PK BH 1992/239
PK BH 92/04/239
1992.04.01.
A Ptk.-ban nem nevesített szerződés elhatárolása a kezességtől. Szerződési nyilatkozat értelmezésének kérdései [Ptk. 200. § (1) bek., 207. § (1) bek., 272. §].
Az I. r. alperes az U. Lap- és Könyvkiadó Kft. tagja és egyben ügyvezető igazgatója, a II. r. alperes is tagja a kft.-nek.
A bíróság jogerős ítéletével az U. Lap- és Könyvkiadó Kft.-t - egyebek mellett - arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 2 787 000 Ft szerzői jogdíjat és annak kamatát, valamint 3 000 000 Ft kártérítést. Jogerős ítéletével a bíróság arra is kötelezte a kft.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 1 740 000 Ft-ot és annak kamatát, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést. Mindkét ügyben felperesként a Szerzői Jogvédő Hivatal jár el, a szerző, a fordító, illetve a külföldi kiadó érdekében.
1990. január 10-én az U. Lap- és Könyvkiadó Kft., valamint a felperes között két megállapodás jött létre. A megállapodások szerint a kft. - egyebek mellett - arra vállalt kötelezettséget, hogy megfizet a felperes által képviselt szerzőnek, illetve a külföldi kiadónak és fordítónak 2 000 000 - 2 000 000, összesen 4 000 000 Ft-ot, a jogcím külön megjelölése nélkül. Mindkét megállapodásban a kft. azt vállalta, hogy a kifizetést a megállapodás aláírásától számított 6 hónapon belül teljesíti. Mindkét megállapodást a kft. képviseletében ügyvezető igazgatóként az I. r. alperes írta alá.
A kft. fizetési kötelezettségének a vállalt határidőben nem tett eleget.
Az I. r. alperes, mint igazgató, 1990. szeptember 6-án levelet intézett a felperes főigazgatójához, melyben a kft. fizetési készségét hangoztatva, arra vállalt kötelezettséget, hogy a korábbi megállapodásban szereplő összegek átutalásáról legkésőbb 1990. október 31-ig gondoskodnak. A levélben a következő záradék is szerepel: „Amennyiben az U. Kft. 1990. október 31-ig nem tenne eleget fizetési kötelezettségének, magánvagyonunkkal állunk helyt 4 millió forint összegű tartozásért.” E nyilatkozatot az I. és II. r. alperesek írták alá.
A Kft. fizetési kötelezettségének ezt követően sem tett eleget.
A felperes keresetében 4 000 000 Ft, kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadta, hogy az alperesek az említett kötelezettség vállalásuk alapján tartoznak helytállni 4 000 000 Ft erejéig a kft. tartozásáért.
Az elsőfokú bíróság 1990. december 17. napjára tűzött ki az ügyben tárgyalást. A tárgyaláson az alperesek szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, érdemi védekezést a bíróság felhívása ellenére sem terjesztettek elő. A tárgyalást megelőzően 1990. december 14-én kelt, de a bírósághoz december 18-án érkezett beadványában a II. r. alperes távolmaradását betegségére való hivatkozásra kimentette. A tárgyalás napján az I. r. alperes beadványt juttatott el a bírósághoz, amelyben a tárgyalás elhalasztását kérte, ugyancsak betegségére hivatkozással. A felperes a tárgyalás elhalasztását ellenezte, annak megtartását kérte. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást megtartotta, és ítéletet hozott: kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 4 000 000 Ft-ot és annak 1990. november 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, valamint 80 000 Ft perköltséget. A bíróság az ítélet indokolásában a Ptk. 272. §-ára utalt, és az alperesek kötelezettségvállalását kezességnek minősítette. Kifejtette, hogy az alperesek a Ptk. 272. §-ának értelmében kötelesek a 4 000 000 Ft tartozásért helytállni.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtottak be; a felperes követelésének jogalapját nem vitatták, hivatkoztak azonban arra, hogy kezességvállalásuk ún. egyszerű kezesség, amiből következően a felperesnek előbb az adóstól, a Kft.-től kellett volna megkísérelnie követelése behajtását. Csak eredménytelen végrehajtás után fordulhatott volna az alperesekkel szembe.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A peradatokból megállapítható, hogy az alperesek maguk is tagjai annak a kft.-nek, amelynek tartozásaiért a jogszabály erejénél fogva a társaságba bevitt vagyonukkal külön kötelezettségvállalás nélkül is felelnek. Az I. r. alperesnek a perbeli jogvita alapjául szolgáló kiadvány megjelentetésében és ennek következtében abban, hogy a kiadót a bíróság jogerős ítéletekkel 10 000 000 Ft-ot meghaladó összegű szerzői jogdíj, kártérítés és bírság megfizetésére kötelezte, kezdeményező szerepe volt.
Az a két megállapodás, amelyet a felperes a kiadó Kft.-vel kötött, s amelyet az I. r. alperes ügyvezető igazgatóként írt alá, és amelyek szerint a kft. összesen csak 4 000 000 Ft-ot tartozik megfizetni a jogerős ítéletben megállapított összeg helyett, úgy rendelkezik, hogy ezt a 4 000 000 Ft-ot a kft 6 hónapon belül fizeti meg, és a határidő elmulasztása esetén a megállapodás hatályát veszti. A 6 hónapos határidő 1991. július 10-én járt le, szeptember 6-án pedig a kiadó kft. - ugyancsak az I. r. alperes ügyintézésében - október 31-éig kért fizetési halasztást. Ez utóbbi határidő meg nem tartása esetére vállalták az alperesek azt, hogy magánvagyonukkal állnak helyt a 4 000 000 Ft összegű tartozásért. A felperes azzal a ráutaló magatartásával, hogy a kft. fizetési kötelezettsége határidőben való teljesítésének elmulasztása miatt nem a megállapodás hatálytalanságára hivatkozott, hanem az alperesekkel szemben érvényesített igényt, elfogadta az alperesek kötelezettségvállalását.
A felek között ilyen módon sajátos, a Ptk.-ban nem nevesített szerződés jött létre, amelyben az alperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy ha a kft az 1991. október 31-i határidőig sem teljesíti a 4 000 000 Ft megfizetését, e tartozás erejéig magánvagyonukkal állnak helyt. Ez a megállapodás mindkét fél és a perben nem álló kft. érdekeit egyaránt szolgálta. Az ilyen megállapodást jogszabály nem tiltja, így az alperesek - az adott kötelezettségvállalásuk alapján - tartoznak minden külön korlátozás és sortartás nélkül az említett 4 000 000 Ft-ot megfizetni. E kötelezettségvállalásuknak ugyanis egyetlen feltétele az volt, hogy a kft. 1991. október 31-ei határidőig sem tesz eleget fizetési kötelezettségének.
Mindezekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesek kötelezettségvállalását kezességnek minősítette, nem tévedett azonban akkor, amikor az alpereseket az általuk vállalt 4 000 000 Ft és annak a késedelembe eséstől számított kamata (Ptk. 301. §) megfizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - az előbbi indokbeli módosításokkal - helybenhagyta.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú tárgyalás megtartása nem jelentett olyan eljárási szabálysértést, amely miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni. Az alperesek ugyanis a másodfokú eljárásban sem tettek olyan indítványt, ami az ügy érdemi elbírálásában jogi relavanciával bírna, vagy amelyre tekintettel az elsőfokú tárgyalás megismétlése lett volna indokolt. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 561/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás