1572/B/1992. AB határozat
1572/B/1992. AB határozat*
2000.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége miatt benyújtott alkotmányjogi panasz, valamint utólagos normakontroll tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 25. § (2) bekezdése, valamint 72. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt, valamint a Fővárosi Bíróság 49. Mf. 26.780/1994/2. számú ítéletével jogerősen befejezett munkaügyi perben való alkalmazás kizárására irányuló kérelmet elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Belügyminisztérium Közigazgatásfejlesztési Főosztálya által kiadott 21-541/1992. számú állásfoglalás alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó többször módosított beadványában a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 25. § (2) bekezdése, valamint 72. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Előadta, hogy munkaügyi pert kezdeményezett, mert a Ktv. felhívott szakaszai értelmében a munkáltatója nem ismerte el köztisztviselői jogviszonynak a házastársa külszolgálata miatt igénybevett fizetés nélküli szabadság időtartamát.
Álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét azzal, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával a jogszabály kihirdetését megelőző időre állapított meg kötelezettséget, továbbá sértik az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a 70/A. § (1) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalmat. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, a sérelmezett jogszabályi rendelkezések 1992. július 1. és 1995. július 1. közötti időszakban alkotmányellenesek voltak, visszamenőleges hatállyal semmisítse meg azokat, valamint mondja ki, hogy a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 49.Mf.26.780/1994/2. számú ítéletével jogerősen befejezett munkaügyi perben azok nem alkalmazhatók.
Ezen túlmenően kérte az indítványozó a Belügyminisztérium Közigazgatásfejlesztési Főosztálya által kiadott 21-541/1992. számú szakmai állásfoglalás alkotmányellenességének megállapítását.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott szakaszai:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az alkotmányjogi panaszban megjelölt további jogszabályi rendelkezések:
a) Jat. "12. § (2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."
b) a Ktv. - perbeli időszakban hatályban volt - vonatkozó rendelkezései:
"25. § (2) A 24. § szerinti közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a 10 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának időtartamát - figyelmen kívül kell hagyni."
"72. § (1) A közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a 10 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának időtartamát - figyelmen kívül kell hagyni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Ktv.-nek az indítványozó által kifogásolt 72. § (1) bekezdését a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CI. törvény 67. § (1) bekezdése - 1997. november 1-jei hatállyal - a következő új szövegezéssel léptette életbe: "72. § (1) A köztisztviselő besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a 10 éven aluli gyermek ápolására, gondozására, továbbá a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni." Az Alkotmánybíróság általában csak a hatályban lévő jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz, illetve ugyanezen törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés esetén az Alkotmánybíróság hatályban már nem lévő jogszabályok alkotmányellenességének vizsgálatát is elvégzi.
Az Alkotmánybíróság e szempontból megvizsgálta a - többször módosított - indítványt és megállapította, hogy az megfelel az Abtv.-ben az alkotmányjogi panasz tekintetében rögzített feltételeknek, így az érdemi vizsgálat lefolytatásának nem volt akadálya.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően elsőként azt az indítványozói álláspontot vizsgálta, mely szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elve sérült azáltal, hogy a jogalkotó a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére visszamenőleges hatállyal állapított meg kötelezettséget, semmisített meg munkaviszonyt.
A jogalkotó 1992. július 1-jével speciális, új típusú jogviszonyt hozott létre. A korábban homogén munkajog területén a munkavégzésre irányuló jogviszonyok között - az eltérő sajátosságokat kiemelve - a jogalkotó megalkotta a köztisztviselői jogviszonyt, melyre vonatkozó szabályokat önálló törvényben rögzítette. A korábbi munkaviszonyt nem érintve a jogalkotó bizonyos feltételekhez kötötte, hogy mely munkavégzésre irányuló jogviszonyt és milyen időtartamban tekint beszámíthatónak a közszolgálati jogviszony időtartamába. Ahogyan azt az indítványozó is elismeri, a kifogásolt jogszabályi rendelkezések révén nem csökkent a már megállapított munkaviszonya, csupán azt nem teljes mértékben rendeli beszámítani a jogalkotó a közszolgálati jogviszonyban töltött idő megállapításakor.
Mindezekre tekintettel a jogalkotó nem sértette meg a visszamenőleges hatály tilalmát, így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme sem állapítható meg.
3. Az indítványozó álláspontja szerint a jogalkotó alapvető jogot sértett a kifogásolt jogszabályi rendelkezések megalkotásával.
Az Alkotmánybíróság a 6/1997. (II. 7.) AB határozatában kimondta: "az, hogy a törvényhozó hogyan határozza meg a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását, alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozik, ekként általánosságban a törvényhozó szabadságára tartozó kérdés." (ABH 1997, 67, 68.)
Ebből következik, hogy az indítványozó által megjelölt konkrét esetben sem minősül alapjognak a közszolgálati jogviszonyban töltött idő mértékének számítása, és mindaddig amíg más, az Alkotmányban rögzített jog nem sérül, a számítás módjának meghatározása a jogalkotói szabadság körébe tartozik, így az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében foglaltak sérelme nem állapítható meg.
4. Az indítványozó utalt arra is, hogy a jogalkotó hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a tényleges munkaviszony, illetve jogszabály által munkaviszonynak minősített időtartam beszámítása tekintetében a munkavállalók között.
A diszkrimináció kérdésével az Alkotmánybíróság már több ízben foglalkozott. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság jogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni."(ABH 1990, 46, 48.) A 35/1994. (VI. 24.) AB határozatban kimondta továbbá, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." (ABH 1994, 197, 200.)
Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja megemlíteni, hogy - amint azt a 191/B/1992. AB határozatban rögzítette - "alkotmányellenes megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható ) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne". (ABH 1992, 592, 593.) Ehhez elengedhetetlen annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479-480., 68/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 421, 423.]
A köztisztviselők besorolása, előmenetele tekintetében (szakmai tapasztalat, adott pályán eltöltött idő, munkavégzési morál) nem tekinthető azonos csoportba tartozónak a köztisztviselő - aki a beszámítandó időtartamot tényleges munkavégzéssel töltötte - azzal a munkavállalóval, akinek munkavégzési kötelezettséggel nem járó olyan jogviszonyát, mely nem alkotmányos kötelezettség teljesítésén alapult, jogszabály minősítette munkaviszonnyá.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó által alkalmazott megkülönböztetés nem azonos csoportba tartozók közötti különbségtétel, így alkotmányellenes diszkrimináció e téren nem valósult meg.
5. Az indítványozó beadványában kérte a Belügyminisztérium Közigazgatásfejlesztési Főosztálya által kiadott 21-541/1992. számú szakmai állásfoglalás alkotmányellenességének megállapítását is.
Az Alkotmánybíróság hatásköre - alkotmányjogi panasz alapján indult eljárás keretében - jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki. (753/B/1995. ABH 1995. 981-982.)
Tekintettel arra, hogy a Jat. 1. §-ában foglaltak szerint a szakmai állásfoglalás nem minősül jogszabálynak, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközének, az Alkotmánybíróság az annak vizsgálatára irányuló kérelmet - hatáskör hiányában - visszautasította.
6. Alkotmányellenesség megállapítására nem került sor, ezért az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben való alkalmazás kizárására irányuló kérelmet elutasította, és a fentiekre tekintettel a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2000. június 19.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., Dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás