PK BH 1992/173
PK BH 92/03/173
1992.03.01.
A megbízási szerződés megszűnésének kérdései [Ptk. 474. § (1) bek., 481. §, 483. § (1) bek., 298. § a) pont, 300. § (1) bek.].
A felperes és az alperes 1986. július 29-én megbízási szerződést kötöttek. A megbízási szerződéssel az alperes megbízta a felperest a belföldön bejelentett találmányának külföldi bejelentésével és a szabadalmaztatási eljárással kapcsolatos teendők ellátásával. A szerződés 6. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a megbízás teljesítésével kapcsolatos kiadásokat és ráfordításokat, valamint a munkadíjat a megbízó az általa átvett árszabás szerint, az iroda számlájának átvételétől számított 10 napon belül kiegyenlíti. Kikötötték a szerződés 6. pontjában azt is, hogy a megbízás visszavonása esetén is köteles a megbízó a visszavonásig felmerülő költségeket a megbízott költségjegyzéke alapján kiegyenlíteni. A megbízott felperes eljárt mind a külföldi, mind pedig a belföldi szabadalmaztatással kapcsolatosan. Számlázott és az alperes által ki nem egyenlített követelése 416 965 Ft. Ez az összeg magában foglalja a felperes kiadásait és munkadíját.
A felperes keresetében az alperest a 416 965 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy a felperes nem járt el szakszerűen a feladat teljesítésénél.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 416 965 Ft-ot és ennek az összegnek 1987. augusztus 7-től járó törvényes kamatát. Az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes a megbízási szerződés teljesítésénél nem úgy járt el, ahogyan tőle elvárható.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte a kereset elutasítását. Azzal érvelt, hogy a felperes az alperes írásbeli kérése ellenére a nemzetközi bejelentéseknél a szabadalmi igénypontok korrekcióját nem végezte el. Álláspontja szerint az alperes és a felperes közötti jogviszony megszűnt.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes és az alperes között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése szerinti érvényes megbízási szerződés jött létre. A felperes a megbízási szerződés teljesítése érdekében eljárt, és a számlájában megjelölt kiadásait és a megbízotti díjat a szerződés 6. pontja alapján attól függetlenül jogosult volt az alperessel szemben érvényesíteni, hogy a megbízási jogviszony megszűnt-e. A perbeli adatok szerint egyébként a jogviszony nem szűnt meg (Ptk. 481. §). Nincs adat arra, hogy a megbízó alperes a szerződést a Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése alapján felmondotta volna. A traiskircheni közjegyző által hitelesített, a periratokhoz csatolt írásbeli nyilatkozatot az alperes nem a megbízott felpereshez, hanem az Intervest Bankhoz intézte. Ebben az írásbeli nyilatkozatban állította azt, hogy a felperes a nemzetközi bejelentéseknél az igénypontok korrekcióját nem végezte el, bírósághoz kíván fordulni, és a címzett bankkal közölte: „így a kettőnk közötti szerződésre szükség nincsen”. Az alperes egyoldalú írásbeli nyilatkozatát az igénypontok korrekciójával kapcsolatban bizonyítékok nem támasztják alá, ezért a Ptk. 478. §-ának (2) bekezdése alapján sem a díj csökkentésére, sem a kifizetés megtagadására nincsen alap.
Az alperes a Ptk. 298. §-ának a) pontja értelmében késedelembe esett, a felperes ezért a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt az alperestől teljesítést és a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján kamatot követelni.
Az elsőfokú bíróság a kifejtettekre tekintettel helyesen állapította meg, hogy az alperessel szemben a követelés jogalapja fennállott, és összegszerűen is helyes a marasztalás, mert a díjazás csökkentésére nem volt alap.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, a fellebbezésre tekintettel kiegészített indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 734/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás