmánybíróság álláspontja szerint megalapozatlanok.
A múlt rendszerek sérelemokozásaival kapcsolatos törvények megalkotásakor az a jogalkotói álláspont alakult ki, hogy Magyarországon a diktatúra az 1944. március 19-i német megszállással vált egyértelműen teljessé, az azt megelőző ellenállási tevékenységek pedig differenciáltan vizsgálandók. Ez az álláspont volt irányadó az ún. semmisségi törvények és az ún. kárpótlási törvények megalkotásakor, s ugyancsak ezt az elvet követte az Országgyűlés a szintén e tárgykörbe tartozó nemzeti gondozási törvény megalkotásakor. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nemzeti ellenállási mozgalom ,,kezdő időpontjának'' pontos meghatározása nem alkotmányossági, hanem történelmi, politikai kérdés, annak a törvény szempontjából való figyelembevétele a jogalkotói mérlegelés körébe tartozik.
Téves ugyanakkor az indítványozóknak az Ngt. 1. § (1) bekezdésére koncentráló — de az egész Ngt.-re kivetített — értékelése, mely szerint a törvény indokolatlanul mellőzte mindazokat, akik 1944. március 19-e előtt részt vettek a nemzeti ellenállási mozgalomban. Az Ngt. 1. § (2) bekezdése értelmében nemzeti gondozási díjra jogosult az is, aki az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény — az ún. 3. Kpt. — alapján kárpótlásra jogosult, és a kárpótlásra jogosító sérelmével összefüggésben vesztette el munkaképességét legalább 67%-ban. Az 1944. előtti ellenállási mozgalomban részt vett személyek szempontjából releváns szabályokat (kárpótlási jogcímeket) a 3. Kpt. 3. § (1) bekezdése tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvébe (Alkotmány 70/A §) az Ngt. 1. § (1)—(4) bekezdésének azon rendelkezései sem, amelyek a nemzeti gondozási díjra való jogosultság feltételeként a legalább 67%-os — kivételesen: legalább 50%-os — munkaképesség-csökkenést írják elő.
Az Ngt.-ben foglalt ellátás biztosítására az államnak nincsen alkotmányos kötelezettsége, a nemzeti gondozási díj méltányosságból adott, ex gratia jellegű juttatás. Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban leszögezte, hogy ,,nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön.'' (ABH 1991. 62.) Ha tehát valamely kárpótlás jellegű juttatás kizárólag az állam szuverén elhatározásán múlik, akkor a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy. Ez az álláspont irányadó az Ngt.-ben foglalt szabályozás egészére, s a törvényen belül a munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározására is.
1.2. Az Ngt. 3. § (1) bekezdése a nemzeti gondozási díjra jogcímmel rendelkező személyekre vonatkozóan korlátozó rendelkezéseket fogalmaz meg. Az (1) bekezdés b)—c) pontja kizárja a nemzeti gondozási díjra jogosultak köréből azokat, akik az államvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai vagy karhatalmisták voltak.
Az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt hasonló kérdésben. A 3. Kpt. ugyanis szintén kizárta a kárpótlásból jogosultak köréből azokat a személyeket, akik az államvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai vagy karhatalmisták voltak. Az 1/1995. (II. 8.) AB határozat indokolása szerint ,,... kollektív érdemtelenségről van szó, éspedig azon az alapon, hogy a kárpótlásra egyébként jogosultak egy meghatározott köre, akik, bár elszenvedtek jogtalan szabadságelvonást, mégis kiesnek a kárpótoltak csoportjából, mert vagy korábban, vagy elszenvedett sérelmeiket követően más, okozott jogsértések közvetlen és aktív résztvevői voltak. Ez a szabályozási elv alkotmányosan azért megengedhető, mert méltányosságból adott, ex gratia juttatásból zár ki olyan csoportokat, akik a kárpótlást is keletkeztető tényállások megvalósításában — más időszakban — aktív közreműködést vállaltak.'' (ABH 1995. 64.) Az Alkotmánybíróság a korábbi határozatában foglaltakat — mutatis mutandis — az Ngt. 3. § (1) bekezdés b)—c) pontjára nézve is irányadónak tekinti.
2. Az indítványok másik csoportja a nemzeti ellenállási mozgalomban részt vett személyek ún. egyéb juttatásaival kapcsolatos.
2.1. Az Ngt. 10. § (1) bekezdése módosította az Nyft. 2. §-ának (2)—(3) bekezdését, s újraszabályozta azon személyek körét, akik a nyugdíj-kiegészítéssel azonos pótlékra jogosultak. Ennek megfelelően a jövőben eme juttatásra a nemzeti ellenállási mozgalom tagjai közül csak az Nyft. módosított 2. § (2) bekezdésében megjelölt két kitüntetés (elismerés) birtokosai jogosultak, más — hasonló okból — kitüntetett személyek már nem.
Az Alkotmánybíróság — hasonló indítvány kapcsán — korábban már foglalkozott az Nyft. 2. §-a alkotmányosságának vizsgálatával, s a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában kifejtette: ,,A törvényhozó a kitüntetésekhez fűződő kedvezmények további fenntartását általános érvénnyel ... ahhoz köti, hogy az annak alapjául szolgáló tevékenység a nemzet számára kiemelkedően hasznos legyen. Az egyes állami kitüntetések alapítása, az ezekhez fűződő kedvezmények megállapítása a törvényhozó szabad döntésének eredménye. Az önmagában nem lehet alkotmányossági kérdés, hogy a törvényhozó alapít-e egyébként a társadalom által tiszteletben tartott értékek védelmére, célok előmozdítására állami kitüntetéseket vagy sem. Ugyanígy önmagában az sem alkotmányossági kérdés, hogy az egyes állami kitüntetésekhez milyen kedvezményeket telepítenek.'' (ABH 1993. 366—367.) Az Alkotmánybíróság — korábbi állásfoglalására figyelemmel — az indítványt visszautasította (res iudicata).
2.2. Az Ngt 10. § (4) bekezdése az említett pótlék megvonása tekintetében kivételt tesz a 70. életévüket 1993. január 1-jéig betöltő nyugdíjasok, valamint a meghatározott összeget el nem érő nyugdíjban részesülő személyek javára. Az ellenállók e körét tehát továbbra is megilleti a nyugdíj-kiegészítéssel azonos összegű pótlék.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a rendelkezés sem alkotmányellenes. Az Ngt. szabályozása ugyanis a törvényalkotó mérlegelési jogkörébe tartozó — szociális szempontokon alapuló — méltányos intézkedés. A kivételt tartalmazó rendelkezés a pozitív diszkrimináció tesztjének alkalmazása esetén sem támadható eredményesen, mivel nem lépi túl annak a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban meghatározott elvi korlátait (nem vezet más személy emberi méltósága vagy valamely alkotmányos alapjoga sérelméhez). (ABH. 1990. 49.)
Az Ngt. 10. § (5) bekezdése hatályon kívül helyezte az Nyft. 7. § (6)—(7) bekezdését, valamint a 19/1991. (IV. 9.) OGY határozatot. Ennek következtében a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vett személyek anyagi ellátási rendszere — az Nyft. 10. § (6) bekezdésével számukra már bevezetett díj megszüntetésével, valamint a jövőben tervezett külön szabályozás feladásával — alapvetően megváltozott. A jogalkotó elállt attól a korábbi szándékától, hogy az ellenállók elismerésének és ellátásának külön rendszerét hozza létre.
A kormányzati szerveknek az Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszából egyértelműen kitűnik: az Nyft.-ben meghatározott pótlékok és egyéb ellátások jogosulti körének szűkítése azon a megfontoláson alapul, hogy elsősorban a sérelmet (megrokkanást, szabadságvesztést) szenvedett ellenállók részesülhessenek anyagi ellátásban, az ilyen sérelmet közvetlenül nem szenvedett ellenállók pedig erkölcsi megbecsülésben. A jogalkotó e koncepció kialakításakor figyelemmel volt arra is, hogy az ellátottak körének kiszélesítése a nemzetgazdaság anyagi teherbíró-képességére milyen hatással lenne. Ezek a megfontolások vezettek végül a már meglévő pótlékok megszüntetéséhez és a tervezett intézkedések elhagyásához.
Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint az Ngt. 10. § (5) bekezdésének rendelkezései, illetve a szabályozási koncepció megváltoztatása nem ellentétes a diszkrimináció tilalma alkotmányos elvével. Az Alkotmánybíróság ismételten utal a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban megfogalmazott álláspontjára, amely szerint ,,nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön.'' (ABH 1991. 62.) A nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vett személyek anyagi ellátása ex gratia alapon megvalósuló juttatások formájában realizálódhatna, ennek jogszabályi biztosítása azonban a jogalkotó mérlegelésétől függ. Az ex gratia juttatások megvonása vagy tervezett folyósításuk elmaradása az érintettek körére nézve nem jelent hátrányos megkülönböztetést, mivel arra eleve nem is formálhatnak igényt. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványokat elutasította.
Budapest, 1997. december 8.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Bagi István s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Németh János s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás