PK BH 1992/181
PK BH 92/03/181
1992.03.01.
A végrehajtási eljárás keretei között nem dönthető el az adóelőleg levonásának jogszerűsége [1979. évi 18. tvr. 10. § (1) bek., 14. § (1) bek., 39. § (1) bek., 43. §, 45. §].
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bírósági keresetet elutasító ítéletet megváltoztatta: kötelezte az alperest „hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 348 942 forint újítási díjat és ennek 1987. március 26-tól járó törvényes késedelmi kamatát”. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes újítási díj fizetésére köteles, és a teljesítéssel késedelembe esett, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján a hasznosítás első évének leteltét követő naptól késedelmi kamatot is köteles fizetni.
A jogerős ítélet meghozatalát követően az adós a végrehajtást kérőnek az általa levont 169 341 forint adóelőleg beszámításával teljesített. A végrehajtást kérő nem ismerte el a levonás jogszerűségét, és az ítéletben megállapított teljes összeg alapulvételével kérte a fennmaradó hátralékra a végrehajtást. A kerületi bíróság végzésével a végrehajtást kérő kérelmére elrendelte a végrehajtást, és felhívta az adós bankszámláját vezető Magyar Nemzeti Bankot, hogy a módosított 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 101. §-a alapján az adós bankszámlájáról utaljon át a Budapesti Végrehajtói Iroda letéti számlájára 83 657 forintot és 348 942 forintnak 1987. március 26-tól a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát.
A végzés ellen az adós fellebbezett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a végrehajtás megszüntetését. Azzal érvelt, hogy mint kifizető szerv köteles volt a felperest terhelő adóelőleget levonni. Ezt figyelembe véve pedig a jogerős ítéletben foglalt kötelezettségét teljesítette.
A fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság megkeresésére az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága „Igazolásában” azt közölte, hogy az adós a levont 169 391 forint adóelőleget az adóhatóság részére átutalta, és az igazgatóság álláspontja szerint az adóelőleg levonása jogszerű volt. Lényegében hasonló tartalmú levélben adott tájékoztatást a jogosult részére is.
A Fővárosi Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s az adós ellen indított végrehajtást megszüntette. Végzésének indokolása szerint a végrehajtás iránti kérelem teljesen alaptalan, ezért a bírósági végrehajtásról szóló módosított 1979. évi 18. tv. (Vht.) 14. §-ának (1) bekezdése alapján a végrehajtást meg kellett volna tagadni. A végrehajtási kérelem azért teljesen alaptalan, mert az adókötelezettség a jövedelem megszerzésének a napján keletkezett, és a kérelmezőtől ennek folytán az 1989. évben hatályos jogszabályok alapján kellett az adót megállapítani és levonni.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Vht. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtás iránti kérelem teljesen alaptalan. Ezt a rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell akkor is, ha a bíróság nem végrehajtási lapot állít ki, hanem helyette végrehajtást elrendelő végzést hoz [Vht. 101. § (1) bek. a) pont] meghatározott összeg alapulvételével kérte a hátralékra a végrehajtást. A végrehajtás elrendelésének ezért nem volt akadálya.
A végrehajtás megszüntetésének vagy korlátozásának per nélkül csak a végrehajtást kérő kívánságára a Vht. 45. §-a alapján vagy a Vht. 43. §-ának (1) bekezdésében írt esetben van helye. Ebben az eljárásban a végrehajtást kérő a levonás jogszerűségét nem ismerte el, és nem kívánta a végrehajtás megszüntetését, az adós pedig nem igazolta, hogy a Vht. 43. §-ának (1) bekezdésében megjelölt végrehajtás-megszüntetési ok állott volna fenn.
A végrehajtási eljárás keretei között nem dönthető el az, hogy az adóelőleg levonása helyes volt-e, és ha igen, ennek folytán a végrehajtás megszüntethető-e. A Vht. 43. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis, ha nincsen lehetőség az (1) bekezdés szerinti eljárásra, az adós a végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránt pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.
A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 3. §-ának és 146. §-a (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az adóst tájékoztatja a végrehajtás megszüntetése iránti per lehetőségéről. Az adós a per megindítása után is csak a megindított végrehajtás felfüggesztését kérheti [Vht. 39. § (4) bek.].
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság helyes tartalmú végrehajtást elrendelő végzést hozott-e. Ennek elbírálásához össze kell vetni a jogerős ítéletet az adós tényleges tartozásával. A részteljesítésre tekintettel figyelemmel kell lenni a Ptk. 293. §-ában foglalt rendelkezésre is, mert a jogerős ítélet szerint az adós a főkötelezettség mellett kamatot is köteles a végrehajtást kérőnek fizetni. (P. törv. III. 20 393/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás