BK BH 1992/148
BK BH 1992/148
1992.03.01.
I. A felbújtás nem állapítható meg, ha az elkövető magatartásában a mást (másokat) bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékos rábírás nem ismerhető fel [Btk. 21. § (1) bek., 316. § (1) bek., (4) bek. b) pont].
II. A magánokirattal visszaélés vétsége célzatos bűncselekmény, ezért nincs helye a bűnösség megállapításának, ha nem egyenes, hanem csupán eshetőleges a másnak hátrány okozására irányuló szándék [Btk. 277. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottakat többrendbeli, dolog elleni erőszakkal, üzletszerűen és bűnszövetségben, jelentős értékre elkövetett lopás büntettében mondotta ki bűnösnek, amelyeket lakásokba történő betöréssel valósítottak meg.
A 35. r. vádlott bűnösségét az elsőfokú bíróság felbujtóként elkövetett lopás büntettében [Btk. 277. § (2) bek.] is megállapította.
Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.
1. A vádlottak igyekeztek olyan adatokhoz jutni, hogy barátaik és ismerőseik kit ismernek olyan személyként, akinek a lakásában jelentősebb értékű készpénz, ékszer vagy műszaki cikk található, amelyet betörés útján meg lehet szerezni.
A társaival folytatott egyik beszélgetés alkalmával a 35. r. vádlott elmondotta, hogy a közvetlen szomszédságában lakó K. J. gazdag ember, egyúttal azonban kérte társait - a 4. r. és 5. r. vádlottakat -, ne törjenek be K. J. lakásába, attól félt ugyanis, hogy a bűncselekmény gyanúja - büntetett előélete folytán - reá terelődik.
A 4. r. és 5. r. vádlottak azonban a 35. r. vádlottól nyert értesülés birtokában mégis végrehajtották a betörést, és a lakásból ékszert és műszaki cikkeket hoztak el.
Az elsőfokú bíróság a 35. r. vádlott cselekményét az említett lopási cselekményhez nyújtott felbujtói bűnrészességként értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szóban forgó bűncselekménnyel kapcsolatban a 35. r. vádlott bűnösségét megállapította. A 35. r. vádlottnak az a cselekménye, hogy tudatta a 4. r. és 5. r. vádlottakkal: K. J. gazdag ember, nem értékelhető felbujtói magatartásként. A felbujtás ugyanis szándékos rábírás, szándékos bűncselekmény megvalósítására, a rábírás pedig olyan pszichikai hatás kifejtése, amelynek következtében a tettes elhatározza a bűncselekmény elkövetését. A 35. r. vádlott ilyen hatást nem fejtett ki, kizárólag a sértett címét adta meg annak megjelölésével, hogy a sértett gazdag ember. Annak kérése azonban, hogy a társai ide ne törjenek be, éppen a felbujtói tevékenység megvalósulásához szükségessel ellentétes irányú hatás elérésére törekvést fejez ki, és ez nem értékelhető felbujtói magatartásként attól függetlenül, hogy a betörést végül is a tettesek végrehajtották. A 35. r. vádlott tehát ezt a bűncselekményt nem követte el.
2. Az elsőfokú bíróság a Btk. 277. §-ának (2) bekezdésében meghatározott magánokirattal visszaélés vétségeként értékelte a 39. r. vádlottnak a tényállásban leírt azt a tevékenységét, hogy a 6. r. vádlottól kártyanyereség fejében átvett fenntartásos takarékbetétkönyveket és takarékleveleket - amelyekhez ez utóbbi vádlott bűncselekmény útján jutott - elégette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja téves.
A szóban levő vétség tényállásához ugyanis különös célzat tartozik: hátrány okozására kell a szándéknak irányulnia a tényállásban leírt magatartások (az adott esetben: megsemmisítés) kifejtése során. Az adott esetben ilyen célzat megállapítására nincs alap. A 39. r. vádlott azért égette el az említett okmányokat, mert úgy ítélte, hogy nem tudja kiváltani azokat, és csak a terhére lehetnek. Nem zárható ki, hogy a tudatában felmerült az a lehetőség: a tevékenységével hátrányt okoz az okiratok tulajdonosának, és e lehetőségbe belenyugodva cselekedett, célzatos bűncselekmény folytán azonban az eshetőleges szándék nem elegendő a szóban levő bűncselekmény megvalósulásához.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a 35. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett lopás büntette, míg a 39. r. vádlottat okirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Legf. Bír. Bf. I. 281/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás