BK BH 1992/216
BK BH 1992/216
1992.04.01.
A szerződéses üzemeltetés körében a gazdálkodó szerv nevében és annak terhére történt árubeszerzés folytán az üzletvezető birtokába került áru az utóbbi számára idegen dolog, ezért annak eltulajdonítása vagy azzal sajátjaként rendelkezés a sikkasztás megállapítására nyújt alapot [Btk. 317. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1986. június 10. napján kihirdetett ítéletével a terhelt jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás büntette miatt 1 évi - végrehajtásban 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 1984. március 23. napján szerződést kötött az ÁFÉSZ-szel az egyik italboltnak 1984. április 1. napjától 1987. március 31. napjáig történő üzemeltetésére.
A terhelt az ÁFÉSZ-től, illetve egyéb gazdálkodó szervektől saját maga szerezhette be árut. Az ÁFÉSZ-től beszerzett áru ellenértékét a vásárlástól számított 5 napon belül kellett készpénzben kiegyenlítenie, míg a saját beszerzés esetén az egyéb gazdálkodó szervektől készpénzfizetés nélkül vásárolhatott. A vásárlás tényének igazolása alapján a számlát az ÁFÉSZ kiegyenlítette, és az így vásárolt áru ellenértékét ugyancsak 5 napon belül ki kellett egyenlítenie. Az üzemeltetéssel kapcsolatos költségek fedezetére a beszerzési és az értékesítési ár különbözete (árrés) szolgált.
A terhelt a beszerzéstől, illetve a befizetésről három példányban vezetett - az ÁFÉSZ-nek is megküldött - tabló adatai alapján folyamatosan figyelemmel kísérhette a terhelés és a jóváírás alakulását.
A terhelt az 1984. április 4. és 1985. július 12. napja közötti időben 4 540 942 forint értékű árut és göngyöleget vásárolt; ebből 2 278 532 forint értékű áru ellenértékét kifizette, 2 029 456 forint értékű árut pedig visszaáruzott. A beszerzési és értékesítési ár különbsége, az értékesítési forgalom 2 866 713 forint volt. A terheltnek ebből az összegből kellett az üzemeltetés költségeit fedeznie és a saját megélhetését biztosítania. Erre az időszakra az üzemeltetési költségek levonása után 91 268 forint tiszta nyeresége maradt.
A terhelt a szerződési időszakon belül több alkalommal késedelmesen, csak felszólításra egyenlítette ki az ÁFÉSZ részére a beszerzett áruk ellenértékét, illetve elmaradt annak a kifizetésével. Így 1985 márciustól a július 12. napján sorra kerülő leltár időpontjáig 129 992 forint beszerzett és értékesített áru ellenértékét nem fizette meg, és azzal sajátjaként rendelkezett.
A városi bíróság a sikkasztás büntettében való bűnösség megállapítását arra alapozta, hogy a terhelt a beszerzés és az értékesítés különbözetéből nyert árrést meghaladó mértékben 129 992 forint bevételt a saját céljaira fordított.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 26. §-ának (3) bekezdése alapján az ügyet másodfokú eljárásra a hatáskörébe vonta, és az 1986. december 12. napján meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ebben - egyebek mellett - azt is kifejtette, hogy a terhelt által a gazdálkodó szervektől vásárolt és a birtokába került áru nem került a tulajdonába, annak ellenértékével még olyan módon sem rendelkezett, hogy azt az üzemeltetés költségeire vagy egyéb célra fordíthassa.
A városi bíróság ítélete és a Legfelsőbb Bíróság végzése ellen a terhelt javára, az említett határozatok törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint a terhelt a megvásárolt árukon tulajdonjogot szerzett, így az áruk értékesítéséből befolyt összeggel is szabadon rendelkezhetett. Elszámolási kötelezettsége csak az áru ellenértékére terjedt ki, ebből következően pedig törvénysértő a sikkasztás büntette megállapításához vezető az a jogi következtetés, amely szerint a terhelt a hitelben beszerzett árun nem szerzett tulajdonjogot, és az értékesítésből befolyó összeggel sem rendelkezhetett sajátjaként. Ezért a terheltnek a jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás büntette miatt ellene emelt vád alól való felmentése indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság Elnöki Tanácsának álláspontja szerint a törvényességi óvás nem alapos.
Az elkövetéskor hatályban levő - és a több ízben módosított - 38/1980. (IX. 30.) MT rendeletből és a végrehajtása tárgyában kiadott - ugyancsak többször módosított 14/1980. (IX. 30.) BkM rendeletekből kitűnően a szerződéses üzletek: vállalkozások. Az említett rendeletek nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat (BH 1986/7. szám 133. sorszám, és 1989/8. szám - 306. sorszám) szerint a szerződéses üzemeltetés keretében az üzletvezető a nem készpénz ellenében történt árubeszerzés során a birtokába került árun, illetőleg annak ellenértéken nem szerez tulajdont - az a vállalat vagy a szövetkezet tulajdonában marad - és az üzletvezető csak a jogszabályok és a szerződés alapján őt terhelő kötelezettségek teljesítése után fennmaradó jövedelemmel rendelkezhet szabadon. Ezért olyan esetben, amikor az üzletvezető az ilyen árut, illetve az annak értékesítéséből származó pénzt eltulajdonítja, vagy azzal az üzletviteltől eltérően sajátjaként rendelkezik: a sikkasztás bűncselekményét követi el.
Az 1990. március 1. napján hatályba lépett 27/1990. (II. 14.) MT rendelet 1. §-a időközben a szerződéses üzemeltetésről szóló valamennyi jogszabályt hatályon kívül helyezte. Ámde sem az a tény, sem pedig az időközben bekövetkezett gazdaságpolitikai változások nem adhatnak alapot a korábban elfoglalt - a fentebb idézett állásponttól eltérő - olyan következtetés levonása, amely szerint az üzletvezető - a fokozott gazdasági önállóságából következően - korlátlanul rendelkezhet a gazdálkodó szervezet által, illetve annak hozzájárulásával rábízott javakkal.
A jelen bűncselekmény elkövetéskor, illetve annak elbírálásakor hatályos jogszabályok nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a szóban levő vállalkozási forma keretei között az állóeszközök a gazdálkodó szerv tulajdonában maradnak, az üzletvezető a forgóeszközökkel sem rendelkezhet a sajátjaként, és a gazdálkodó szerv által rendelkezésre bocsátott, valamint az üzletvezető által nem készpénzért, más gazdálkodó szervezettől vásárolt áru, továbbá - egészen az elszámolásig - az ilyen áru értékesítéséből befolyt összeg is az állami vagy a szövetkezeti tulajdon részét képezi.
A terhelt és az ÁFÉSZ között olyan szerződés jött létre, amelyben a gazdálkodó szervezet vállalta, hogy a terhelt helyett kifizeti a beszerzett áru ellenértékét; a terhelt viszont arra kötelezte magát, hogy tartozását az értékesítés bevételéből folyamatosan, 5 napos határidőn belül törleszti.
A fentebb kifejtettekből következően a terhelt a megvásárolt árukon nem szerzett tulajdonjogot, következésképpen az áru értékesítéséből befolyt összeggel sem rendelkezhetett szabadon. Akkor tehát, amikor a beszerzés és értékesítés különbözetéből nyert árrést meghaladó mértékben használta fel a bevételt a saját céljaira - így többek között háza építkezésének költségeire -, a törvényei tényállási elemet képező sajátjakénti rendelkezés megvalósulására tekintettel a sikkasztás bűntettét elkövette.
Téves azonban a másodfokú határozatban kifejtett az az álláspont, amely szerint a terhelt a gazdálkodó szervezet útján vásárolt áru ellenértékével még olyan formában sem rendelkezhetett, hogy azt jogszerűen az üzemeltetés költségeire sem fordíthatta. Amennyiben ugyanis az nyert volna igazolást, hogy a szóban forgó összeg ténylegesen az üzletvitel körében felmerült költségek fedezetét biztosította, úgy - a sajátjakénti rendelkezésre vonható következtetés hiányában - nem lehetett volna helye a jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás büntettében való bűnösség megállapításának. Minthogy azonban az adott esetben eljárt bíróságok a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján ettől eltérő ténybeli következtetésre jutottak: a szóban levő bűncselekményben való bűnösség kimondása nem törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a törvényességi óvást elutasította.
(Eln. Tan. B. törv. 1328/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás