KK BH 1992/204
KK BH 1992/204
1992.03.01.
Kártérítési felelősség a bírósági végrehajtó késedelmes intézkedése miatt (Ptk. 349. §).
Polgári perben hozott jogerős ítélet 100 000 Ft összegű kártérítés fizetésére kötelezte K. A. adóst a felperes javára. Az ítélet a kamat és perköltség tekintetében is rendelkezett. A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság 1987. szeptember 4. napján végrehajtási lapot állított ki, ennek alapján végrehajtási eljárás indult, amely jelenleg is folyamatban van.
A végrehajtó 1987. november 26. napján foglalási jegyzőkönyvet vett fel, melyben lefoglalta az adós NISA típusú gépkocsiját 90 000 Ft becsértékben. A felperes 1988. március 9. napján soron kívül tájékoztatást kért a végrehajtási ügyben. A végrehajtói iroda vezetője értesítette a felperest arról, hogy a végrehajtó betegsége miatt szenvedett halasztást az eljárás. 1988. április 13. napján a végrehajtó elrendelte a gépkocsi árverését, melynek időpontját 1988. május 23. napjára tűzte ki. 1988. augusztus 24. napjára ismételt árverést tűzött ki a végrehajtó, ahol megállapította, hogy a megismételt árverésen sem jelentkezett vevő. A jegyzőkönyvben feltüntette, hogy a gépkocsit értékesíteni nem lehet, mivel üzemképtelen. A végrehajtó megállapította, hogy az adósnak más lefoglalható és értékesíthető vagyontárgya nincs, a gépkocsira nézve a foglalás hatályát fenntartotta, és a Merkur útján elrendelte az értékesítést.
A gépkocsit 1989. február 28-án szállították el, amelyet az Autóker 1989. március 1-jén 6000 Ft vételárért vásárolt meg.
A végrehajtói iroda vezetője tájékoztatta a felperest arról, hogy a befolyt összeg az államnak járó költséget sem fedezi, és a végrehajtási eljárás tovább folyik.
A végrehajtó iroda vezetője az 1989. június 2. napján kelt levelében arra hivatkozott, hogy a végrehajtási eljárás elhúzódásának oka az ügyek nagy számára és a végrehajtó betegségére vezethető vissza. Az iratokból nem állapítható meg, hogy a lefoglalt gépkocsiban történt értékcsökkenés pusztán a végrehajtó késedelmes eljárásának a következménye, avagy az adós általi rendeltetésellenes használatból adódott.
A megyei bíróság elnökhelyettese 1989. július 25. napján kelt levelében nem tette vitássá azt, hogy a végrehajtási eljárás során a végrehajtói iroda mulasztása is megállapítható.
A felperes keresetében 60 000 Ft és ennek 1988. január 1. napjától járó kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint mindaddig, amíg a végrehajtási eljárás nem fejeződik be, a felperest kár nem éri, mert a végrehajtási eljárás során bármikor sor kerülhet a végrehajtási cselekmény foganatosítására, ha az adós végrehajtható vagyontárggyal rendelkezik. Az értékcsökkenés a bíróság álláspontja szerint nem róható a végrehajtó terhére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy a bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogi következtetést vont le. Álláspontja szerint nem vitás, hogy a végrehajtó sorozatosan mulasztott, és a késedelem miatt érte a felperest kár. Amennyiben a végrehajtó kellő időben intézkedett volna, és az értékesítéssel foglalkozó kereskedelmi szervhez szállíttatja a gépkocsit, nem vált volna értéktelenné a jármű. A fellebbezés szerint a végrehajtó indokolatlanul tűzött ki a foglalás után egy évvel árverést. A fellebbezésben utal arra is, hogy az adósnak nincs lefoglalható vagyona, két éve külföldön tartózkodik, így a végrehajtási eljárás eredményes befejezésére semmi remény nincs.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében szabályozott államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának együttes feltételei: a) kár, b) jogellenes magatartás, c) a kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés és d) mindezek tekintetében a károkozó magatartás felróhatósága. A bírói gyakorlat értelmében a kártérítési felelősséget többnyire a tényleges intézkedés alapozza meg, nem lehet azonban kizárni annak lehetőségét, hogy az intézkedés késedelme, elhúzódása alapozza meg a felelősséget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindaddig, amíg a végrehajtási eljárás nem fejeződik be, a felperest kár nem éri, hiszen a végrehajtás során bármikor sor kerülhet a végrehajtási cselekmény foganatosítására. Ez az álláspont nem helytálló. Kár a végrehajtási eljárás során is bekövetkezhet, és kártérítésre is sor kerülhet, ha annak a törvényben meghatározott feltételei fennforognak.
Az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja szerint - nem vizsgálta a kártérítési felelősség megállapításához szükséges feltételek fennállását, így hiányoztak a megalapozott döntés feltételei. A kereseti kérelem elbírálása csak akkor válik lehetségessé, ha a kártérítési felelősség valamennyi elemét megvizsgálja a bíróság.
Az említett okokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során vizsgálni kell a kártérítési felelősség feltételeinek fennállását, és az így lefolytatott bizonyítás után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a kereseti kérelem tárgyában megalapozott döntést hozzon. (Legf. Bír. Kf. I. 25 003/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás