PK BH 1992/177
PK BH 92/03/177
1992.03.01.
A házastársak közös építkezésének eredményeként létrehozott vagyon a felek közös vagyona, függetlenül attól, hogy a közös építkezés a felek megtakarított közös pénzéből vagy pedig közösen felvett kölcsönből történt [Csjt. 27. § (1) bek.].
A peres felek 1980. április 30-án kötöttek házasságot, amelyből 1981. április 20-án Lajos nevű gyermekük született. A házastársak a felperes kizárólagos tulajdonában levő házasingatlanban laktak, és azt tervezték, hogy az alperes különvagyoni telkén, bankhitel igénybevételével kétszintes családi házat emelnek. Az építkezést - elgondolásuknak megfelelően - több éven keresztül, részben a közös vagyonukból, az OTP-től egyetemleges kötelezettséggel felvett hitel, továbbá a felperes munkáltatójától kapott kölcsön felhasználásával végezték. A felépítmény az együttélés 1986. áprilisában történő megszűnésekor 80%-ban készült el. A felek a felperes különvagyoni ingatlanán is végeztek értéknövelő beruházást, és gépkocsikat, valamint más vagyontárgyakat is szereztek.
Az elsőfokú bíróság a házasság felbontása és járulékos követelések iránt indított perben hozott - kiegészített ítéletével a felek házasságát felbontotta, és - egyéb rendelkezések mellett - a felperest egy személygépkocsinak az alperes részére való kiadására, az alperest pedig házastársi vagyonközösség megszüntetése címén 97 030 forint 15 nap alatti megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság - kijavított - ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperest a perbeli ingatlan 3/26 része házastársi közös szerzés jogcímén megilleti, elrendelte ennek a - tévesen 3/20-nak jelölt, helyesen 3/26 tulajdoni illetőségnek a bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, mellőzte az elsőfokú ítéletnek a felperest a személygépkocsi kiadására kötelező rendelkezését, és a felperest az alperes javára 26 666 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet szerint „az alperes jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé a felperes tulajdoni hányadának megváltását és azt sem, hogy a felperes igényét pénzben kielégítse, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően a felperes javára 3/26 tulajdoni hányadot állapított meg”. Ennek kiszámításánál az ingatlan jelenlegi, 782 000 forintos forgalmi értékét vette alapul, amelyből levonta az alperes különvagyonához tartozó telek és építőanyagok 80 500+281 857 forintos értékét, továbbá az alperes által eddig kifizetett 64 830 forint hiteltörlesztést, valamint a még fennálló 166 070 forint OTP-tartozást és 9829 forint „kezelési költséget” (ami helyesen a munkáltatói kölcsöntartozás összege). Ez utóbbi két tételnek az elszámolás körébe vonását azzal indokolta, hogy az életközösség megszűnése óta a felperes OTP-tartozást nem fizetett, „ezért a kifizetett és még kifizetendő OTP-tartozások összegét az alperes javára számolta el”.
A jogerős ítéletnek az ingatlan közös tulajdoni arányát és az ennek alapján a felperest illető tulajdoni hányadot megállapító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Családjogi törvény (Csjt.) 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
Az adott esetben a bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes különvagyonának felhasználásával épített családi ház, részben a felek közös vagyona. Tévedett azonban, amikor a felperes közös tulajdoni hányadát 3/26 illetőségben állapította meg. A Csjt. idézett rendelkezésének megfelelő értelmezése szerint ugyanis a közös vagyonhoz a házassági életközösség alatt közösen létrehozott vagy szerzett vagyontárgyak teljes egészében hozzátartoznak. A házastársak közös szerzése dologi hatályú, ezért a közös vagyonból történt beruházás folytán az ingatlan tulajdonjogában a változás a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Ehhez képest a közös építkezés eredményeként létrehozott vagyon (az ingatlannak a közös építkezés folytán előállott eszmei része) a felek közös vagyona, függetlenül attól, hogy a közös építkezés a felek megtakarított közös pénzéből vagy pedig közösen felvett kölcsönből történt. Az egyetemleges kölcsöntartozás ugyanis a közös vagyon terhe, így annak a közös építkezésre felhasznált részét teljes egészében közös vagyoni beruházásként kell figyelembe venni. (Más kérdés, hogy az a fél, aki az életközösség megszakadása után a közös tartozásból a ráesőnél többet fizetett, a többlet pénzbeli elszámolását követelheti.)
A tulajdoni arányok megállapításánál így az ingatlan teljes értékéből kell kiindulni, és csupán arra kell figyelemmel lenni, hogy az érték mely része keletkezett különvagyonból, illetőleg közös vagyonból. A másodfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a tiszta közös vagyon megállapítása során az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét nem csökkenti a még fennálló hiteltartozás összegével, hanem azt is közös vagyonként számolja el, és a felperes tulajdoni hányadát ennek alapján állapítja meg.
A másodfokú bíróság a házastársi közös vagyon megállapításakor az ingatlan forgalmi értékéből az alperes által törlesztett 64 830 forintot is levonta. Kétségtelen, hogy a felperes a törlesztés tényét és összegszerűségét nem vitatta, ez azonban tulajdoni arányt csökkentő tételként - a kifejtettekhez képest - nem számolható el. Helyes eljárás esetén a másodfokú bíróságnak az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig az alperes által kifizetett kölcsön összegét a felek között egyenlő - fele-fele - arányban kellett volna a felperes terhére pénzbeni fizetési kötelezettségként elszámolnia.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a törvényességi óvással érintett körben - a perköltség és a le nem rótt illeték viselésére is kiterjedően - a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban szükségesnek látszik - az időmúlásra tekintettel - a szakértői vélemény kiegészítése, a forgalmi értékarányok megállapítása, valamint annak a tisztázása céljából, hogy az alperes által beruházott építőanyag mennyivel emeli az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét (nem az építőanyag értékemelkedését kell ugyanis elszámolni különvagyonként). (P. törv. III. 20 883/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás