BK BH 1992/154
BK BH 1992/154
1992.03.01.
A becsületsértés és rágalmazás sértettje lehet nemcsak a természetes, hanem a jogi személy, sőt az önálló jogképességgel nem, de kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkező személyösszesség is [Btk. 179. §, 180. §, 183. § (1) bek.].
Az egyik országos napilapban az újságíró cikke miatt a politikai párt főügyésze magánindítványt terjesztett elő a cikkíró ellen a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) és c) pontjai szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás vétsége miatt. A feljelentő ebben azt sérelmezte, hogy az újságíró az említett cikkben a becsület csorbítására alkalmas olyan tényeket állított és híresztelt, amelyek a becsület csorbítására alkalmasak, és a párt egész tevékenységével összefüggésben vannak.
A kerületi bíróság jogerős végzésével az újságíró ellen indított büntetőeljárást joghatályos magánindítvány hiányában a Be. 317. §-a és a Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - a Btk. 31. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - megszüntette.
A kerületi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kerületi bíróság a végzésben azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy a Btk. 179. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége a becsület és jó hírnév büntetőjogi védelmét szolgáló olyan jogintézmény, amelynek sértettje kizárólag természetes személy lehet. Ez következik a rágalmazás vétségének a Büntető Törvénykönyv rendszerbeli elhelyezéséről, amely szerint a XII. fejezet II. címe "Az emberi méltóság elleni bűncselekmények"-ről rendelkezik, így ez is utal, hogy a II. cím kizárólag a természetes személyek büntetőjogi védelmét szolgálja.
Minthogy a Btk. 183. §-ának (1) bekezdése szerint a rágalmazás vétsége csak magánindítványra büntethető, a joghatályos magánindítvány megtételére is kizárólag természetes személy jogosult, s a politikai és társadalmi szervezetek mint jogi személyek jó hírnevének, becsületének védelmével kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv tartalmaz rendelkezéseket.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság jogi álláspontja téves.
A becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tv. 1. §-ában megfogalmazott rágalmazás tekintetében kialakult, töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a bűncselekmény passzív alanya (sértettje) nemcsak természetes személy, hanem személyösszesség és jogi személy is lehet.
Azóta is töretlen az ítélkezési gyakorlat e körben - és a törvény szövegének helyes értelmezéséből is az következik -, hogy a rágalmazás bűncselekményének passzív alanya bármely élő, természetes személy, jogi személy vagy személyösszesség (kollektívum) lehet.
Nem helytálló az a megállapítás, hogy a jogi személyek jó hírnevének, becsületének védelmét nem a büntetőtörvény, hanem a Polgári Törvénykönyv szabályozza, a személyiségi jogok védelme körében. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség egymást ki nem záró, de eltérő vetületű jogvédelem biztosítására szolgál, és a szankciók jellege is eltér.
A Btk. 232. §-ában meghatározott hatóság megsértésének vétsége sem a természetes személy, hanem a bűncselekmény valamely jogi személyiséggel rendelkező állami szerv ellen megvalósított becsület csorbítására alkalmas kijelentések és tényállítások elleni büntetőjogi védelmet szolgálja.
Ezen túlmenően a büntetőjogi védelem a becsület csorbítására alkalmas kijelentésekkel és tényállításokkal szemben nemcsak a jogi személyeket, hanem az olyan személyösszességeket is megilleti. amelyeknek nincs ugyan önálló jogképessége, de olyan kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkeznek, amelyek teljesítése megalapozhatja a társadalmi megbecsülésük létrejöttét, s ennek ugyanolyan a társadalmi értéke, mint a természetes személyek esetében. Ugyanakkor azok a személyösszességek, amelyek nem rendelkeznek azzal a sajátossággal hogy meghatározott társadalmi kötelezettséget teljesítsenek, vagyis nincsenek meghatározó kollektív kötelezettségeik: a rágalmazás passzív alanyai sem lehetnek.
Az adott esetben a magánindítványt előterjesztő politikai párt önálló jogi személy lévén passzív alanya lehet mind a becsületsértésnek, mind a rágalmazásnak; a becsület csorbítására alkalmas kifejezések és tényállítások ugyanis alkalmasak lehetnek a párt társadalmi megbecsülésének a csökkentésére vagy annak aláásására.
Téves tehát a kerületi bíróság eljárást megszüntető végzése és annak a jogi indoklása.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság törvénysértően járt el, amikor a joghatályos magánindítvány hiánya okából a büntetőeljárást megszüntette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, és a kerületi bíróságot az eljárás lefolytatására utasította. (B. törv. III. 1278/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás