PK BH 1992/182
PK BH 92/03/182
1992.03.01.
Határozott cselekmény végrehajtása során a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a jogszabály szerint alkalmazható kényszerítő eszközök közül melyiktől várható eredmény [1979. évi 18. tvr. 2. §, 95. §].
G. F. ellen az 1989. november 24-én kiállított végrehajtási lappal végrehajtási eljárás indult a bíróság által hozott jogerős ítélet alapján, mely szerint az adós köteles kerítést létesíteni az ítéletben meghatározott helyen és módon. A kötelezett az önkéntes teljesítést megtagadta. A végrehajtó ezért intézkedés végett beterjesztette az iratokat a foganatosító bírósághoz.
A bíróság végzésével 1500 forint pénzbírságot szabott ki a kötelezettel szemben. Miután ez is eredménytelen volt, 1990-ben további három alkalommal szabott ki 2000 Ft, 3000 Ft, végül 4000 forint összegű - pénzbírságot. Ezek az intézkedések sem vezettek eredményre. Ezért a foganatosító bíróság az 1991. április 9-én kelt végzésével 5000 Ft pénzbírságot szabott ki. A végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az ismételt pénzbírság kiszabását a bíróságok azzal indokolták, hogy a kötelezett a jogerős ítélet teljesítésére hajlandóságot sem mutatott, ezért vele szemben kényszerintézkedést kellett alkalmazni.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 2. §-ában megfogalmazott alapelv, hogy a végrehajtási eljárást gyorsan és hatékonyan kell lefolytatni. Szükség esetén hatósági kényszerrel is el kell érni, hogy a jogosult minél hamarabb hozzájusson követeléséhez, és az adósnak ne legyen módja az eljárás meghiúsítására vagy elhúzására. Ennek az alapelvnek az érvényre jutását hivatott elősegíteni a Vht. 95. §-a, amikor meghatározza azokat az eszközöket, amelyek alkalmazásával a bíróság a meghatározott cselekmény végrehajtását kikényszerítheti. A kényszerítő eszközök egyike a pénzbírság, amelyet indokolt esetben ismételten ki lehet szabni. Ha azonban az egymást követő és fokozottan emelt mértékű pénzbírság is hatástalan marad, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy milyen más eszközzel érhető el a jogerős ítélet teljesítése.
A kötelezett a meghallgatások során magatartásának egyik indokául azt adta elő, hogy rossz anyagi körülmények között él, a pénzbírságot nem tudja kifizetni. A végrehajtást kérő pedig arra mutatott segítőkészséget, hogy munkával hajlandó közreműködni a kerítés felállításában. Ezeket az előadásokat figyelembe véve vizsgálni kellett volna, hogy van-e lehetőség a Vht. 95. §-ának a) pontja alapján a végrehajtást-kérőt feljogosítani a kerítés felállítására vagy más, hatékonyabb kényszerítő eszköz alkalmazására, a felek körülményeinek ismeretében. A körülmények vizsgálatának elmaradása folytán azonban nem állapítható meg, hogy a jogszabály szerint alkalmazható kényszerítő eszközök közül melyiktől várható eredmény. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 030/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás