PK BH 1992/24
PK BH 92/01/24
1992.01.01.
I. Gazdasági munkaközösség tartozásátvállalásával kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 332. § (1)-(2) bek.].
II. A tagok felelőssége a társasági tevékenységből eredő tartozásokért harmadik személlyel szemben [Ptk. 574. §].
Az építőipari szövetkezet II. számú általány-elszámolású részlege az 1983. december 7-én kelt szerződéssel 1 332 298 forint értékben panel szállítását vállalta a felperes javára.
A részleg önfelszámolással megszűnt. 1984. február 4-én megalakult a Y. Gazdasági Munkaközösség, amelynek alapító tagja volt J. T. II. r. alperes és H.-né J. Zs. I. r. alperes, aki egyben a közös képviselői feladatokat is elvállalta. Az 1984. március 13-án felvett jegyzőkönyv szerint a felperes által megrendelt panel elkészült, a felek megállapodtak a panelnek a rendeltetési helyre történő elszállításában. A felperes ezt követően a vállalkozói díjat kifizette. A panel leszállítása azonban elmaradt.
1984. április 16-án az érdekeltek között megállapodás jött létre, amely rögzítette, hogy az építőipari szövetkezet II. számú átalány-elszámolású részlege megszűnik. A gazdasági munkaközösség a részlegnek a felperes javára fennálló tartozását elismeri, és annak rendezését magára vállalja. A megállapodás 4. pontja szerint a megállapodás érvényességéhez szükséges az építőipari szövetkezet jóváhagyása. A jóváhagyást a megállapodás záradéka tartalmazza azzal, hogy az érintett szerződésből eredő és a D. Mgtsz-nél tárolt anyag az Y. Gazdasági Munkaközösséget illet.
A munkaközösség az 1 332 298 forint vállalkozói díjnak és kamatának megfizetését 1984. június 25-i határidővel vállalta, de annak nem tett eleget. Az 1984. szeptember 4-i jegyzőkönyvben a munkaközösség közös képviselője és jogtanácsosa úgy nyilatkozott, hogy a követelés fennáll, a munkaközösség azonban azt nem tudja kiegyenlíteni.
Az I. r. alperes 553 000 forint erejéig elismerő nyilatkozatot tett, a további követelés elutasítását azzal az indokkal kérte, hogy a tartozás fennállása nem vitás ugyan, de a teljes vállalkozói díj kiegyenlítésének vállalásakor abban a tévedésben volt, hogy az ellenértéket képező anyagot meg fogják kapni. Az anyagok ezzel szemben a D. Mgtsz birtokába kerültek.
A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a kötelezettség keletkezésekor nem volt tagja a gazdasági munkaközösségnek. Az I. r. alperessel együtt arra is hivatkoztak, hogy a felperesnek velük szembeni követelése nem jött létre, hanem a jogosulttal kötötte a megállapodást az I. r. alperes. Az elsőfokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezte, hogy fizessenek meg a felperesnek 1 332 298 forintot, az összeg után járó kamatot, valamint az eljárásban felmerült költségeket. Az I. r. alperes vonatkozásában 553 000 forint erejéig a követelést előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Az ítélet indoklása szerint az alperesek, mint az Y. Gazdasági Munkaközösség tagjai a Ptk. 573-574. §-a alapján felelősek a munkaközösség tartozásaiért. A munkaközösség tartozása a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése szerinti tartozásátvállalással jött létre. Az alpereseknek a tartozásátvállalás érvénytelenségére alapított védekezését nem fogadta el. A II. r. alperes védekezésével szemben tényként állapította meg, hogy a tartozás keletkezésekor tagja volt a gazdasági munkaközösségnek, ezért a II. r. alperes is felelősséggel tartozik a felperes követeléséért.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, kérve az őt marasztaló rendelkezés megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és jogszerű az arra alapított döntése is.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az 1984. április 16-án kelt, „megállapodás” elnevezésű okiratot tartalma szerint bírálta el, és tartozásátvállalásnak minősítette. A Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése szerint, ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy a tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni. A (2) bekezdés értelmében, ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. A tartozásátvállalást a jogszabály alakszerűséghez nem köti, nincs akadálya ezért annak, hogy arra olyan formában kerüljön sor, ahogy azt az 1984. április 16-i okirat tartalmazza. Nem teszi érvénytelenné a tartozásátvállalást az a körülmény, hogy a jogosult és a tartozásátvállaló nyilatkozata szerepel közös megállapodásban, a kötelezett pedig a záradékban teszi meg a szükséges nyilatkozatot. Az 1984. április 16-án kelt megállapodás alapján ezért a gazdasági munkaközösség vált kötelezetté.
Az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg a tartozásátvállalás idején hatályban levő jogszabály alapján a gazdasági munkaközösség tagjainak felelősségét. Ugyanígy rendelkezik a Ptk. 574. §-ának az 1988. évi XXV. tv. 3. §-a alapján jelenleg hatályos szabálya, amely szerint a társasági tevékenységből eredő tartozásokért harmadik személlyel szemben a tagok felelőssége egyetemleges. A felperes tehát a társaság bármelyik tagja vagy tagjai ellen a teljes követelését érvényesítheti.
Alaptalan a II. r. alperesnek a fellebbezési támadása abban a kérdésben is, hogy az elsőfokú bíróság az ő felelősségét is megállapította a gazdasági munkaközösség tartozásáért. A társasági tagsági viszony keletkezését és annak időpontját, hitelt- érdemlően tanúsítja a társasági szerződést jóváhagyó hatóság, jelen esetben a B. Tanács V. B. hatósági osztályának a tájékoztatása. Ebből megállapítható, hogy a II. r. alperes alapító tagja volt az 1984. február 4-én létrejött gazdasági munkaközösségnek, és tagja volt 1984. április 16-án is, amikor a munkaközösség a tartozásátvállalás révén kötelezetté vált.
Jogszerű ezért az alpereseknek az egyetemleges marasztalása. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 20. 957/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás