MK BH 1992/209
BH 1992/20909
1992.03.01.
I. A munkáltató kárfelelőssége teljes és objektív anyagi felelősség minden olyan esetben, amikor a munkakönyv visszatartásával vagy annak helytelen kiállításával akadályozza a dolgozó elhelyezkedését. Az e körben előterjesztett igény nem munkabér, hanem kártérítés megfizetésére irányuló követelés, ezért az ítélet ellen nem zárható ki a fellebbezés lehetősége.
II. A munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a dolgozó a hiányosan kiállított munkakönyvvel is elhelyezkedhetett volna a lakóhelyén [1967: II. törvény 62. § (1) bek.; Pp. 358. § (1) bek.].
A felperes 1979. április 21-től 1990. július 27-ig állt segédmunkás munkakörben, munkaviszonyban a kőműves kisiparos alperessel. A munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme az 1990. július 27-én azonnali hatállyal megszüntette munkaviszonyának helyreállítására, 11 évre visszamenőleg elmaradt szabadságának megtérítésére és munkabérének a megfizetésére irányult.
A tanács munkaügyi döntőbizottsága határozatával elutasította a kérelmet. Álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkatársaival megfelelő módon tudott együtt dolgozni, a szabadságigénye elévült, és a munkavégzése után járó munkabért felvette.
A felperes keresetlevelében 1987. szeptember 6-tól szabadságának megváltására és 1990. július 27-től 700 forint munkabér megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert munkakönyve ettől az időponttól rendezetlen volt. Igényét 150 000 forintban jelölte meg. Előadta továbbá, hogy azért nem tudott elhelyezkedni, mert nem volt felvétel az sz.-i termelőszövetkezetnél, de az alperes a munkakönyvébe a munkakörét nem jegyezte be, és a KIOSZ bélyegzője is hiányzott.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, az ítéletnek a felperes kártérítési igényét elutasító rendelkezése ellen azonban nem biztosította a fellebbezés lehetőségét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes minden évben megkapta a szabadságát az arra az időre járó átlagbérrel együtt, és az alperes a munkakönyvét 1990. július 27-én kiadta. Az új munkaviszony létesítésében nem a munkakönyv visszatartása vagy a munkakönyv helytelen kitöltése akadályozta a felperest. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkakönyv hiányos kitöltése miatt kára származott.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 158. §-ának (1) bekezdése értelmében, a munkaügyi vitában fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a fellebbezés
a) a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen... irányul. Tévedett a bíróság, amikor a munkakönyv helytelen kiállítására és emiatt az elhelyezkedés megakadályozására alapított kártérítési igény tárgyában kizárta a fellebbezés lehetőségét. A munkáltató kárfelelőssége az 1967: II. törvény 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló teljes és objektív anyagi felelősség minden olyan esetben, amikor a munkakönyv visszatartásával vagy annak helytelen kiállításával akadályozza a dolgozó elhelyezkedését. Az e körben előterjesztett igény nem munkabér, hanem kártérítés megfizetésére irányuló követelés.
A peres iratokból megállapítható, hogy az alperes a bíróság 1990. október 25-én tartott tárgyalásán külön felhívásra vezette be a felperes munkakörét a munkakönyvbe. Ezen túl az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a dolgozó hiányosan kiállított munkakönyvvel is talált volna munkát a lakóhelyén. A bíróság mindezeket a körülményeket helytelenül értékelte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a felperes kártérítési igénye vonatkozásában kizárta a fellebbezés lehetőségét, és megállapította, hogy a peres felek e körben a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezést terjeszthetnek elő a megyei bírósághoz. (M. törv. II. 10 568/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás