PK BH 1992/252
PK BH 92/04/252
1992.04.01.
A volt házastársak tervezett egyezségkötésének irányadó tájékoztatási kötelezettség [Pp. 3. § (1) bek., 148. § (2) bek.; Csjt. 31/C. § (2) bek.].
A peres felek 1986. november 15-én kötöttek házasságot, amelyből 1988. október 3-án Georgina nevű gyermekük született. Életközösségük alatt kétszobás családi házat építettek és ez volt az utolsó közös lakásuk.
A felperes keresete a házasság felbontására, a gyermek nála történő elhelyezésére, tartásdíj megállapítására és a családi ház „megosztására” irányult azzal, hogy - az 1990. november 7-én tartott tárgyaláson tett nyilatkozata szerint - az alperessel „a lakáshasználatról, illetve a fizetendő ellenértékről is megállapodtak, ingóságaikat természetben megosztották”.
Az alperes a perbeli követelések tekintetében a felperessel egyezően nyilatkozott.
Ilyen előzmények után a személyesen eljáró felek a tárgyaláson egyezséget kötöttek, amely szerint a gyermek a felperes gondozásába kerül, tartására az alperes 1990. december 1.-jétől a havi keresete 20%-ának megfelelő, de legalább havi 1400 forintot fizet, a családi ház további kizárólagos használatára pedig az alperes jogosult, aki a felperes számára 1992. december hó 31. napjáig „tulajdoni része fejében” megfizet 100 000 forintot. A felperes vállalta, hogy a lakásból 30 napon belül ingóságaival együtt kiköltözik. A felek egybehangzóan kijelentették, hogy a házastársi közös vagyonba tartozó ingóságok megosztásában megállapodtak, ez természetben foganatba ment közöttük, és egymással szemben további követelésük nincs.
A városi bíróság az egyezséget végzésével jóváhagyta, majd ítéletével a házasságot - a felek egyező akaratnyilvánítására figyelemmel - felbontotta.
Fellebbezés hiányában mind az egyezséget jóváhagyó végzés, mind az ítélet jogerőre emelkedett.
A felperes az elsőfokú eljárás befejezése után az alperes által az egyezség értelmében megfizetni vállalt 100 000 Ft jogcímének kijavítása iránt kérelemmel fordult a városi bírósághoz, mert - előadása szerint - a fizetési kötelezettség nem az ingatlan tulajdoni részének megváltására, hanem a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére vonatkozott, a felperes tulajdoni hányadának értéke ugyanis - a felek szüleitől az építkezéshez kapott összegekre tekintettel - ennél jóval nagyobb, és a közös tulajdon megszüntetéséhez a jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának, az OTP-nek a hozzájárulása sem lett beszerezve.
A tanács elnöke a feleket a kérelemmel kapcsolatban személyesen meghallgatta, és a felperes kijavítás iránti - megismételt - kérelmének, illetőleg az alperes által előterjesztett - az egyezségben megjelölt jogcímhez ragaszkodó - ellenkérelmének jegyzőkönyvbe foglalása után a felperest az egyezség megtámadásának feltételeiről „ismét tájékoztatta”, és egyéb érdemi intézkedést nem tett. A jegyzőkönyv a tájékoztatás tartalmát nem rögzíti.
Az egyezséget jóváhagyó végzésnek az ingatlan használatára, továbbá a felperes „tulajdoni része fejében” az alperes által vállalt fizetési kötelezettségre vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy az igazság kiderítésére törekedjék. Evégett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják. Ennek során köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a szükséges tájékoztatással ellátni, és őt jogaira, illetőleg kötelességeire figyelmeztetni.
A városi bíróság a rendelkezésre álló okiratok alapján ennek a kötelezettségnek nem tett eleget. Helyes eljárás esetén mindenekelőtt tisztáznia kellett volna az ingatlan tulajdoni helyzetét, a közös és az esetleges különvagyonok arányát, az ingatlant terhelő jogokat, valamint a felek részletes meghallgatásával azt, hogy egyezségi szándékuk csupán a házastársi közös lakás használatára vagy az azon fennálló közös tulajdon megszüntetésére is vonatkozik. Nyilatkozataik jegyzőkönyvbe foglalását követően a bíróságnak felvilágosítást kellett volna kérnie a felperestől, mennyiben megoldott a saját és a nála elhelyezett gyermek lakáskérdése, ha az ingatlan teljes használatát az alperesnek át kívánja engedni. Tájékoztatnia kellett volna a felperest a lakáshasználati jog ellenértékének számítási módjáról is, és a felek ezzel kapcsolatos eltérő nyilatkozatai esetén szakértői bizonyítás elrendelésével kellett volna tisztáznia az ingatlan beköltözhető és lakott értékét [Csjt. 31. § (2) bek.], és a használati jog ellenértéke tekintetében való egyezségkötést ezek egybevetése alapján kellett volna elősegítenie.
Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére irányuló egyezségi szándék esetén az ingatlanra vonatkozó hiteles adatok (tulajdonszerzés iratai, ingatlan-nyilvántartás adatai stb.) beszerzése után a bíróságnak tisztáznia kellett volna az ingatlan forgalmi értékét, az azt terhelő jogokat és azok jogosultját, majd ez utóbbi közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos nyilatkozattételre is fel kellett volna hívnia. Amennyiben az ingatlant hiteltartozás terheli, annak megfelelő elszámolását is el kellett volna végeznie. A közös tulajdon megszüntetésére irányuló egyezségkötés esetén rendeznie kellett volna a bíróságnak a hátralékos hiteltartozásnak a tulajdonostársak egymás közti viszonyában irányadó törlesztési módját is.
A fentebb kifejtettek tisztázása nélkül a városi bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy megalapozottan megállapíthatta volna, megfelel-e az egyezség a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek [Pp. 148. § (2) bek.]. Ezért az egyezséget jóváhagyó végzése megalapozatlan és törvénysértő.
A törvényességi eljárásban nincs mód bizonyítás lefolytatására és az alperes által felmutatott okiratok értékelésére. Az alperesnek a bizonyítékait, valamint az azokra alapított jogi álláspontját a megismételt eljárás során kell előterjesztenie.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság végzését - a törvényességi óvással érintett részében - a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 597/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás