PK BH 1992/235
PK BH 92/04/235
1992.04.01.
A szomszédos ingatlanon - különösen a közös határvonal közelében - történő építkezés esetén az építési engedélynek megfelelő kivitelezés önmagában nem zárja ki a kártérítési felelősséget, de az építési engedélytől való eltérés sem elégséges önmagában a kártérítési felelősség megállapításához [Ptk. 100. §].
A felperes és házastársa közös tulajdonában áll a perbeli 477 m2 nagyságú ingatlan. A szomszédos 532 m2 nagyságú ingatlannak az alperes a tulajdonosa. A két szomszédos lakóház között 3 méteres távolság van. Mindkét lakóépület földszintes volt. Az alperes emeletráépítéssel bővítette ingatlanát.
A felperes a helyi bíróságnál perben 100 000 Ft kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét azzal indokolta, hogy a szomszédos ingatlanon végzett építkezés negatív irányban megváltoztatta az ő tulajdonukban álló lakóház megvilágítását, napozottságát. Ennek megszüntetéséhez különböző átalakításokat kell végeznie, amelynek várható költsége a keresetlevélben megjelölt összeg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 88 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. A marasztaló rendelkezést azzal indokolta, hogy a felperes ingatlana az alperes építkezésének következtében a korábbi természetes megvilágítását, napozottságát elvesztette. Ennek következtében az ingatlan forgalmi értéke csökkent. Az értékcsökkenés nagyságát az igazságügyi szakértő véleménye alapján állapította meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a kereset teljes elutasítását kérve.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Döntését a másodfokú eljárásban kiegészített bizonyításra, újabb szakértői véleményre és a helyszíni szemlén tapasztaltakra alapította. A bizonyítékok értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ingatlanának adottságai az alperes által végzett építkezés következtében nem romlottak. A helyszíni szemle adataira utalva azt állapította meg, hogy az alperes lakóháza felöli ablakból mindössze pár centimétert változott a kilátás, ami nem vezet az ingatlan forgalmi értékének a csökkenésére. Ezért a felperes kártérítés iránti keresetét alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 100-§-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Mindkét fokú ítélet ezeket a rendelkezéseket helyesen idézte. Abban is helytálló a bíróságok álláspontja, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint önmagában az építési engedélynek megfelelő kivitelezés nem zárja ki a kártérítési felelősséget, és megfordítva is, az építési engedélytől való eltérés nem elégséges a kártérítési felelősség megállapításához. A hivatkozott jogszabály értelmében a tulajdonosnak az építkezés során úgy kell eljárnia, hogy a szomszédos épület állagában kár ne keletkezzék, a szomszédos ingatlan rendeltetésszerű használatát hátrányosan ne befolyásolja, birtoklását szükségtelenül ne zavarja. E feltételek fennállásának a megítéléséhez azonban elegendő bizonyítási anyag nem áll rendelkezésre.
Az elsőfokú eljárásban kirendelt ingatlanforgalmi szakértő, valamint a másodfokú bíróság által kijelölt ingatlanforgalmi szakértő is abból a szempontból vizsgálta az építkezéssel megváltozott körülményeket, hogy azok mennyiben befolyásolják a felperesi ingatlan forgalmi értékét. Az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő becsléssel tett javaslatot 10%-os nagyságú értékcsökkenésre. A másodfokú bíróság által kirendelt szakértő megközelítő összegben javasolta az értékcsökkenés megállapítását, de eltérő számítási móddal. Kiemelte a felperesi lakóháznak azokat az adottságait, amelyek a lakóépület napozottságát az alperes által végzett építkezés előtt is csökkentették. Az ingatlanforgalmi szakértők eltérő megközelítéssel ugyan, de egyezően adtak véleményt abban a kérdésben, hogy az alperes által végzett építkezés csökkentette a felperes lakóingatlanának értékét. A másodfokú eljárásban kiegészített bizonyítás nem rontotta le az elsőfokú bíróság által elfogadott szakértői véleményt, ellenkezőleg, az értékcsökkenés fennállása kérdésében megerősítette azt. Indokolatlanul jutott ezért a megyei bíróság pusztán a helyszíni szemlén tapasztaltak alapján arra a következtetésre, hogy a felperes ingatlanában nem következett be kár.
A perben olyan körülményeket kellett megállapítani, illetve következtetéseket levonni, amely különleges szakértelmet igényel, ezért a Pp. 177. §-a értelmében megfelelő szakismerettel rendelkező igazságügyi szakértő bevonása szükséges. Megnyugtató döntés meghozatalához elengedhetetlen igazságügyi építész szakértő bevonása annak megállapításához, hogy építészeti szempontból milyen hatást váltott ki az alperes által végzett emeletráépítés a felperesi ingatlanban. A keresetlevélben előadottakra is figyelemmel szükséges azt is felderíteni, hogy van-e olyan műszaki megoldás, amellyel az okozott hátrányok kiküszöbölhetők, illetve csökkenthetők. Ezek költségének ismeretében és az ingatlanforgalmi adatok együttes értékelésével lehet csak a kereseti kérelem tárgyában megnyugtatóan dönteni. A szükséges bizonyítás-kiegészítés kisebb terjedelmű, amely a másodfokú eljárásban is foganatosítható. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 518/1991. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás