BK BH 1992/14
BK BH 1992/14
1992.01.01.
I. A tolvaj által elrejtett dolog eltulajdonítása nem jogtalan elsajátítást, hanem lopást valósít meg [Btk. 316. § (1) bek., 325. §].
II. A több elkövetési mozzanatból álló lopás természetes egység, mely esetben kizárt mind a bűnhalmazat, mind a folytatólagosság [Btk. 316. § (1) bek., 12. § (1) és (2) bek.].
A városi bíróság a vádlottat lopás vétségében és jogtalan elsajátítás vétségében mondta ki bűnösnek; ezért őt mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 4 hónapi börtönbüntetésre mint főbüntetésre, továbbá 1 évre a közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. Kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A megállapított tényállás lényege a következő.
A 27 éves többszörös visszaeső vádlott a vádbeli napon a barátaival italozott. Italozás közben egyik vádlott-társa felvetette, hogy menjenek el a gyár területére, és hozzanak onnan eladás céljából rézhulladékot. A vádlott előbb tiltakozott, de további italozás után ő is vállalkozott az útra. Végül is négyen indultak el kerékpárral; mindegyik egy-egy üres zsákot vitt magával. A gyár telepéhez egy kukoricáson keresztül jutottak el. Odaérve egy már letiport kerítésrészen át bemásztak. Négy zsákba elosztva összesen 157 kg rézhulladékot tulajdonítottak el, összesen 16 579 forint értékben. A telepet ugyancsak a letiport kerítésrészen át együtt hagyták el. Még a kukoricásban haladtak, amikor - nem messze a kerítéstől - a vádlott megbotlott egy csomagban. Kiderült, hogy két dobozban vörösrézhulladék van ott elhelyezve. A vádlott és társai elhatározták, hogy ezt a mennyiséget is magukkal viszik. A kukoricásban ismeretlen személy által elhelyezett és a vádlottak által közösen eltulajdonított vörösrézhulladék 63 kg-ot tett ki. Értéke 7403 forint volt.
A hazafelé tartó vádlottat és egyik társát a rendőrség útközben igazoltatta, és a náluk levő rézhulladékot lefoglalták. Ezután az ő nyilatkozatuk alapján egy órán belül a másik két elkövetőt is felkereste a rendőrség. Az általuk hazavitt rézhulladékot is lefoglalták. A lefoglalt teljes mennyiséget, amelynek összértéke 23 982 forint, a V. gyártelepére visszaszállították. A vállalat kára ezzel megtérült.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, de a cselekmény jogi minősítésével a megyei bíróság nem értett egyet. Töretlen az az ítélkezési gyakorlat (BJD 1353., 5230., 8599. sorsz. BH 269/1986. sz.), amely szerint a tolvaj által elrejtett dolog eltulajdonítása esetén nem a jogtalan elsajátítás, hanem a lopás valósul meg.
A vádlottnak nem volt kétsége a tekintetben, hogy a gyár telepének kerítése közelében, az odáig nyúló kukoricásban elhelyezett rézhulladék is a gyár tulajdona, és a kérdéses helyre lopás útján került. Annak eltulajdonítása ennek folytán részükről lopást, nem pedig jogtalan elsajátítást valósít meg. A tolvaj sem tulajdont, sem rendelkezési jogot nem szerez az elvett idegen dolgon (BJD 8599. sorsz., BH 269/1986. sz.), ennek folytán az utóbbi cselekmény tényleges sértettje a gyár. Ez a vádlott előtt is nyilvánvaló volt.
A gyár sérelmére elkövetett lopási cselekmény ezek szerint kétmozzanatú volt, és többmozzanatú, azonos sértett sérelmére elkövetett lopás pedig természetes egység (BH 404/1979., 304/1984.). Annak, hogy az egyes mozzanatok között bizonyos, rövidebb idő telt el, nincs a minősítésre kiható jelentősége, folytatólagosságot [Btk. 12. § (2) bek.] sem eredményez (BH 59/1988. sz.)
A vádlott az elvételt - mindkét esetben - társaival szorosan együttműködve hajtotta végre. Így - bár a zsákmányon nyomban megosztoztak, és azt így szállították haza -, a büntetőjogi felelősséget társtettesként, a teljes érték alapján kell megállapítani.
Mindezek kiemelése mellett a megyei bíróság a vádlott tevékenységét a 20 000 forintot meghaladó összértékre tekintettel - egységesen - társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. § (4) bekezdés a) pont] minősítette. A büntetés kapcsán a megyei bíróság elöljáróban mellőzi a bűnhalmazatra való utalást.
A vádlott előélete folytán a terhére a többszörös visszaesést megalapozó elítéltetéseken túli elítélések jöhetnek tekintetbe. További súlyosító a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerinti elkövetési mód.
A cselekmény nem tekinthető "csekélyebb" tárgyi súlyúnak; enyhítőként a vonatkozó büntetési tétel szerinti alsó értékhatár megközelítése vehető a javára figyelembe.
A szabadságvesztés alkalmazása ugyancsak nem bírói mérlegelés tárgya, hiszen más büntetési nem eleve nem jöhetett szóba az adott esetben, ennek a Btk. 97. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a legkisebb mértéke 6 hónap. Ennél rövidebb tartamú szabadságvesztés (minimum 4 hónap) csak különös méltánylást érdemlő esetben [Btk. 98. § (2) bek., 97. § (4) bek.] kerülhet kiszabásra. Bár a vádlott vonatkozásában számos enyhítő körülmény merült fel - előéletére és az eset összes körülményeire, az elkövetés módjára is tekintettel -, ilyen különös méltánylást érdemlő esetről nem lehet beszélni.
A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában azonban a megyei bíróság a főbüntetés tartamát nem súlyosíthatta, az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésnek a perorvoslatokban kért további enyhítése viszont - a kifejtettekből következően - nem jöhetett szóba.
Az elsőfokú bíróság indokolatlan alkalmazott a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetést, a közügyekben részvételre való méltatlansága előéletéből és az elkövetett cselekmény jellegéből egyértelműen következik. A mellékbüntetést az elsőfokú bíróság a törvényi minimumban határozta meg, így annak enyhítésére sem volt mód.
A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére vonatkozóan akként változtatta meg, hogy a vádlott cselekményét egységesen társtettesként elkövetett lopás bűntettének minősítette, egyebekben pedig az ítéletet helybenhagyta. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 11/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás