GK BH 1992/191
GK BH 92/03/191
1992.03.01.
I. A váltó-főadósok - a saját váltó kiállítója, az idegen váltó elfogadója - ellen a váltóbirtokost közvetlen kereseti jog illeti meg, ezért a velük szembeni keresetindításnak sem a váltó bemutatása, sem az óvás felvétele nem előfeltétele [1/1965. (I. 24.) IM r. 28. § (2) bek., 43. § (1) bek., 44. §, 77. § (1) bek., 78. § (1) bek.].
II. Ha a váltókezes valamelyik váltó-főadósért vállalt váltókezességet, felelőssége ugyanolyan lesz, mint akiért kezességet vállalt, ezért vele szemben is közvetlen váltókereset indítható [1/1965. (I. 24.) IM r. 32. § (1) bek., 78. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek, mint váltóbirtokosnak a keresetét - amelyben az alpereseket, mint váltóadósokat egyetemlegesen 9 498 000 Ft és annak törvényes késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni - mint alaptalant elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes a felperesnek járó tartozása fejében 1990. október 15. napján esedékessé vált saját váltót állított ki, amelyért a II. r. alperes váltókezességet vállalt. A felperes a váltót csak az esedékességet követően 1991. március 6-án mutatta be fizetésre, nem óvatoltatta, így a megtérítési igény érvényesítésének két feltételét nem teljesítette, ezért az igénye a váltójogi szabályok alapján más jogcím hiányában elutasításra került.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetének történő helyt-adást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete törvénysértő, mivel a saját váltóból eredő követelés az esedékességtől számított 3 éven belül évül el. A közvetlen keresetindítási jog óvás felvétele nélkül is megillette, mivel az egyenes adósok részéről a teljesítés nem történt meg.
Az I. r. és a II. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. A II. r. alperes szerint a megtérítési kereset indításának a saját váltó vonatkozásában feltétele a váltó esedékességkor történő bemutatása és óvatoltatása.
A felperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, téves azonban az arra alapított jogi álláspontja. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a követelését az I. r. alperes által kiállított saját váltóból eredően érvényesíti. Az elsőfokú bíróság által felhívott törvényhelyek alkalmazhatóságát az érvényes váltójogi szabályok szövegét tartalmazó 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 77. §-ának (1) bekezdése azon kitétele határolja be, amely szerint az idegen váltóra vonatkozó rendelkezéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha a saját váltó jellegével nem ellentétesek. A Vár. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a saját váltó kiállítóját ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az idegen váltó elfogadóját. A Vár. 28. §-ának (2) bekezdése alapján fizetés hiányában a váltóbirtokost - még, ha az maga a kibocsátó is - a váltóból eredő közvetlen kereseti jog illeti meg az elfogadóval szemben mindarra, ami a 48. és 49. § értelmében követelhető. Fizetés hiányában a váltóbirtokos a Vár. 43. §-ának (1) bekezdésében meghatározott váltóadósok ellen érvényesítheti a megtérítési igényét, amely igény érvényesítéséhez a váltóbirtokosnak a Vár. 44. §-a szerint óvással kell igazolnia, hogy az idegen váltót a címzett nem fogadja el, vagy a váltó elfogadója, illetve a saját váltó kiállítója nem fizet. A fizetés végetti bemutatás elmaradása, illetve az óvás felvételének elmulasztása csak az ún. megtérítési váltóadósokat mentesíti a fizetési kötelezettség alól.
Az idegen váltó elfogadója, illetve a saját váltó kiállítója, akiket váltó-főadósoknak szokás nevezni, arra vállalnak kötelezettséget, hogy a váltót annak esedékességekor kifizetik. Amennyiben nem fizetnek, a váltóbirtokost ellenük közvetlen kereseti jog illeti meg. A közvetlen kereseti jogból következik, hogy a velük szembeni igényérvényesítésnek nem előfeltétele sem a váltó bemutatása, sem az óvás felvétele. A váltóbirtokos az elévülési határidő - amely jelen esetben 3 év - utolsó napjáig bemutathatja a váltót fizetés végett, illetve érvényesítheti keresettel a követelését. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes igényét megtérítési igényként kezelte, és érvényesíthetőségét a Vár. 43-44. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kizárta.
A váltóbemutatás elmaradásának a fizetendő késedelmi kamat mértékére, a kamatfizetés kezdő időpontjára azonban lehet hatása. A váltó esedékességekor a főadósok fizetési kötelezettsége ugyan beáll, a fizetés végetti bemutatás elmulasztása azonban - a Vár. 38. §-ára tekintettel - jogosulti késedelemnek tekintendő, és mint ilyen a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A Vár. 42. §-ának (1) bekezdése feljogosítja a váltóadóst arra, hogy bírósági letét útján teljesítsen, de ezt kötelezően nem írja elő. Mindebből következik, hogy az alperesek csak a fizetés végetti bemutatástól, azaz a beszedési megbízás benyújtásától lennének kötelesek késedelmi kamatot fizetni.
Az elsőfokú bíróság arra helyesen utalt, hogy a II. r. alperesnek, mint váltókezesnek a felelőssége a Vár. 32. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. A II. r. alperes tehát - figyelemmel a Vár. 78. §-ának (1) bekezdésére is - „elfogadóként” felel, vele szemben is közvetlen váltókereset indítható. Az elsőfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel azonban a keresettel és az I. r. alperes kifogásával érdemben nem foglalkozott.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb tárgyalás során az elsőfokú bíróságnak a fentiekben kifejtettek alapján érdemben kell elbírálnia a felperes keresetét, egyben vizsgálnia kell az I. r. alperes által előterjesztett kifogást, mely szerint a váltó tartozását már részben kiegyenlítette. Ezt a védekezést valószínűsíti, hogy a felperes a váltóban szereplő összegnél alacsonyabb összegre adott beszedési megbízást. A jelen váltóperben a váltót keletkeztető polgári jogi jogviszony alanyai kerültek egymással szembe, így a Vár. 17. §-a nem zárja ki, hogy az I. r. alperes a váltóból kitűnő formai és tartalmi kifogásokon kívül érvényesíthesse a váltóbirtokossal szemben fennálló személyes jellegű védekezését is. Tekintettel a felek között fennálló tartós jogviszonyra, az elszámolás szélesebb körű bizonyítást tesz szükségessé. Az újabb eljárás során tehát a feleket fel kell hívni az erre vonatkozó bizonyítékaik, elszámolásaik becsatolására. (Legf. Bír. Gf. I. 31 285/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás