BK BH 1992/160
BK BH 1992/160
1992.03.01.
I. Rablás és nem lopás vétsége állapítható meg, amikor az elkövető nem csupán saját személyi igazolványának visszaszerzése, hanem idegen ingó dolog elvétele végett is alkalmaz fenyegetést [Btk. 321. § (1) bek., 316. § (1) bek.].
II. A bűncselekménnyel összefüggő szabálysértés meg nem állapítása miatt bejelentett ügyészi fellebbezés alapján az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében felül kell bírálni, de a kiszabott büntetés nem súlyosbítható [Be. 236. § (1) bek., 241. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 8 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádtól eltérő minősítés miatt, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett; a vádlott és védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezést a főügyészség azzal a módosítással tartotta fenn, hogy az elsőfokú ítéleti tényállás megjelölt második részével összefüggésben a veszélyes fenyegetés szabálysértésének a megállapítását indítványozta.
E módosított fellebbezést a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom szempontjából úgy értékelte, hogy azt nem lehet a vádlott terhére szóló perorvoslatnak tekinteni, mert ha az elsőfokú bíróság a bűncselekménnyel összefüggő szabálysértést nem állapítja meg, az ezzel kapcsolatos rendelkezés hiánya miatti fellebbezés során az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében felül kell ugyan bírálni, de a bűncselekményért kiszabott büntetés nem súlyosítható. A Be. 241. §-ának (2) bekezdése szerinti fellebbezésnek ugyanis a bűncselekményre kell vonatkoznia. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás első része szerint a vádlott és az ismeretlen helyen tartózkodó társa bement az önkiszolgáló rendszerű ABC-be, és ott valamelyikük a polcról 3 csomag cigarettát levett, és azt abba a táskába tette bele, amelyet egymás között cserélgettek. Így kerültek később a pénztárhoz, ahol bizonyos árucikkeket kifizettek, az említett cigarettát azonban nem. Ebben az időpontban a táska a vádlott kezében volt, ezért a bolti dolgozók a cigaretta eltulajdonításának gyanúja miatt a vádlottat a bolt eladóteréből az irodahelyiség melletti raktárba kísérték. Ide a vádlott és a vele levő személy önként be is ment, és a vádlottnál levő táskában a ki nem fizetett 3 csomag cigarettát megtalálták, azt a táskából a felíróállványra tették. Ezt követően a boltvezető-helyettes felhívására a vádlott személyazonossági igazolványát nem adta át, azt a társa vette ki az inge külső zsebéből, és adta át a boltvezető-helyettesnek. Az elsőfokú bíróság e részében a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelése alapján állapította meg, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ezen elkülönülő és külön vád tárgyává tett bűncselekmény tekintetében nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani azt, hogy a cigarettát a vádlott tulajdonította el, és tette bele a táskába.
Tekintettel arra, hogy a tényállás második részétől elkülönülő és nem alkalmi halmazatról van szó, az elsőfokú bíróságnak külön felmentő rendelkezést kellett volna hoznia, ezt pótolva a másodfokú bíróság a vádlottat az ellene 1 rb. lopás vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése b) pontjának II. fordulata alapján felmentette, mert nincs bizonyítva, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el.
A tényállás második részével kapcsolatban az elsőfokú bíróság azt állapította meg tényként, hogy a vádlott a személyi igazolványának átadása után egy ízben rugós kését elővette, pengéjét kipattintotta, a kést azonban a társa figyelmeztetésére visszatette. Ezután a boltvezető-helyettes a személyi igazolványából a vádlott adatainak kijegyzéséhez kezdett neki az asztalon, amelynek peremére korábban a 3 csomag cigarettát letette. A vádlott ekkor újra elővette a kését, annak pengéjét ismét kipattintotta, a boltvezető-helyettes mellé lépett, a kést mellmagasságban tartva felszólította a személyi igazolványának visszaadása végett, és rögtön nyúlt is az igazolványáért. Az üzletvezető-helyettes kezét rátéve meg akarta akadályozni a visszavételt, a vádlottnak azonban mégis sikerült azt elvennie. Ezt követően azonnal átnyúlt az asztalon, és annak a peremén levő 3 csomag cigarettát is magához vette. A cigarettát az ingébe rejtette, majd a késsel hadonászva felszólította a jelen lévő személyeket, hogy menjenek el az útból. Így a vádlottnak sikerült a hátsó kijáraton az ABC-t elhagynia.
Az elsőfokú bíróság a vádlott fenti cselekményét rablás büntette helyett lopás vétségének minősítette azzal az indokolással, hogy az akaratot megbénító fenyegetéssel a vádlott csak a személyi igazolványát kívánta visszavenni, és a cigaretta mint idegen ingó dolog elvétele ettől már elkülönülten valósult meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből helytelen következtetéseket levonva jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott terhére a rablás büntette nem állapítható meg. A megállapított tényállás szerint a vádlott kétszer vette elő a zsebkését, a második alkalommal azt testi közelségben levő boltvezető-helyettes irányába tartotta. Ezután a személyi igazolvánnyal szinte egy időben a cigarettát is elvette. Ebből az elkövetési magatartásból pedig arra kell következtetni, hogy a vádlottnak az elkövetéskor kettős célja volt, egyrészt a személyi igazolvány visszavétele, másrészt a cigaretta elvétele. Az akaratot megbénító fenyegetettségi helyzet ugyanis még a cigaretta elvétele után is fennállott. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint kettős célzat esetén is meg kell állapítani a rablás bűncselekményét.
Csak a teljesség kedvéért utal a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság saját álláspontjához képest is helytelenül minősítette a vádlott cselekményeit. A saját személyi igazolvány visszaszerzésére irányuló erőszakot ugyanis kényszerítés bűncselekményének kellett volna minősítenie.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottnak a két, el nem különíthető cselekményét egységesen a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében ütköző rablás bűntettének minősítette.
A megváltozott minősítésre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés törvénysértően enyhe. Ugyanis a vádlott többszörös visszaeső, és a terhére alkalmazni kell a Btk. 98. §-át, ennélfogva pedig a kiszabott szabadságvesztés alsó határa 3 év. A korábban kifejtettekre figyelemmel azonban a büntetés súlyosítására a Be. 241. §-ban írtakra is tekintettel nem kerülhetett sor. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 178/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás