PK BH 1992/168
PK BH 92/03/168
1992.03.01.
I. A szabadalmi oltalom alatt álló szolgálati találmány feltalálóját az oltalom keletkezése előtti időben történt értékesítés alapján is megilleti a találmányi díj [11/1983. (V. 12.) MT r.1 1-2. §; 77/1989. (VII. 10.) MT r. 1. § (1) bek. a) pont].
II. A szabadalmi oltalom megadását megelőző időre a találmányi díj fizetésére köteles szabadalmas késedelmét nem lehet megállapítani [Ptk. 298. § a) pont, 301. § (1) bek.].
Az „Eljárás közép-vastag, meredek dőlésű széntelepek szintomlasztásos fejtésmóddal történő leművelésére” című szabadalomnak a jogosultja az M. Szénbányák I. r. alperes. Az Országos Találmányi Hivatal 1986. július 23-án adott szabadalmi oltalmat erre a szolgálati találmányra, amelynek feltalálói a felperesek, valamint a II., és III. és IV. r. alperesek jogelődje.
Az I. r. alperes a szabadalommal védett eljárást már a szabadalmi bejelentés megtétele és a szabadalmi oltalom megadása előtt is hasznosította saját üzemi tevékenysége körében 1981. március 1-jétől kezdődően. A találmányt azóta is folyamatosan hasznosítja, kivéve azokat az időszakokat, amikor a bányahatóság a vágatos szénomlasztásos fejtésénél a robbantást megtiltotta. A szabadalomnak az I. r. alperes üzemében való hasznosítása jelenleg is folyik, és a következő években is várható. Az említett hasznosítási időszak egy részében az I. r. alperes üzemében esetenként együtt alkalmazták a perbeli szabadalommal az „Eljárás és berendezés széntelepek, továbbá szénteleppé halmozódott egyéb kőzet, darabos vagy szemcsés közeg lazítására és/vagy jövesztésére” című szolgálati találmányt, amelynek N. J. és társai a feltalálói.
A szabadalmi oltalom megadása előtti időben az I. r. alperes a perbeli találmányt újításként hasznosította, és jogerős ítélet alapján újítási díj címén 762 500 forintot fizetett. A szolgálati találmány díjazására vonatkozóan az I. r. alperes 1988. december 28-án szerződéstervezetet készített, de azt a felperesek nem fogadták el. A felperesek a tervezetre rávezetett, 1989. január 9-i nyilatkozatukban kijelentették, hogy a tervezet számukra elfogadhatatlan, de az abban foglalt számítási módszerrel kiszámított „hasznosítási díjelőleget” elfogadják, további igényüket pedig bírósági úton érvényesítik.
N. J. és feltalálótársai is találmányi díj megfizetése iránt indítottak pert az I. r. alperes ellen. A perben másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó ítéletét végzésével hatályon kívül helyezte, a megyei bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában többek között kifejtette: az újabb eljárás keresetében szükséges azt is tisztázni, hogy az I. r. alperes milyen egyéb találmányokat és újításokat alkalmazott, és azoknak a hasznos eredményre gyakorolt hatása milyen arányú.
A felperesek a jelen perben módosított keresetükben 1981. március 1-étől 1988. július 31-ig terjedő időre 181 980 070 forint díjalap és 10%-os díjkulcs alkalmazásával kérték az alperest találmányi díj fizetésére kötelezni. Előadták, hogy a találmányi díj 1/3 része a II., III. és IV. r. alpereseket illeti, és az I. r. alperest arra kérték kötelezni, hogy a találmányi díjat - a jogosultak közötti felosztás érdekében - utalja ki.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A kereset jogalapját az 1983. július 1-étől 1988. május 30-ig terjedő ötéves időszakra ismerte el arra hivatkozva, hogy a kereset elbírálásánál - álláspontja szerint - alkalmazandó 11/1983. (V. 12.) MT rendelet 1983. július 1. napjától lépett hatályba, ezért legkorábban ettől az időponttól lehet számítani az ötéves díjazási időszakot. A perbeli találmány hasznosításából eredő eredmények (a díjalapnak) megállapításánál annak figyelembevételét kérte, hogy a kitermelt (többlet) szénmennyiség nem kizárólag a perbeli találmány alkalmazásának az eredménye, mert más eljárást is alkalmaztak. Kérte továbbá, hogy a bíróság a találmányi díj kiszámításánál 4%-os díjkulcsot alkalmazzon.
A II., III. és IV. r. alperesek a keresetet elismerték, a maguk részéről is hajlandóak voltak arra, hogy a megítélt találmányi díjjal elszámoljanak a felperesekkel.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 8 859 432 forintot és ennek 1989. január 9-től május 25-ig terjedő időre évi 8%-os, 1989. május 26-tól a kifizetésig terjedő időben évi 20%-os kamatát. Megállapította, hogy a találmányi díj kifizetését a II., III. és IV. r. alperesek tűrni kötelesek. Kötelezte a felpereseket, hogy a II., III. és IV. r. alperesekkel - a marasztalási összeg felvételétől számított 8 napon belül - számoljanak el. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 127 000 forint részperköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes a keresettel érvényesített időszakban - 1981. március 1-étől 1988. július 31-ig terjedő időben - hasznosította a perbeli szolgálati találmányt, de a hasznosításban bányahatósági tilalom folytán - időnként megszakítások voltak. Ennek következtében a hasznosítás megkezdésétől eltelt hét év alatt a találmányt ténylegesen 5 évnyi (hatvan hónapi) időn át alkalmazták. 1986. október 1-jétől 1988. július 31-ig a B. aknában a perbeli szolgálati találmánnyal együttesen alkalmazták N. J. és társai feltalálók szolgálati találmányát is, anélkül azonban, hogy az egyes találmányok gazdasági eredményének a kimutatáshoz szükséges termelési adatokat különválasztották volna.
A bíróság dr. K. K. műszaki szakértő véleménye alapján állapította meg, hogy a felperesek és néhai feltalálótársuk találmányának az alkalmazásával kitermelt szénmennyiség 991 717 tonna, és ezzel kapcsolatban 183,5 Ft/tömeg fajlagos eredmény számításba vételével, az alperes hasznos eredménye „5 év tényleges alkalmazási időszakra” 181 980 070 forint. Emellett a találmány alkalmazásának pénzben ki nem fejezhető előnyei is vannak (a munkahely jobb minőségű levegője, zajhatás csökkentése stb.). Az elsőfokú bíróság a találmányi díjat a hasznosítás megkezdésekor még hatályban volt 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján állapította meg. Ítéletének indokai szerint a díjkövetelés jogalapja azért állott fenn, mert erre az időre az alperest az Szt. 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a találmány tárgyára előhasználati jog illeti meg, és ez olyan értékesítésnek minősült, ami után a feltalálók a 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján találmányi díjat követelhettek. Szerződés hiányában az elsőfokú bíróság ezt a találmányi díjat az idézett rendelet 3. §-ának (4) bekezdése alapján a 181 980 070 forint vállalati hasznos eredmény arányában állapította meg, a díjkulcs-növelő és -csökkentő tényezők részletes mérlegelésével 7%-os díjkulcsot alkalmazott, és ennek megfelelően kötelezte az I. r. alperest az általa fizetett újítási és találmányi díj beszámításával 8 859 432 forint és ennek az összegnek 1989. május 26-tól a kifizetésig járó törvényes kamatai megfizetésére. Az ítélet szerint szerződés hiányában az I. r. alperes terhére kifizetési késedelem nem állapítható meg, a késedelmi kamatot a bíróság a feltalálók „szerződésre vonatkozó nyilatkozatától” kezdődően állapította meg a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva. A Pp. 81. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket részperköltség megfizetésére.
Az ítélet részben elutasító rendelkezése ellen a felperesek, a marasztaló része ellen az I. r. alperes fellebbezett.
A felperesek fellebbezésükben a marasztalás összegét 10%-os díjkulcs alkalmazásával 14 318 839 forintra kérték felemelni. Kérték továbbá a perköltség összegének a felemelését, és az alperest 1982. január 1-étől kötelezni kamat fizetésére a fellebbezésben felsorolt részletezés szerinti időpontokról esedékessé vált összegek után.
Az I. r. alperes fellebbezésében elsődlegesen a kereset teljes elutasítását kérte, másodlagosan támadta a marasztalás összegszerűségét is. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezésével lényegében egyezően azzal érvelt, hogy a kereseti követelés jogalapja az 1983. július 1. és 1988. május 30. közötti ötéves időszakra áll fenn. Az ítéletben alapul vett hasznos eredmény pedig nem egyedül a perbeli találmány hasznosításának, hanem más találmány és újítás együttes alkalmazásának az eredménye.
A II., III. és IV. r. alperesek a fellebbezési eljárásban nyilatkozatot terjesztettek elő.
A fellebbezések az alábbi indokok szerint alaposak.
A kereseti követelés jogalapját és összegszerűségét egyaránt érinti annak eldöntése, hogy a díjkövetelés mikortól és mely időszakra vonatkozóan érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az értékesítés megkezdésekor a 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet volt hatályban, és érdemben helyes az a megállapítása is, hogy a követelés jogalapja a hasznosítás megkezdésétől, 1981. március 1-étől kezdve áll fenn. Téves azonban az az indoka, hogy erre a 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja elegendő alapot adott volna. A 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet 3. §-ának (2) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a szolgálati találmány feltalálója csak az oltalmi időn belül részesülhet díjazásban. Ebben az esetben pedig a hasznosítás az oltalmi időt megelőzően kezdődött. A később hatályban volt, módosított 11/1983. (V. 12.) MT rendelet és a jelenleg hatályos 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet azonban ilyen korlátozást nem tartalmaz, az oltalom alatt álló szolgálati találmánynak a feltalálója ezért az oltalom keletkezése előtti időben történt értékesítés alapján is igényelhet találmányi díjat. A folyamatos és a jogszabályváltozások ideje alatt is tartó hasznosításra tekintettel a díjazási időszak kezdő időpontjának meghatározásánál megfelelően alkalmazhatók a későbbi jogszabályi rendelkezések, amelyek a hatályos jogszabályi rendelkezéssel azonosan az oltalmi idő kezdete előtti hasznosítási díjazását is lehetővé teszik.
Téves az elsőfokú bíróságnak az a számítási módja, amely a díjazási időszakot nem naptári években, hanem a tényleges hasznosítás idejét összevonva állapítja meg. Erre a számítási módra egyébként a perben a feltalálók jogos érdekei szempontjából sem volt szükség, mert a felperesek jogosultak voltak 7 évre előterjeszteni díjigényüket. Az Szt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint a végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. Az alperesnek ezzel a jogszabályi rendelkezéssel összhangban álló Iparjogvédelmi szabályzata is úgy rendelkezik, hogy a találmányi díjat az oltalmi idő figyelembevételével a hasznosítás teljes idejére vonatkoztatva kell megállapítani. Téves az alperesnek (az el nem fogadott díjszerződés tervezetében is megfogalmazott) az az álláspontja, hogy a díjazás alapjául csak ötévi hasznosítási időt lehet alapul venni. Ez az álláspont akkor sem lenne helyes, ha a hasznosítás a módosított 11/1983. (V. 12.) MT rendelet hatálybalépése után kezdődött volna. A 11/1983. (V. 12.) MT rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja csak a kiindulásul szolgáló irány-díjkulcs meghatározásánál utal az ötévi hasznosítási időre. A díjkulcs-csökkentő, illetve -emelő tényezők vonatkozásában van csak jelentősége annak, hogy a jogosultak ennél hosszabb vagy kevesebb időre érvényesítik követelésüket.
A bizonyítás adatai igazolták azt, hogy a perbeli találmánynak pénzben mérhető hasznos eredménye és pénzben nem mérhető egyéb előnyei vannak. Nincsen azonban felderítve az, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott hasznos eredmény létrejöttében más műszaki megoldás (találmány, újítás) közrehatott-e, ha igen, a felperesek és néhai feltalálótársuk találmánya az elért hasznos eredményhez milyen arányban járult hozzá. Az elsőfokú bíróság erre vonatkozóan a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el. A szakértő kiegészítő szakvéleményében és jegyzőkönyvbe foglalt szóbeli kiegészítésben azt adta elő, hogy az általa kimutatott hasznos eredmény kizárólag a perbeli találmány hasznosításából ered. Ez a megállapítás azonban nincsen megfelelő adatokkal alátámasztva.
A perbeli találmány pénzben kifejezhető hasznos eredménye a szén-többlettermelésben és különböző megtakarításokban realizálódott. A pénzben mérhető ezt a hasznos eredményt könyvelési úton (kalkulációval) vagy műszaki gazdasági számítás (becslés útján), illetve a két módszer együtt alkalmazásával kell megállapítani. A hasznos eredményt a vállalati költség és eredményszámítási szabályokkal összhangban kell kimutatni és bizonylatokkal alátámasztani.
A per eddigi adatai szerint a találmány alkalmazásából eredő hasznot az I. r. alperesi vállalat nem különítette el könyvelési úton más eljárás vagy eljárások eredményétől. A műszaki szakértő feladata ezért annak véleményezése, hogy ez a részesedés milyen arányú.
Az I. r. alperes kamatot a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelembe esésének időpontjától kezdve köteles fizetni. A Ptk. 298. §-a szerint a kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt; más esetben, ha kötelezettségét a jogosult felszólításra nem teljesíti.
A perbeli esetben a felek nem kötöttek szerződést, ezért - a Ptk. 298. §-a a) pontjának második fordulata értelmében - az I. r. alperesi vállalatnál szokásos (évi) elszámolás figyelembevételével kell elbírálni azt, hogy a teljesítési határidő mikor telt el eredménytelenül. Az azonban kizárt, hogy az I. r. alperes késedelmét a szabadalmi oltalom megadását megelőző időre is meg lehessen állapítani. Találmányi díjat ugyanis az I. r. alperes - a korábbi időszakra vonatkozóan is - csak a szabadalom megadását követően volt köteles megfizetni. A főkövetelés után kamat ezért csak ez után az időpont után ítélhető meg.
A II., III. és IV. r. alperesek a perben tett nyilatkozatukkal lényegében engedményezték követelésüket (Ptk. 328. §) a felperesekre, és erre tekintettel nem volt akadálya annak, hogy a bíróság a II., III. és IV. r. alpereseket megillető követelést - elszámolási kötelezettség mellett - a felpereseknek ítélje meg. Az előzőekben kifejtettekből következően azonban az engedményezett követeléssel összefüggően is további bizonyításra van szükség.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A per újabb tárgyalása során az előzőekben kifejtett szempontok szerint - szükséghez képest könyvszakértő bevonása mellett - a műszaki szakértőt a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése alapján a perbeli találmány részesedési arányával és a felek által a fellebbezési eljárásban felhozott díjkulcs-emelő, illetve -csökkentő tényezőkkel összefüggően szakvéleményének a kiegészítésére kell felhívni. N. J. és feltalálótársai által az alperes ellen indított per jelenleg szintén első fokon van folyamatban. Abban a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat a megyei bíróság mérlegelési körébe vonhatja, ha a per iratait az elsőfokú tárgyaláson ismerteti.
A feleknek a fellebbezési költségét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította, de ennek viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 167/1991. sz.)
1
A rendeletet a 77/1989. (VII. 10.) MT rendelet hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás