BK BH 1992/157
BK BH 1992/157
1992.03.01.
Nem az önbíráskodás vétségét, hanem a rablás bűntettét valósítja meg, akik pénzért vállalkoznak a sértett bántalmazójának a megverésére, majd a kikötött pénzt eredménytelenül követelve a sértettet lakásán bántalmazzák, és az értékeit elveszik [Btk. 273. § (1) bek., 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság az I. rendű vádlott és további 7 társa bűnösségét - többek között - csoportosan, társtettesként elkövetett rablás büntettében [Btk. 341. § (1) bek. 1. fordulat, (3) bek. c) pont 2. fordulat] állapította meg, és velük szemben büntetéseket szabott ki.
A irányadó résztényállás szerint az I. r. vádlott és a sértett - ez utóbbi kezdeményezésére - megállapodtak, hogy az I. r. vádlott és társai meg fogják verni azokat a személyeket, akik előzően a sértettet bántalmazták. Ennek fejében a sértett 40 000 forintot ígért az I. r. vádlottnak.
A megállapodást követő pár nap elteltével a sértett és az ügyben érintett valamennyi vádlott a megállapodás megerősítése és a részletek megbeszélése végett találkoztak. Ekkor a vádlottak előre követelték a kikötött 40 000 forintot, és mert a sértett ezt nem teljesítette, a lakásába a bejárati ajtó feltörése útján behatoltak, a sértettet tettlegesen bántalmazták, erőszakkal az ágyon fekve tartották, miközben a lakást feldúlva, onnan összesen 29 930 forint értékű ruhaneműt és a karóráját elvitték.
Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta, hogy a vádlottak leírt cselekménye - szemben a védelem álláspontjával - nem az önbíráskodás vétségének [Btk. 273. § (1) bekezdése], hanem a csoportosan elkövetett rablás bűntettének a megállapítására alkalmas.
Eszerint a vádlottak még azelőtt követelték a kikötött 40 000 forintot, mielőtt a vállalt "szolgáltatást" teljesítették volna.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, illetve a 234. §-ának (2) bekezdése szerint a sértett és a vádlottak közötti szerződés semmis, és azt úgy kell tekinteni - már a megállapodás időpontjában -, mintha létre sem jött volna, minthogy az a jogszabályba ütközik, és a szolgáltatás tárgya bűncselekmény elkövetése. Így a vádlottak részéről a pénz követelése jogtalan volt. Végül nyilvánvaló, hogy a vádlottak követelésük jogtalansága tekintetében nem lehettek tévedésben, tehát azt nem vélhették jogosnak.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolásával e körben a másodfokú bíróság egyetértett. (Fővárosi Bíróság 24. Bf. III. 5845/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás