BK BH 1992/215
BK BH 1992/215
1992.04.01.
I. Az erőszakos jellegű, ittasan elkövetett bűncselekmények miatt már több esetben elítélt terhelt által a bosszúból és megismétlődő támadással véghezvitt halált okozó testi sértés esetén törvénysértő a törvényi büntetési tétel alsó határát megközelítő szabadságvesztés kiszabása [Btk. 83. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].
II. A préterintencionális bűncselekmény az eredmény bekövetkezésével befejezett; ez utóbbi időpont jön figyelembe a végrehajtási kegyelem alkalmazása szempontjából is [Btk. 170. § (5) bek. 2. ford., 1990. évi XXXIX. tv. 5. §].
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét halált okozó testi sértés büntettében állapította meg, és ezért 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés - közkegyelem folytán - az egynyolcadával csökken, végül figyelmeztette a terheltet a közkegyelem hatályvesztésének következményeire.
A megállapított tényállás a következő.
A 32 éves, három kiskorú gyermeke után tartásdíjat fizető, nős terheltet 1980. évtől 1989. évig terjedő időben a bíróságok négy esetben ítélték el részben pénzbüntetésre, részben pedig végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre, valamennyi esetben ittas állapotban elkövetett, erőszakos jellegű bűncselekmények miatt, ezenfelül az 1987. évben verekedés szabálysértése miatt pénzbírsággal is sújtották. A terhelt ittas állapotban agresszív, kötekedő magatartásra hajlamos.
A terhelt 1990. május 30. napján a délutáni órákban nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. A kocsmában tartózkodott Sz. F. és házastársa, valamint a sértett is. A záróra előtt a terhelt két üveg bort vásárolt, majd csatlakozott az Sz. házaspárhoz és a sértetthez, akik gyalogosan haladtak hazafelé. Útközben a terhelt az általa megvásárolt borból megkínálta a társait is. A terhelt a kerékpárját tolta, és mellette haladt Sz. F.-né, akivel útközben összetegeződtek. Az ittas terhelt ezt biztatásnak vélte, és menet közben megfogta Sz.-né derekát. Az asszony mellett haladó férj ekkor minden indulat nélkül figyelmeztette a terheltet.
Röviddel ezután Sz. F. az út szélére húzódott szükségletének elvégzése céljából, és hasonló céllal követte őt a felesége is. A terhelt abban bízva, hogy a sötétben a férj ezt nem látja, Sz.-nét igyekezett a földre hanyatt dönteni, mire az asszony segítségért kiabált. Sz. a helyszínre sietett, lerántotta a feleségéről a terheltet, és az Sz. házaspár, valamint a terhelt között kölcsönös tettlegességre került sor, amelynek során a terheltet a földre gyűrték, és a ruházatát is letépték róla. A terhelt a földről felkelt, majd megragadta a sértett nyakát, és az útpadkára ledöntötte, jóllehet a sértett a kölcsönös verekedésben nem vett részt, sőt igyekezett a tettlegességben részt vevőket a magatartásuk abbahagyására rábírni. A terhelt ezt követően a ruházatát hátrahagyva a helyszínről kerékpárjával a lakására távozott.
A terhelt 22 óra után érkezett a lakására, és magához vett egy 42 cm nyélhosszúságú, 28 dkg súlyú, a sertések hajtására használatos korbácsot, amelynek a seprűnyélhez erősített szíja két fémbilinccsel volt rögzítve. Elhatározta, hogy újra a helyszínre megy, és elégtételt vesz a rajta esett sérelmén.
A békésen hazafelé tartó Sz. házaspár és S. J. sértett elé állva a terhelt felelősségre vonta őket a korábbi bántalmazás miatt, majd a pénzét követelte vissza, azt állítva, hogy a magával vitt 15 000 forint készpénze elveszett. Miután Sz. F. közölte a terhelttel, hogy a pénzről semmit sem tud, a terhelt a korbáccsal ütlegelni kezdte mindhármójukat. A sértett az ütlegek elöl úgy próbált védekezni, hogy guggoló testhelyzetben a karjait a feje fölé emelte, de ebben a helyzetben is a korbács nyélrészével legalább egy - közepesnél nagyobb erejű - ütés érte a koponyájának a tetejét.
Végül is az vetett véget a tettlegességnek, hogy a terhelt házastársa gépkocsival a helyszínre érkezett, és a férjét hazavitte. Az Sz. házaspár és a sértett a községben a rendőrségre, majd a körzeti orvoshoz ment. Innen hazafelé távozva újból összetalálkoztak a terhelttel, aki Sz. F.-et bicskájával megfenyegette, majd a sértettet ököllel arcul ütötte, aki a földre zuhanva elvesztette az eszméletét, és ezért a kórházba szállítása vált szükségessé.
A sértett a terhelt tettlegessége következtében a hátán, a szemén, a nyakán, a karján és a fején több bevérzéses jellegű sérülést szenvedett, ezenfelül a fejtetőre mért, korbácsnyéltől származó ütés folyományaként koponyacsonttörést szenvedett, amely az ehhez társuló agyzúzódás eredményeként - a gondos kórházi kezelés ellenére, 1990. június 1. napján elháríthatatlanul a halálát idézte elő.
A megyei bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette; a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása, a bűnösség téves megállapítása, a cselekmény téves jogi minősítése miatt felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével a megyei bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a közkegyelem alkalmazására vonatkozó megállapítást mellőzte, valamint a terhelt tekintetében korábban elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során hozott végzésben megállapította, hogy az elsőfokon eljárt megyei bíróság a tényállást minden tekintetben megalapozottan állapította meg, a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó védői indítványt helyes indokkal utasította el, a megalapozott tényektől okszerűen vont jogi következtetést a terhelt bűnösségére, és a cselekményt az anyagi jogi rendelkezések helyes alkalmazásával minősítette - a váddal egyezően - a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének 2. fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntettének.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a megyei bíróság nem értékelte kellő nyomatékkal a cselekménynek kiemelkedően jelentős tárgyi súlyát, továbbá a terhelt személyében rejlő, társadalomra veszélyességnek az átlagot meghaladó fokát. A törvényi büntetési tétel alsó határát alig meghaladó időtartamú szabadságvesztés - az említett körülmények folytán - kirívóan enyhe, a súlyosítási tilalom azonban kizárta a terheltre kiszabott szabadságvesztésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását. Erre tekintettel a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt, a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
I. A terhelt által megvalósított halált okozó testi sértés bűntettének a tárgyi súlya jelentős fokú. Az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt rövid idő leforgása alatt azt a sértettet támadta meg három ízben is, aki vele szemben semmiféle támadó magatartást nem tanúsított, sőt a Sz. házaspár és a terhelt között kialakult tettlegesség során igyekezett a közöttük levő megbékélés érdekében szót emelni. A durva támadást megelőzte az, hogy a terhelt volt az, aki a társasághoz csatlakozott, majd erkölcsileg is súlyosan kifogásolható módon támadt rá Sz. F.-nére, ezt követően azért távozott haza, hogy támadóeszközt vegyen magához, és a bosszú által vezérelve ment vissza a helyszínre, hogy a rajta esett - vélt - sérelem miatt elégtételt vegyen. Ennek során nemcsak az Sz. házaspárt bántalmazta tettlegesen a magához vett eszközzel, hanem az események kialakulásában teljesen vétlen sértettet is, akinek a koponyáját olyan nagy erővel ütötte meg a korbácsnyél fejrészén levő fémbilinccsel, hogy annak folyományaként fellépett agyzúzódás két nappal később a 34 éves sértett halálához vezetett.
Ugyanakkor nemcsak a terhelt cselekményében felismerhető, társadalomra veszélyesség foka jelentős, hanem a terhelt személye is. A büntetőeljárás során feltárt adatok alapján megállapítható, hogy a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban szinte fékezhetetlenül agresszív mely egyéni sajátosságával egyébként a terhelt is tisztában volt -, gátlástalansága válogatás nélkül mind személy, mind dolog ellen irányuló erőszakos cselekményekre vezetett már korábban is. Valamennyi esetben erőszakos jellegű bűncselekmény miatt történt az elítélése, továbbá a verekedés szabálysértése miatti felelősségre vonása is egyértelműen arra utal, hogy a terhelttől nem idegen az ilyen jellegű bűncselekményeknek szeszes italtól befolyásolt állapotban való megvalósítása.
Ugyanakkor nem elhanyagolható a bűnösség foka sem; a terhelt által használt eszközzel a sértettre leadott ütés a közepesnél nagyobb erőkifejtéssel történt, mely a testi sértés okozására irányuló egyenes szándék megállapítására nyújt következtetési alapot, míg az eredmény tekintetében megállapított bűnösségi forma a negligencia szintjén alapozza meg a gondatlanságot.
Az elsőfokon eljárt megyei bíróság a büntetés kiszabása során helyesen értékelte enyhítő körülményként a terhelt ténybeli beismerését, és az eltartásában álló három kiskorú gyermekes családos állapotát; ugyanakkor a súlyosító körülmények körében volt értékelhető, hogy a terhelt büntetett előéletű bűnismétlő, továbbá a kitartó elkövetés - amely abban is kifejezésre jutott, hogy három alkalommal is bántalmazta a sértettet -, az ezzel összefüggésben álló kitartó szándéka, az ilyen jellegű bűncselekmények országos és helyi elszaporodottsága, az a körülmény, hogy a terhelt a szóban forgó bűncselekményt szeszes italtól befolyásolt állapotban valósította meg, és a sértetten kívül még további két személy sérelmére is könnyű testi sértést követett el.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság helyes jogi okfejtéssel mutatott rá arra, hogy az a körülmény, amely szerint az eset alkalmával a terhelt maga is testi sérülést szenvedett, az adott esetben nem értékelhető enyhítő körülményként, minthogy a terhelt maga idézte elő azt az eseménysorozatot, amely végsőleg a sértett halálát eredményezte, és ebben a rajta esett - vélt - sérelem miatti megtorlás szándéka vezette.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a fentiekben kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a megyei bíróságnak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése, annak kirívóan enyhe volta miatt a büntetéskiszabási elvek sérelmével járt, ezért az törvénysértő. A terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában törvénysértővé vált a Legfelsőbb Bíróság végzése is a büntetés kiszabására vonatkozó részében. Ez okból a törvényességi óvással megtámadott határozatokat a büntetés kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Tekintettel a cselekmény jelentős tárgyi súlyára, a terheltnek a korábbi erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetése miatti többszöri elítéltségére, a bűnösség fokára, valamint a már említett büntetéskiszabási körülményekre, 4 évi börtönbüntetés kiszabását látta indokoltnak, és ugyanilyen időtartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki.
II. A terhelt az életveszélyt okozó testi sértést előidéző elkövetési magatartást 1990. május 30. napján valósította meg, ugyanakkor a még aznap kórházba szállított sértett halála 1990. június 1. napján következett be.
Az elsőfokon eljárt megyei bíróság a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (3) bekezdése alapján olyan megállapítást tett, amely szerint a terheltre kiszabott szabadságvesztés tartama az egynyolcadával csökken.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésében helyesen hivatkozott arra, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 5. §-ban foglalt rendelkezés értelmében a végrehajtási kegyelem csak az 1990. június 1. napja előtt elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott büntetésekre vonatkozik. Minthogy azonban a terhelt az adott esetben 1990. május 30. napján bántalmazta a sértettet, akinek ezzel közvetlen okozati kapcsolatban a halála csak június 1. napján következett be, a terheltre nem terjednek ki az 1990. évi XXXIX. törvény rendelkezései. A terhelt cselekménye halált okozó testi sértés, mely préterintencionális bűncselekmény, ekként az eredmény bekövetkezésével valósul meg. Minthogy a sértett halála 1990. június 1. napján következett be: ez az időpont jön figyelembe mint a bűncselekmény elkövetésének időpontja, ekként a végrehajtási kegyelem alkalmazása szóba sem kerülhet. (Eln. Tan. B. törv. 1125/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás