PK BH 1992/170
PK BH 92/03/170
1992.03.01.
A lakáshasználati jog ellenértékének figyelembevétele a közös tulajdon megszüntetésénél [Ptk. 148. § (2) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 1982. június 5-én kötöttek házasságot, amelyből gyermekük nem született.
A bontóperben megkötött egyezség rögzíti, hogy a közös tulajdonú lakás kizárólagos használatára a közös vagyon megosztásáig az I. r. alperes jogosult, aki ennek ellenében a lakáshasználati jog 100 000 forint ellenértékének a megfizetését vállalta úgy, hogy annak „alperesre eső része” a háztartási közös vagyon megosztása körében kerül elszámolásra, mivel annak megfizetésére az alperes nem képes.
A városi bíróság ezt az egyezséget a 9. sorszámú végzésével jóváhagyta, a végzés 1987. október 19-én fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes a keresetében a közös vagyon megosztását és az életközösség alatt szerzett ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte.
Az első- és másodfokú bíróság az elszámolás során az I. r. alperest a közös vagyon megosztása folytán őt terhelő megváltási árhoz hozzáadta a lakáshasználati jognak az egyezségben vállalt 100 000 forint ellenértékét is. A másodfokú bíróság ehhez képest az I. r. alperes által fizetendő értékkülönbözetet 504 735 Ft-ban állapította meg.
A lakáshasználati jog ellenértékének elszámolása tekintetében előterjesztett törvényességi óvás alapos.
A házastársak között fennálló közös tulajdon magához váltás útján történő megszüntetése a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, amely kimondja, hogy a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét a bíróság megfelelő ellenérték fejében adja egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába. A megfelelő ellenérték pedig a tulajdonjogát elvesztő tulajdonostárs illetőségének megfelelő vagyoni érték.
Nyilvánvaló, hogy 1/2 ingatlanilletőségének teljes beköltözhető értékénél nagyobb összeghez a volt házastárs a lakáshasználati jog ellenértéke folytán megkapott juttatással a közös tulajdon végleges rendezése folytán sem juthat hozzá, ezért a lakáshasználati jog ellenértékét a közös tulajdon megszüntetésekor el kell számolni. Az adott ügy körülményeinek mérlegelése alapján kell tehát dönteni arról, hogy a lakáshasználati jog már kifizetett ellenértékét a beköltözhető érték alapján a megváltási árból - összegszerűen vagy a forgalmi értékhez viszonyított arányban - kell-e levonni, vagy az ellenérték kifizetése folytán a megváltási árat lakott értékben kell megállapítani, illetőleg milyen más módon kell figyelembe venni azt, hogy a lakhatással kapcsolatosan a lakáshasználati jog ellenértékének a megállapítására került sor.
A szóban forgó ügyben az I. r. alperes részéről a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére a közös tulajdon megszüntetésének időpontjáig nem került sor, a bontóperben kötött egyezség szerint a felek ennek elszámolását a közös vagyon megosztásának idejére tartották fenn.
Mivel a közös tulajdon megszüntetésekor - a fent kifejtettek szerint - a kiegyenlített lakáshasználati jog ellenértékét is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy a tulajdonjogot megszerző fél által fizetendő megváltási ár a tulajdoni illetőség értékét fejezze ki, az I. r. alperes a jelen esetben sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felperes tulajdoni hányadának értékét a lakáshasználati jog ellenértékével megnövelt megváltási áron legyen köteles kiegyenlíteni.
Ezért mindkét fokú bíróság tévedett, amikor a felperes tulajdoni hányadának beköltözhető értékén felül az I. r. alperest a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésében is marasztalta.
Téves a felperes álláspontja, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének mellőzése esetén, figyelmen kívül marad az I. r. alperesnek az életközösség megszakadása óta fennálló kizárólagos használata. A lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a lakás elhagyásáért járó (a másik oldalról: a lakás kizárólagos használatának megszerzéséért fizetendő) térítés, amely mind az összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontokat, mind az esedékességet illetően a távozó házastárs elköltözésének időpontjához kötődik, szemben az ún. többlethasználat díjjal, amely a használati jogától megfosztott házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés (PK 279. sz. állásfoglalás II. pontja); ez utóbbira vonatkozó igényt azonban a felperes a perben nem érvényesített. Ezen túlmenően az, hogy egyedül az I. r. alperes használja az ingatlant, kifejezésre jut abban, hogy a bíróság a felperest illető megváltási ár kiszámításánál az ingatlannak nem a lakott vagy részben lakott, hanem a beköltözhető forgalmi értékét vette figyelembe. A felperes használati jogának ellenértéke tehát számításba van véve, csak nem a tulajdoni illetőségének teljes értékén felül, hanem - mint a tulajdonjog egy részjogosítványának ellenértéke - a beköltözhető értékben.
A fentiekre tekintettel a felperes és az I. r. alperes közötti elszámolás helyesen a következő.
1. A G. utcai lakás beköltözhető forgalmi értéke a szakvélemény szerint 891 000 Ft, az ezt terhelő, a jogerős ítélet meghozatalakor fennálló OTP-tartozás 185 122 forint. A lakás tiszta forgalmi értéke 705 878 forint. A közös tulajdonú lakásingatlanból egy főre jutó tiszta érték, figyelemmel arra, hogy a közös és a különvagyoni beruházások összege azonos: 352 939 forint.
2. A zártkerti ingatlan bekerülési értéke: 170 000 forint. Az I. r. alperes különvagyona emelkedett értékű összegének levonása után a közös vagyon: 142 600 forint, ebből az egy főre jutó vagyoni érték: 71 300 forint.
A felperes tehát a két ingatlanból őt megillető vagyoni értékre, összesen tehát 352 939+71 300 forintra tarthat igényt, melyből azonban le kell vonni az I. r. alperes javára a közös tulajdon megszüntetéséig a felperest terhelő 19 500 forint OTP törlesztést, így az elszámolás eredményeként a marasztalási összeg helyesen: 352 939 forint + 71 300 forint - 19 500 = 404 739 forint.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletét részben hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. alperes által a felperesnek fizetendő értékkülönbözet összegét százezer forinttal, azaz 404 739 forintra leszállította. (P. törv. II. 20 653/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás