PK BH 1992/244
PK BH 1992/244
1992.04.01.
A kötelező gépjármű-biztosítás körében a biztosítót terhelik a károsulttal szemben azok az igényérvényesítési költségek, amelyek abból fakadnak, hogy a károkozó biztosított bejelentési kötelezettségének nem tett eleget [Ptk. 559. §; 42/1970. (X. 27.) Korm. r.1 10. § (1) bek.; 38/1970. (XII. 2.) PM r. (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. mell. 11. §-a].
1989. január 7-én a felperes személygépkocsijával közlekedett, amikor a síkos úton hátulról belecsúszott az O. L. tulajdonában levő és általa vezetett személygépkocsi. A baleset következtében a felperes gépkocsijában 2991, 50 forint kár keletkezett. A balesetért O. L. volt a felelős, aki ezt elismerte, és betétlapot adott át a felperesnek, amelyet azonban hiányosan töltött ki, a betétlapon nem szerepel O. L. felelősségét elismerő nyilatkozata, továbbá a káresemény leírása sem.
Az alperes a betétlap hiányosságaira tekintettel a felperes kárának rendezése elöl elzárkózott. Megkereste azonban O. L.-t a felelősség elismerése végett. Az írásbeli felszólítás „címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza.
A felperes keresetében 2991, 50 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a követelés összegét nem vitatta; a felelősség tisztázatlanságára tekintettel azonban a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság megkereste az Állami Népességnyilvántartó Hivatalt O. L. lakcímének közlése végett, valamint a Belügyminisztérium Lakcím- és Közlekedési Nyilvántartó Osztályát a betétlapon ugyancsak rosszul olvasható rendszám és az azokhoz hasonló rendszámú és azonos típusú gépkocsik tulajdonosai nevének és lakcímének közlése végett. A közölt válaszok alapján a bíróság új címről tanúként idézte O. L.-t, továbbá annak a gépkocsinak a tulajdonosát, amely gépkocsi rendszáma leginkább hasonlított a betétlapon rosszul olvashatóan szereplő rendszámhoz. O. L. a tárgyaláson megjelent, és tanúként vallotta, hogy a balesetet ő okozta, ezért való felelősségét elismeri. Előadta, hogy a betétlap kitöltése azért pontatlan, mert a baleset az esti órákban történt, és mindketten siettek. Megjelent a bíróság által idézett gépkocsi tulajdonosa, P. F. is, akinek tanúkénti meghallgatására nem került sor, s akinek a megjelenésével kapcsolatban 3500 forint költség merült fel. A bíróság e költséget végzéssel megállapította, és annak előlegezésére a felperest kötelezte.
O. L. nyilatkozata alapján az alperes a felperes kártérítési követelését elismerte. A 3500 forintos költség tekintetében azonban a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a perköltség tekintetében a Pp. 75. §-ának (1) bekezdésében és a 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra utalt, és kifejtette, hogy miután O. L. tanúkénti idézése több alkalommal sikertelen volt, a felperesnek a gépkocsi üzemben tartójára vonatkozó bizonyítási indítványa jóhiszeműnek tekinthető. Ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes alperes köteles az ebből eredő költségek, tehát összesen 4000 forint perköltség megfizetésére.
Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen az alperes fellebbezett, és kérte e rendelkezés megváltoztatását és azt, hogy a másodfokú bíróság a perköltség viselésére a felperest kötelezze. Kifejtette, hogy megfelelő felelősséget elismerő nyilatkozat esetén a perre nem került volna sor. A felperes gondatlansága folytán a károkozó azonosítására alkalmatlan betétlapot fogadott el és nyújtott be a biztosítóhoz, így azzal kapcsolatos költségeket az alperes nem viselheti.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az elsőfokú perköltséget 550 forintra szállította le.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperesnek, mint biztosítottnak kell megjelölnie a károkozót, akinek jogellenes magatartása folytán kárt szenvedett. Amennyiben ezt, hitelt érdemlően közölni nem tudja, a biztosító fizetési kötelezettsége a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 2. §-ában foglaltakra figyelemmel nem állt be. A felperestől elvárható, hogy a kárt okozó jármű rendszámát azonosítsa a betétlapon megjelölt forgalmi rendszámmal, s nem az alperes terhére róható, hogy a felperes a betétlapot nem ellenőrizte, és ez a kárrendezést akadályozta.
A jogerős ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatokból megállapítható, hogy a felperes az időközben hatályon kívül helyezett, de a felek jogvitájában még alkalmazandó 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) és ennek végrehajtási rendelete szerint kötelező felelősségbiztosítás alapján érvényesített igényt az alperessel szemben. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes minősül biztosítottnak, mert az adott esetben nem erről van szó, hanem arról, hogy a biztosított a károkozó O. L. volt. A nevezett és az alperes között jött létre a Ptk. 559. §-a szerinti felelősségbiztosítási szerződés, ha nem is egyéni szerződéskötés alapján, hanem az R. kötelező rendelkezése folytán.
E rendeletből következően pedig nem a károsult felperest, hanem O. L.-t terhelte bejelentési kötelezettség, mégpedig az R. 10. §-ának (1) bekezdése alapján, mely szerint a káresetben részes gépjármű üzemben tartója (vezetője) köteles a káreseményt legkésőbb a következő munkanapon a Hungária Biztosító Rt.-nek írásban bejelenteni és a kárrendezéshez szükséges közléseket megadni.
Az R. végrehajtása tárgyában kiadott 38/1970. (XII. 2.) PM rendelet 11. §-ának (1) bekezdése részletezi, hogy a kárbejelentésnek mit kell tartalmaznia, függetlenül attól, hogy várható-e kártérítési igény támasztása vagy sem. Így a bejelentésnek tartalmaznia kell: a rendszámot, az üzemben tartó lakcímét, a káresemény leírását, annak okait stb. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy O. L. ilyen kárbejelentést nem tett, s a kötelezettsége alól azáltal sem mentesült, hogy a károsultnak - a gyakorlatnak megfelelően - betétlapot állított ki, mert a betétlap a szükséges adatokat nem tartalmazza. Mindebből pedig az következik, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztásából, illetőleg nem megfelelő teljesítésből eredő bizonyítással kapcsolatos költségek az alperes érdekkörében felmerült költségnek minősülnek, s ezt a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes köteles a felperesnek megfizetni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 1991. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az említett 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott 38/1970. (XII. 2.) PM rendelet, de az annak mellékleteként kiadott gépjárműfelelősség-biztosítás általános feltételei 11. §-ának (1) bekezdése ugyancsak a biztosított kötelességévé teszi a káresemény nyolc napon belüli írásbeli bejelentését.
A kifejtettekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperest a 3500 forint tanúdíjból eredő perköltség megfizetése alól mentesítette, s azt olyannak minősítette, amelyet a felperesnek kell viselnie.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. III. 20 943/1991. sz.)
1
A rendeletet az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet, az utóbbit a 171/2000. (X. 13.) Korm rendelet hatályon kívül helyezte. A hatályos joganyagban 2004. július 1-jétől lásd a 190/2004. (VI. 8.) Korm rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás