BK BH 1992/218
BK BH 1992/218
1992.04.01.
I. Ha az elkövető a tényállásszerű ölési cselekmény elkövetése után nyomban intézkedést tesz a sértett azonnali kórházba szállítása iránt, és annak halála az elkövető segítségnyújtásának eredményeként orvosi műtéttel válik elháríthatóvá: önkéntes eredmény-elhárítás folytán a cselekmény emberölés bűntettének a kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként minősül [Btk. 16. §, 17. § (3) bek., 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
II. Emberölési kísérlet esetén nem zárja ki az önkéntes eredmény-elhárítás megállapítását, ha az elkövető belső indítékból fakadóan — bár más személy közreműködését és orvosi segítséget igénybe véve — hárítja el a halálos eredmény bekövetkezését [Btk. 17. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 év 6 hónapi börtönre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott - akinek a férje meghalt, 1983-tól együtt élt a sértettel. Az életközösség 1986-ban megszakadt, majd azt 1987-ben visszaállították, és együtt éltek a vádlott lakásában. A vádbeli eseményeket megelőzően azonban együttélésük a sértett italozása miatt megromlott, aki a vádlott többszöri kérésére sem költözött el a lakásból. Együttélésük alatt tettlegességre is sor került közöttük, előfordult, hogy a sértett fojtogatta a vádlottat.
A vádbeli napon - miután a gyermekek elmentek az iskolába, és a sértett is eltávozott - a vádlott visszafeküdt az ágyba és a televíziót nézte, közben italozott. Délelőtt hazaérkezett a sértett, akit a vádlott először nem akart beengedni, majd szóváltás közben a sértett a vádlottat tenyérrel hátba ütötte. Azután mindketten az általuk használt szobába mentek.
Délután érkezett haza a vádlott leánya, akinek a vádlott elpanaszolta a délelőtt történteket, és kérte, hogy zavarja el a sértettet, majd a boltba küldte pálinkáért. Leánya a sértett szobájába ment, és kidobta annak ruhaneműit a szekrényből. Ez ellen a sértett semmit nem tett. Miután a vádlott leánya megérkezett a pálinkával, a sértett bement a vádlotthoz, kérte, hogy adjon neki is az italból, és mivel a vádlott ezt megtagadta, emiatt őt szidalmazni kezdte.
Ekkor a súlyos fokban ittas vádlott az éjjeli szekrényen levő 9,8 cm pengehosszúságú kést felkapta, és azzal a közepesnél kisebb erővel a sértettet a bal mellkasfélen megszúrta, aki azonnal elvágódott. Ezután a vádlott a gyermekét kérte meg, hogy értesítse a mentőket, akik a sértettet kórházba szállították.
A kés a sértett bal oldalán, a III-IV. bordaközben hatolt a mellüregbe, a bal tüdő felső lebenyén áthatolva megsértette a szívburkot és a bal oldali tüdő gyűjtőerét. A sértettet súlyos, sokkos, kivérzett állapotban szállították a kórházba. A sérülés közvetlenül életveszélyes volt, a súlyosabb kimenetelt az azonnali orvosi műtét hárította el, ennek elmaradása esetén a sértett halála akár percek alatt bekövetkezett volna.
Az elsőfokú bíróság az egyéb vonatkozásban megalapozott ítéleti tényállását a Legfelsőbb Bíróság annyiban helyesbíti, hogy a cselekmény elkövetésekor a vádlott a sértettel nem élt életközösségben, továbbá hogy a szúrás után a vádlott leánya útján azonnal intézkedett a mentők kihívása iránt, és azok rövid idő múlva a sértettet a kórházba szállították, ahová a vádlott is velük ment. A sértett halála a vádlott segítségnyújtásának következtében maradt el. Kiegészíti továbbá azzal, hogy a vádlott mindhárom kiskorú gyermekét egyedül neveli.
A tényállásból az elsőfokú bíróság következtetett a vádlott bűnösségére, de tévedett, amikor a vádlottnak a cselekmény jogi minősítésére is kiható, a súlyosabb eredmény bekövetkezését elhárító tevékenységet értékelés nélkül hagyta.
A Btk. 17. §-a (3) bekezdésének rendelkezése szerint nem büntethető kísérlet miatt az, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. Ebből helyesen az értelmezendő, hogy az elkövető eredmény-elhárítási tevékenységének valóban önkéntesnek kell lennie, azaz ne külső körülmények hatására, hanem belső indítékból határozza el cselekménye eredményének céltudatos tevékenységgel való elhárítását. A törvény szerint az eredmény bekövetkezését az elkövetőnek kell elhárítania, ez azonban nem zárja ki azt, hogy az elkövető az elhárító tevékenysége során más személy közreműködését, segítségét is igénybe vegye, pl. hogy az ölési cselekmény eredményét orvosi segítséggel, orvosi beavatkozással hárítsa, hárítassa el. A vádlott a sértett megszúrása után leányával azonnal a mentőket hívatta, és azok megérkezéséig a sértettet ápolta. A sértett így került rövid idő alatt - még kellő időben - a kórházba, ahol az orvosok megműtötték. Az idejében alkalmazott orvosi műtétnek életmentő szerepe volt, az hárította el a súlyosabb eredmény, a halál bekövetkezését. Ha a vádlott nem gondoskodik azonnal a mentők kihívásáról, a sértett meghalt volna.
A súlyosabb eredmény, a halál bekövetkezésének elhárítására a vádlottnak csupán egyetlen lehetősége volt: a mentők azonnali kihívása, és ezt megbánásból tette, rádöbbenve arra, hogy a sértett ennek elmaradása esetén meghalhat. Szándéka ekkor már arra irányult, hogy a sértett életben maradjon.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlott önkéntes elhárítása folytán maradt el a sértett halálának a bekövetkezése, ezért a Btk. 17. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (5) bekezdésének 1. fordulata szerint minősül életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A cselekménynek életveszélyt okozó testi sértés bűntettére történt megváltoztatása miatt, a törvényben előírt jóval enyhébb büntetési tételre tekintettel, de figyelembe véve az elsőfokú bíróság által helyesen felsorolt és értékelt bűnösségi körülményeket is, a Legfelsőbb Bíróság s szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 2 évre enyhítette.
Mellőzte az enyhítő tényezők köréből, hogy a vádlott intézkedett a sértett orvosi ellátásban részesülése végett, mert ez a cselekmény minősítése megváltoztatásának az alapja volt.
A vádlott egyedül neveli a tizennégy éven aluli gyermekeit, ezért a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 1. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján mentesül a kiszabott börtönbüntetés végrehajtása alól. (Legf. Bír. Bf. I. 636/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás