BK BH 1992/2
BK BH 1992/2
1992.01.01.
Összbüntetés esetén a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény téves értelmezése folytán a bírósági mentesítés törvénysértő kimondása [Btk. 103. § (1) és (3) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 7. §, 8. § (1) bek. a) és b/13. pont].
A D.-i Városi Bíróság az 1990. november 16. napján jogerőre emelkedett végzésével a terheltet mentesítette a D.-i Járásbíróság összbüntetési ítéletéhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.
Az összbüntetésbe foglalással érintett alapítéletek a következők:
1. A kerületi bíróság a terheltet a lopás vétsége miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
2. ugyanezen bíróság lopás büntette miatt - mint különös visszaesőt - 1 év 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és egyben megszüntette az előző büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot. A terhelt a lopást dolog elleni erőszakkal valósította meg.
A fenti két ítélettel kiszabott szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta, amelynek tartamát 2 év 3 hónapban állapította meg.
3. A D.-i járásbíróság súlyos testi sértés büntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte a terheltet.
Ezt a büntetést, valamint az előbb említett valamennyi alapítélettel kiszabott szabadságvesztést összbüntetésbe foglalva az 1981. november 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésként 2 év 8 hó 10 napi szabadságvesztést állapított meg a többszörös visszaeső terhelttel szemben. Az összbüntetést a terhelt 1983. január 10. napján teljes egészében kitöltötte.
A terhelt mentesítését kimondó jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A D.-i Városi Bíróság álláspontja szerint a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 7. §-a értelmében a Btk. 103. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott várakozási idő a felére csökkent, ezért a terhelt esetében a várakozási idő 5 év, amely a szabadulásától számítva 1988. január 9. napján letelt. Minthogy az elítélt életvitele ellen azt követően nem merült fel kifogás, a bíróság mentesítette a büntetéshez fűződő hátrányos jogi jogkövetkezmények alól.
A bíróság határozata több oknál fogva is téves.
Tévedett a bíróság elsősorban akkor, amikor a terheltet az összbüntetési ítélet hátrányos jogkövetkezmények alól mentesítette. Magához az összbüntetési ítélethez ugyanis nem fűződnek hátrányos jogkövetkezmények, csupán az alapítéletekhez, így azokat a mentesítés szempontjából külön-külön kell vizsgálni. Az összbüntetésbe foglalásnak e tekintetében van jelentősége, hogy a mentesítéshez szükséges várakozási időt az összbüntetés kiállásától kell számítani. A bíróság ezt a követelményt figyelmen kívül hagyta, emiatt az alapítéletek hátrányos következményei változatlanul fennmaradtak.
Az iratokból megállapítható, hogy a terheltet az 1. alatt jelzett ügyben szándékos vétség miatt ítélték szabadságvesztésre, amelynek hátrányos következményei alól a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján 1986. január 9. napján a törvény erejénél fogva mentesült. Ezért a kérelem erre vonatkozó részét el kellett volna utasítani. A 2. alatti 1 évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb szabadságvesztést bűntett miatt szabta ki a bíróság. E büntetés tekintetében a törvényi mentesítés várakozási idejét 10 évben határozta meg a Btk. 102. §-a (1) bekezdésének f) pontja. Ezt az 1990. évi XXXIX. törvény nem mérsékelte a 8. §-a (1) bekezdésének b/13. pontjában írt kizáró ok folytán, minthogy a terhelt a lopást dolog elleni erőszakkal valósította meg. A Btk. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja ugyan lehetőséget adna a bírósági mentesítésre 5 év elteltével, ám ez a rendelkezés a (2) bekezdés értelmében nem vonatkozik a visszaesőkre. Minthogy ebben az ügyben a terhelt különös visszaeső volt, a törvényi mentesítésre előírt várakozási idő pedig még nem telt el: bírósági mentesítésben sem részesülhet.
A 3. alatt jelzett ügyben többszörös visszaeső volt a terhelt, az 1990. évi XXXIX. tv. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja pedig kizárja a mentesítéshez szükséges várakozási idő felére csökkenését, ezért az előbbi büntetéshez hasonlóan ez esetben sincsenek meg sem a törvényi, sem a bírósági mentesítés előfeltételei, mert a büntetés kiállásától számított 10 év várakozási idő csupán 1993. január 9. napján telik le.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bírósági mentesítés tárgyában hozott végzés törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a kérelmet elutasította. (B. törv. II. 689/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás