GK BH 1992/190
GK BH 92/03/190
1992.03.01.
A költségvetési szerv vezetője a költségvetési szerv nevében váltókötelezettséget vállalhat. A költségvetési fedezet hiánya önmagában az ilyen váltókötelezettség-vállalást nem teszi érvénytelenné [Ptk. 28. § (2) bek., 36. § (2) bek., 37. § (1) és (2) bek.; 1/1965. (I. 24.) IM r. 8. §, 17. §, 32. § (3) bek.; 19/1980. (IX. 27.) PM r.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg a felperesnek 110 000 000 Ft-ot, annak évi 6%-os kamatait és háromezrelékes váltódíjat, valamint 300 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az alperes 1988. december 29-én váltót állított ki 110 000 000 Ft értékben 1989. április 5-i esedékességgel a perben nem álló I. Egyesülés részére, amelyért a felperes váltókezességet vállalt. A váltót forgatták, majd esedékességkor a váltó akkori birtokosa, az Állami Biztosító a kezesnek fizetés céljából bemutatta, aki azt kiegyenlítette. A felperes helytállására tekintettel az alperes köteles a felperes részére a váltó ki nem fizetett összegét, valamint annak járulékait megfizetni. Elutasította az elsőfokú bíróság az alperesnek a váltóval kapcsolatos alaki és tartalmi kifogásait. Megállapította, hogy az alperest a vezetője jogszerűen képviselte, a váltó aláírásával nem lépte túl a hatáskörét. Közömbös az a tény, hogy tudott-e a felperes a kezességvállaláskor az alperes költségvetési keretének mértékéről, továbbá, hogy ingyenesen vállalta a kezességet, mivel ez a váltó érvényességét nem érinti.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyet a másodfokú eljárás során kiegészített. Álláspontja szerint a váltó aláírói abban a téves feltevésben jártak el, hogy az általuk vállalt kötelezettségek majd a felperest terhelik, ezért annak megbízás nélküli ügyvivői voltak, annak érdekében tevékenykedtek. Túllépték a képviseleti jog határait, így maguk is váltókötelezettekké váltak. A felperesnek a kezesség vállalásakor ellenőriznie kellett volna a fedezet meglétét, mivel ez nem történt meg, mint váltókkal foglalkozó pénzintézet nem hivatkozhat jóhiszeműségre. A felperesnek kell viselnie annak következményeit, hogy minden józan ügyleti megfontolás ellenére vállalta a kezességet, ezért az alperessel szemben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését.
A felperes a fellebbezésre adott ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Hivatkozott a Ptk. 28. §-ának (3) bekezdésére, a 29. §-ának (3) bekezdésére, valamint a 36-37. §-ában foglaltakra, mely jogszabályok helyes értelmezése szerint az alperes képviseletében eljáró személyek jogosultak voltak harmadik személyek irányában kötelezettségeket vállalni, így a per tárgyát képező váltót is aláírni, ennek alapján a váltó kiállítója az alperes, aki köteles a váltóért helytállni.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást - azt a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta -, és helyes az abból levont jogi következtetése. Az alperes fellebbezésében felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéleti döntésének a megváltoztatására.
A váltóadós alperes kétféle kifogást terjesztett elő: egyik magából a váltójogból ered, a másik az alapügylettel kapcsolatos. A váltójogi kifogása az volt, hogy a váltó aláírói a képviseleti jogukat túllépték, ezért a váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vt.) 8. §-a szerint a váltótartozásért az alperes nem felel. Ez a kifogás nem alapos. A Ptk. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében a költségvetési szervnek, mint jogi személynek a jogképessége - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződnek. A költségvetési előirányzat tehát nem szabhatja meg a költségvetési szerv jogképességének határait. A költségvetési szerv képviseletét - a Ptk. 36. §-ának (2) bekezdése szerint - a szerv vezetője látja el, képviseleti jogosultságát a törvény nem korlátozza, tehát a költségvetési szerv nevében váltókötelezettséget is vállalhat, a költségvetési előirányzat túllépése pedig a szerződés érvényességét nem érinti. Az alperes által felhívott 19/1980. (IX. 27.) PM rendelet valóban irányadó a költségvetési szerv vezetőjére, annak megszegése munkajogi következményeket vonhat maga után, magát a megkötött szerződést azonban érvénytelenné nem teszi. Helyesen hivatkozott a felperes a Ptk. 37. §-ának (1) bekezdésére, mely szerint a költségvetési szervet a költségvetését meghaladó mértékben is terheli a kártérítés, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint az a kötelezettség, amelyet jóhiszemű személyek irányában vállalt. A (2) bekezdés szerint tehát ez a kötelezettségvállalás az ügylet érvényességét nem érinti, ilyen esetben a költségvetési fedezetről a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint kell gondoskodni. Azt pedig az alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy a felperes a kezességvállalásnál rosszhiszeműen járt volna el. A per adatai szerint az alperes maga is bízott abban, hogy a kötelezettségvállalás fedezetét a helyi költségvetési forrásból megkapja, ilyen körülmények között a váltótartozásért kezességet vállaló felperes rosszhiszeműségét nem lehet megállapítani.
Nem helytálló az alapügylettel kapcsolatos alperesi kifogás sem. A váltókezesség származékos jellegénél fogva a váltókövetelést kifizető kezes által indított per alperese - a Vt. 32. §-ának (3) bekezdéséből következően - azokkal a kifogásokkal élhet, mint amelyekkel a váltóhitelezővel szemben élhetett volna. Az alperes azonban a kezes által kielégített forgatott váltó birtokosával szemben a Vt. 17. §-a szerint nem hivatkozhatott volna az I. Kft.-vel szemben fennálló személyes viszonyán alapuló kifogásra - így a szerződés érvénytelenségére tévedés címén -, mert az Állami Biztosító forgatmányos rosszhiszeműsége a váltó megszerzésével kapcsolatban fel sem merült.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolás szükséges kiegészítésével - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 567/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás