PK BH 1992/248
PK BH 92/04/248
1992.04.01.
A végrehajthatóság érdekében a bíróság feladata annak megállapítása is, hogy a kötelezett a tartásdíj felemelésének kezdő időpontjától teljesített-e, és ha igen, milyen összegű kifizetéseket a tartásdíjra, ezek beszámítása mellett pedig az eltelt időre pontosan mennyi a hátraléka [Csjt. 69. §].
A felek házasságát a városi bíróság felbontotta, a házasságból 1980. május 4-én született Laurát az anyánál helyezte el, és az alperest a mindenkori jövedelmének 20%-a erejéig, 500 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére kötelezte.
A fenti ítélet alapján a tartásdíjat a felperes letiltás útján kb. havi 1200 forint összegben 1990. májusáig kézhez kapta. Időközben azonban az alperesnek ápolói munkaviszonya megszűnt, ezután a tartásdíjat az alperes önként, az 1982-ben kelt ítélet által meghatározott 500 forint alapösszegben küldte meg a felperesnek.
A felperes keresetében a tartásdíj felemelését a kereset előterjesztésétől számított 6 hónapra visszamenően havi 2000 forint összegre kérte. Hivatkozott arra, hogy a korábban megállapított tartásdíj a gyermek korára, valamint az árviszonyokban bekövetkezett változásokra tekintettel a szükséges létfenntartás fedezetéül nem elegendő.
Az alperes ellenkérelmére a kereset elutasítására irányult, azzal védekezett, hogy munkaviszonya 1990. május 12-én „közös megegyezéssel” megszűnt, azóta sem az eredeti, üzemmérnöki szakképesítésének megfelelő munkakörben, sem az utolsó munkahelyén betöltött munkakörben nem tud elhelyezkedni, alkalmi munka végzéséből pedig legfeljebb havi 4-5000 forint jövedelemre tud szert tenni.
A felperes által becsatolt kereseti kimutatásból megállapítható, hogy a felperes havi nettó jövedelme 8150 forint, a felperes a szüleivel él együtt, a rezsiköltségekhez arányosan hozzájárul.
A városi bíróság a fenti adatok alapján 1990. október 15-én meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1990. március 1. napjától kezdődően a felperesnek havi 1000 forint határozott összegű tartásdíjat fizessen meg. Indokolása szerint a tartásdíj összegének a meghatározásánál az alperes által bemondott havi 5000 forint átlagjövedelmet vette alapul. Az 1990. március 1. napjától felmerült hátralék megfizetéséről nem rendelkezett.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fenntartotta a havi 2000 forint tartásdíj iránti követelését, az alperes a megállapított tartásdíj szerinte eltúlzott összegszerűségén felül azt is sérelmezte, hogy a bíróság őt az ítélet meghozatalától számított 7 hónapra visszamenően hátralék megfizetésében marasztalta.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 1990. március 1. napjától havi 2000 forint tartásdíj megfizetésére kötelezte, és egyben úgy rendelkezett, hogy az alperes 1990. március 1-jétől 1991. január 31-ig 22 000 forint hátralékot az általa eddig teljesített összegek beszámításával 1991. február 1-jétől havi 2000 forintos részletekben tartozik megfizetni. A tartásdíj mértékének a meghatározásánál az alperes utolsó munkaviszonyában elért nettó jövedelméből, a felperes jövedelmi viszonyaiból és a gyermek korának megfelelő szükségleteiből indult ki, a hátralékot pedig a kereset előterjesztésétől számított hat hónapra visszamenően állapította meg.
A jogerős ítéletnek a tartásdíjhátralék összegszerűségének megjelölésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1990. március 1. napjától esedékes és a folyó tartásdíj összegének megállapításakor a megyei bíróság helyesen utalt a felek körülményeire és a tartásdíj megállapításánál irányadó jogszabályi rendelkezésekre.
A hátralékról történő rendelkezés körében azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes 1990. május 12-ig munkaviszonyban állt, ez idő alatt a 20%-os mértékű tartásdíjat a munkáltató levonta, és a felperesnek megküldte, a fenti időpontot követően pedig az alperes - a felperes által sem vitatottan - a korábbi ítélettel megállapított tartásdíj alapösszegét a felperes részére önként teljesítette.
A jogerős ítélet a hátralékot 22 000 forintban állapította meg azzal, hogy a tartozásba az eddig teljesített összegek beszámítandók. Ez a döntés azonban jogszabálysértő annyiban, hogy nem tartalmaz végrehajtható rendelkezést a hátralék tényleges összege vonatkozásában (Csjt. 69. §).
A végrehajthatóság érdekében a bíróság feladata annak megállapítása is, hogy a kötelezett a tartásdíj felemelésének kezdő időpontjától teljesített-e, és ha igen, milyen összegű kifizetéseket a tartásdíjra, ezek beszámítása mellett pedig az eltelt időre pontosan mennyi a hátraléka. Ennek kiszámítása érdekében a bíróságnak elsősorban a feleket kell nyilatkoztatnia, amennyiben az a nyilatkozat nem egyértelmű, vagy kétségeket hagy maga után, okiratok beszerzésével kell tisztáznia a ténylegesen fennálló tartásdíjhátralék pontos összegét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének óvással támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 942/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás