GK BH 1992/256
GK BH 92/04/256
1992.04.01.
Ha a szerződést a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségre alapítottan támadták meg, a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak az ellenszolgáltatást nem a jogosult által követelt teljes forgalmi érték alapján, hanem csak olyan mértékben kell megállapítania, hogy ez a feltűnően nagy értékkülönbséget megszüntesse [Ptk. 201. § (2) bek.; PK 267. sz.].
A felek között 1989. IV. negyedévi határidővel szállítási szerződés jött létre 14 db meleg levegős kapulég-függöny szállítására, 14 700 Ft/db+áfa egységár figyelembevételével. A szerződéskötést megelőző tárgyalásokon a felek a szállítás feltételeiben megegyeztek, közöttük csak a határidő kérdésében volt véleményeltérés, mivel a kérdéses berendezéseket az alperes az Sz. vállalat fűtéskorszerűsítési munkálatainál kívánta felhasználni, melyek határideje 1989. III. negyedév vége volt. A berendezéseket a felperes 1989. október 10-én szállította le a szerződés szerinti áron, amelyet az alperes kiegyenlített.
A felperes 1989. november 16-án további 778 928 Ft megfizetése iránti fizetési felhívást küldött az alpereshez. Levelében azt közölte, hogy a részéről téves számlázás történt, a leszállított kapulég-függöny egységára a számlázott 14 700 Ft/db+áfa ár helyett 59 210 Ft/db+áfa, amely árkülönbözet kifizetését a pótszámlája alapján kérte.
Az alperes a teljes árkülönbözet kifizetése elől elzárkózott, mindössze az utólag rendelt három berendezés ártöbbletét volt hajlandó kiegyenlíteni. Arra hivatkozott, hogy a saját megrendelőjével átalányáras szerződést kötött a felperes által adott előzetes árajánlat figyelembevételével, így a költségtöbbletet továbbhárítani nem tudja. Az utólag rendelt három berendezés pótszállítás, itt módjában áll a teljes költség érvényesítése, ezért 166 913 Ft kifizetését számla ellenében vállalja.
A felperes a teljes követelésre fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amely ellen az alperes ellentmondással élt, s a perré alakult eljárás során elismert 166 913 Ft-ot meghaladó részében a kereset elutasítását kérte. A felperes a keresetét fenntartotta, adminisztrációs hiba folytán történt téves árközlésre és számlázásra, valamint az alperes jogalap nélküli gazdagodására hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes által követelt összeg, annak kamatai, és a perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a számlakülönbözet az alperes megrendelőjére nem hárítható át, de az alperes és megrendelője közötti szerződésben 10% árkockázati fedezetet kötöttek ki, ami fedezi az alperes többletköltségét. Mivel a felperes értékesebb berendezést szállított a leszámlázottnál, a jogalap nélküli gazdagodás az alperes részéről fennáll. Ezen túlmenően a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékaránytalanság.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt. A felperesi ellenkérelem a fellebbezés elutasítására és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezését nem találta alaposnak és az elsőfokú ítéletet - eltérő indokokkal - helybenhagyta.
A legfelsőbb ügyész a jogerős ítélet ellen, de az elsőfokú ítéletre is kiterjedően törvényességi óvást emelt.
Az óvás alapos.
A felperes pótszámla-követelésének elutasítása után az alperessel megkötött szerződését tévedésre hivatkozással támadta meg azzal, hogy az árban való tévedését az alperes is felismerhette. Az alperes ezt tagadta, miután az előzetes árközlés, a visszaigazolt ár és a számla ellenértéke között lényeges eltérés nem volt, és az alperes a felperes árkalkulációját nem ismerhette. Az elsőfokú bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira (Ptk. 361. §) hivatkozással adott helyt a keresetnek, bár kifejtette ítéletében, hogy az ártöbbletet az alperes a saját megrendelőjére nem háríthatja át. Ebből viszont az is következik, hogy az alperesnél, mivel saját árait a felperes árközlése alapján kalkulálta, az árkülönbözet gazdagodást nem eredményezhetett. A bíróság utalt ítéletében a leszállított termék és a ténylegesen kifizetett ár közötti feltűnő aránytalanságra is, bár ilyen tartalmú keresetet a felperes nem terjesztett elő.
A felperes csupán a per fellebbezési tárgyalásán - túl az egyéves megtámadási határidőn - nyilatkozott akként, hogy a keresetét a feltűnően nagy értékkülönbségre is alapítja [Ptk. 201. § (2) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság az eltérő megtámadási okra való áttérést úgy tekintette, hogy az kellő határidőben történt, és a jogerős ítéletét arra alapította, ami megfelel a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt igényérvényesítési elveknek, mert a felperes keresete tartalmában a feltűnő aránytalanság miatti megtámadást is magában foglalja.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a feltűnően nagy értékkülönbség megállapításához szükséges tényeket egyáltalán nem vizsgálta, pusztán a két árközlés közötti különbséget tekintette meghatározónak. A felperes arra hivatkozott, hogy a leszállított termék ára nem tartalmazta a hőtermelő berendezés ellenértékét, és ebből adódik a számlakülönbözet. A per során azonban a két termék - a hideg, illetve a meleg levegős kapulég-függöny árkalkulációja - nem állott rendelkezésre; nincs adat arra, hogy a több mint négyszeres ár milyen tételekből tevődik össze. Nem képezte vizsgálat tárgyát, hogy a termék árában a hőtermelő berendezés értéke milyen összeggel szerepel. Miután a kérdéses termék egyedi gyártású, árjegyzéki ára nincs, indokolt lett volna szakértő bevonásával tisztázni az árkülönbözet okát és elfogadható mértékét. Ennek hiányában a bíróságok megalapozatlanul fogadták el ítélkezésük alapjául a felperes felemelt összegű számláját.
A feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetében az szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbözet már nem feltűnően nagy (PK 267. számú állásfoglalás). A feltűnően nagy előny kiküszöbölése nem jelenti tehát a szolgáltatás értékének a felperes által követelt összegre való felemelését.
A Legfelsőbb Bíróság akkor járt volna el helyesen - amennyiben ítéletét a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapította -, ha vizsgálja, hogy a szerződésben kikötött vételár és az utóbb követelt ellenérték között melyik a reális, illetőleg milyen ár felel meg a szolgáltatás tényleges értékének, továbbá a szerződés érvényességének a megállapításához - azaz a feltűnő értékaránytalanság kiküszöböléséhez - milyen ellenértékre tarthat a felperes igényt. Az adott esetben a bíróság ítéletével - feltehetően - nem csupán az előnyt aránytalanná tevő résznek, hanem a felperes által követelt teljes forgalmi értéknek megfizetésére kötelezte az alperest, ezért az ítélet nincs összhangban a PK 267. számú állásfoglalással.
Az alperes fellebbezéséből és a felperes fellebbezési ellenkérelméből arra lehet következtetni, hogy a felperes a számlakövetelését a nem jogerős fizetési meghagyás alapján az alperestől behajtotta, illetve az elsőfokú bíróság fizetési meghagyást - az alperes ellentmondását figyelmen kívül hagyva - tévesen jogerősítő záradékkal látta el. Ezért az új eljárásban - a kétszeres fizetés elkerülése céljából - az ezzel kapcsolatos tényállást is fel kell tárni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 928/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás