PK BH 1992/25
PK BH 92/01/25
1992.01.01.
A pályázó által felvett támogatásnak jogalap nélküli gazdagodás címén történt visszakövetelése. A pályázat kiírója és a pályázó közötti jogvita elbírálásának egyes kérdései [Ptk. 361. § (1) bek.].
Az M. Kutatási és Fejlesztési Tanács 1986. március 26-án pályázati felhívást bocsátott ki agrárkutatási és műszaki-fejlesztési feladatok megoldására. A pályázati felhívás szerint a pályázat a MÉM-Müfa támogatás odaítélésére irányult. A felhívás értelmében a műszaki-fejlesztési támogatás teljesítése és elszámolása az érvényben levő jogszabályok, illetve a szerződésben rögzített megállapodás szerint történik. Pályázatonként 10 000 forint nevezési díjat kellett fizetni, amely eredményes pályázat esetén visszatérítésre kerül. Az A. I. Bank Rt. felperes jogelődje az 1985. július 9-én kötött szerződéssel megbízást kapott a volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól (MÉM) a pályázati úton odaítélt műszaki-fejlesztési források kezeléséhez kapcsolódó szakmai és adminisztratív feladatok végzésére, a pénzeszközök felhasználására vonatkozó szerződések megkötésére és gondozására.
Az alperes kisszövetkezet 1986. április 28-án pályázatot nyújtott be „A takarmányok új értékelési rendszerének széles körű elterjesztése” címmel, 0041. iktatószám alatt. A program jele AP 5. volt. 1986. június 30. napján az M. Kutatási és Fejlesztési Tanács titkára arról értesítette az alperest, hogy a pályázaton benyújtott téma az illetékes programtanács bírálata szerint az előírt feltételeknek megfelelt. Az értesítésben közölték, hogy a programtanács szakmai irányításával az A. I. Bank Rt. köt a pályázóval szerződést, a bank ennek időpontjáról és helyéről értesítést küld. A pályázatok elbírálása során az alperes által 0041 iktatószám alatt benyújtott témát a MÉM Kutatási és Fejlesztési Tanácsa a 0068. és 0847. számú témákkal összevontan összesen 7 500 000 forint központi MÉM-Müfa keretösszeggel kívánta támogatni. Utóbb a MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosztálya megállapította, hogy az alperes által az AP 5.-programban benyújtott pályázatot elutasították. Tévesen került ez a pályázat a G-9-programban a 0141. iktatószámú „Kukoricaszár hasznosítását elősegítő csőtörő adapterek fejlesztése” tárgyú pályázat helyett elfogadásra. Erről az alperest 1987. február 23-án értesítették. Az alperes ezt megelőzően 1987. február 3-án 10/87. szám alatt 600 000 forint és 11/87. szám alatt 410 000 forint iránt beszedési megbízást nyújtott be az A. I. Bankhoz, amely összegeket - tekintettel arra, hogy a felperes nem kifogásolta - átutalták az alperes részére. Ezt követően tárgyalások folytak az alperes és a minisztérium között. A tévedésre tekintettel felajánlották, hogy az alperest 300 000-350 000 forint támogatásban részesítik, de ezt az alperes nem fogadta el. Később a minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az alperes pályázata valóban alkalmas arra, hogy széles körben bevezessék, a következő évi keretből kap 600 000 forintot. Az alperes ezt az ajánlatot sem fogadta el. 1987. december 9-én írásban felszólították az alperest, hogy amennyiben 15 nap alatt szerződéskötésre nem jelenik meg a felperesnél, a felvett támogatási összeg visszavonását fogják indítványozni. Az alperes elnöke 1987. december 28-án kelt levelében azt válaszolta, hogy a szerződéskötéssel kapcsolatban csak 1988. január első hetében lesz mód a tárgyalások megkezdésére. A MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosztálya 1988. április 12-én kelt levelében megállapította, hogy a pályázati témával kapcsolatos szerződés megkötésére, többszöri felhívásra sem került sor. Időközben a téma prioritását elvesztette, ezért a tervezett KF-megbízástól a MÉM eláll.
A felperes az 1988. szeptember 7-én benyújtott keresetében elsődlegesen tartozatlan fizetés, illetve jogalap nélküli gazdálkodás címén 1 010 000 forint és ennek 1987. február 16-tól járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését másodlagosan kártérítésre is alapozta. Előadta, hogy az alperes tudva az összeg lehívásának a jogtalanságáról, rosszhiszeműen járt el, és ezzel kárt okozott a felperesnek.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint jóhiszeműen járt el, a felvett összeget a téma kidolgozására fordította, ezért nem gazdagodott, a szerződés létrejötte sem az alperes, hanem a MÉM érdekkörében felmerült okból hiúsult meg.
Az elsőfokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. Az indoklás szerint a pályázat elnyerése nem jelenti, hogy a pályázó az általa megjelölt összegre igényt tarthat. Felhívták szerződéskötésre, az alperes nem bizonyította, hogy erre azért nem került sor, mert ezt a felperes nem kívánta vele megkötni. Szerződéskötés nélkül az alperes nem volt jogosult a kérdéses összeget felvenni, ezért a szerződés hiányában tartozatlanul, vagyis jogosulatlanul felvett összeget köteles visszafizetni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását.
A felperes kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A fellebbezés alaptalan.
A pályázat olyan jogviszonyt hoz létre a pályázat kiírója és a pályázó között, amelynél a felek jogait és kötelezettségeit a pályázati feltételek határozzák meg. A pályázati feltételek szerint a pályázó által elnyert műszaki-fejlesztési támogatás teljesítése és elszámolása a külön szerződésben történik. Ilyen szerződés nem jött létre a felek között. Enélkül az alperes nem volt jogosult a pályázat alapján semmiféle támogatás teljesítését követelni. Minden jogcím nélkül történt tehát a beszedési megbízás. Ezért az alperes a felperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz. Köteles ezt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján visszatéríteni. Nincs jelentősége annak, hogy az alperesnek milyen ráfordításai voltak, milyen tevékenységet végzett.
Tévesen hivatkozott az alperes fellebbezésében arra, hogy a felperest szerződéskötési kötelezettség terhelte. Sem jogszabály, sem a pályázati feltételek ilyen kötelezettséget nem eredményeztek. Egyébként, ha szerződéskötési kötelezettség megállapítható is lenne, akkor sem volt jogosult a szerződés létrehozása előtt az alperes az általa megjelölt összeget önkényesen beszedési megbízás útján behajtani a felperestől.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és a pervesztes alperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20. 534/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás