GK BH 1992/199
GK BH 1992/199
1992.03.01.
Magánszemély kötelezett ellen benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem a Pp. XXV. fejezetében foglaltak szerint nem bírálható el [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 313-323. §-ok, 391-393. §-ok].
A jogosult kölcsönszerződésből eredő 4 310 541 Ft és járuléka iránti követelését érvényesítette fizetési meghagyással a megyei bíróság előtt, magánszemély kötelezettel szemben. A megyei bíróság a fizetési meghagyást 1990. november 16-án kibocsátotta, s azt a kötelezett részére 1990. november 22-én kézbesítették. Az eljáró bíróság az ellentmondás előterjesztésére megszabott 15 napi határidőt be sem várva, 1990. december 17-én kelt végzésével megállapította, hogy a fizetési meghagyás 1990. december 3-án jogerőre emelkedett. Ezt követően a jogosult kérelmére 1991. január 11-én végrehajtási lapot állított ki.
A jogerős fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratokból megállapíthatóan a jogosult a magánszemély kötelezettel szemben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét szabályszerűen, a Pp. 317. §-a alapján a Pp. 315. §-ának (1) bekezdésében előírt űrlapon terjesztette elő. Ennek ellenére az eljáró bíróság - nyilván ügyviteli tévedés folytán - a kérelmet Gpk. ügyként lajstromozta, és ennek megfelelően járt el a fizetési meghagyás kibocsátása során, a gazdasági peren kívüli eljárás, a Pp. 391-393. §-ai alapján. A kötelezett magányszemély, ezért az elsőfokú bíróság jogszabálysértést követett el, amikor a fizetési meghagyásos eljárásra nem a Pp. 313-323. §-aiban foglalt rendelkezéseket alkalmazta.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a törvényességi óvásban elfoglalt állásponttal. Az eljárás tárgya 4 310 541 Ft kölcsönszerződés alapján visszafizetendő hiteltartozás, amely az értékhatárra tekintettel a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A Pp. 313. §-ának (3) bekezdése értelmében nem érvényesíthető fizetési meghagyás útján olyan követelés, amely per esetében a megyei bíróság hatáskörébe tartoznék. A Pp. 315. §-ának (4) bekezdése alapján a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának. Ebből eredően az elsőfokú bíróságnak a Pp. 316. §-ának (1) bekezdése szerint kell eljárnia. A fizetési meghagyást ebből kifolyólag keresetlevélnek kell tekinteni. A bíróságnak el kell bírálnia, hogy a fizetési meghagyás megfelel-e a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeknek, amennyiben nem, a Pp. 95. §-ában foglaltaknak megfelelően a jogosultat a hiányok pótlására kell felhívnia.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megtámadott jogerős fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárás folyamatban van, az eljáró bíróságnak a szükséges intézkedéseket a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell tennie. (Legf. Bír. Gpk. törv. I. 30 789/1991. sz.)
BH 1992/3/195 Bírósági hatáskör a vízgazdálkodási társulat és az érdekeltek között az érdekeltségi hozzájárulás összegével kapcsolatban felmerült vita elbírálására [41/1977. (XI. 3.) MT r. 9. §, 88/1990. (IV. 30.) MT r. I. sz. mell. 15/d pont].
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet a vízgazdálkodási társulat ellen benyújtott keresetében az érdekeltségi hozzájárulás mértékét az 1990. évre előírt 214 732 Ft összeg olyan hányadában kérte megállapítani, amely megegyezik a közcélú vízfolyásnak a mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonában és használatban lévő 3200 ha területen megállapítható területi hatásával.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét az 1990. november 9-én hozott végzéssel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Megállapította, hogy az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos kérdések elbírálása államigazgatási útra tartozik, emiatt az előterjesztett kereset elbírálására a bíróságnak hatásköre nincsen.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és abban a végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az időközbeni jogszabály-módosítás kapcsán az érdekeltségi hozzájárulás összegének felülvizsgálatára a bírói út lehetősége fennáll.
A fellebbezés alapos.
Az egyes jogszabályok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet 1990. május 1-jei hatállyal módosította a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott, az 59/1984. (XII. 13.) MT rendelettel módosított 41/1977. (XI. 3.) MT rendeletet (a továbbiakban: Tvhr.).
A Tvhr. módosított 9. §-a szerint a társulat elnöke közli az egyes érdekeltekkel az őket terhelő fizetési kötelezettség jogalapját (érdekeltségük tényét), és az annak alapján fizetendő érdekeltségi hozzájárulás összegét. E közléssel szemben - annak kézhezvételétől számított harminc napon belül - a társulat tagja vagy az egyéb érdekelt a társulat intézőbizottságához halasztó hatályú kifogást terjeszthet elő. A társulat tagja, illetőleg az egyéb érdekelt kérheti a bíróságtól az intézőbizottság által hozott olyan határozat felülvizsgálatát, amely jogszabályba, illetőleg az alapszabályba ütközik, vagy jogos érdekét egyéb módon sérti; ezt a keresetet - jogvesztés terhe mellett - a határozat kézhezvételétől számított harminc nap alatt kell a társulat ellen megindítani.
Mindezekből következően a felperes alappal hivatkozott arra, hogy a területén található közcélú vízi létesítmény után általa fizetendő érdekeltségi hozzájárulás mértékének a megállapítása végső fokon bírói útra tartozik.
Az eljárás jelenlegi szakaszában azonban nincs adat arra, hogy a felperes a módosított jogszabályban foglaltaknak megfelelően járt-e el, illetőleg a halasztó hatályú kifogást határidőben előterjesztette-e, ezért az elsőfokú bíróságnak a felperest fel kell hívnia az adatok közlésére, iratok csatolására [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése].
Minthogy a megyei bíróság hatásköre és illetékessége az ügy elbírálására megállapítható volt, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 32 410/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás