GK BH 1992/261
GK BH 92/04/261
1992.04.01.
Ha az ingatlan eladója szerződésben magára vállalja a tulajdonjog-változás bejegyeztetésének elvégzését, az ennek késedelmével összefüggő, a vevőnél keletkezett károkért kártérítési felelőséggel tartozik [Ptk. 299. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felek 1987. január 5-én gazdasági megállapodásnak címzett szerződést kötöttek, mellyel a felperes megvásárolt az alperestől egy szolgáltató- és lakóházban levő 105, 8 m2 alapterületű üzlet- és raktárhelyiséget 1 633 860 Ft vételár ellenében. A szerződés 5. pontjában az alperes vállalta, hogy „legkésőbb 1987. február 15-ig, a társasház-alapító szerződés létrehozását követően átadja a vevőnek az érintett épületrész értékesítési dokumentációját”. A 6. pont szerint az „ingatlan telekkönyvezésével kapcsolatos teendőket az eladó látja el”. A véleményeltérés 2. pontja szerint „a felek kölcsönösen megállapodnak abban, hogy a tulajdonjog átadásával kapcsolatban felmerült költségek az eladót terhelik”. A használatbavételi engedély 1988. június 8-án emelkedett jogerőre. Az alperes eredménytelenül szólította fel F. A.-t és feleségét, a II. em. 7. sz. lakás tulajdonosait a társasház-alapító okirat aláírására. Az alperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet 1989. február 2-án nyújtotta be a földhivatalhoz. A felperes és a többi tulajdonos, köztük F. A.-ék tulajdonjogát 1989. február 23-án jegyezte be a földhivatal. Az 1989. január 1-jén hatályba lépett 1988. évi XX. tv. megszüntette a felperes vagyonszerzési illeték fizetése alóli mentességét, és a Szolnok Megyei Illetékhivatal kötelezte a felperest 132 708 Ft illeték megfizetésére. A felperes az illetéket befizette.
A felperes keresetében 132 708 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes késlekedett a tulajdonjog bejegyzésével, és ennek következményeként kellett a jogszabályváltozás folytán vagyonátruházási illetéket fizetnie.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A védekezésében arra hivatkozott, hogy nem vállalt határidőt a társasház alapítására és az ingatlan-nyilvántartás foganatosítására, a késedelem elhárítása érdekében pedig úgy járt el, ahogy általában elvárható.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest, és 8000 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte a felperes javára. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között adásvételi szerződés jött létre, a véleményeltérés 2. pontjában pedig megállapodtak, hogy a tulajdonjog átadásával kapcsolatos költségek az alperest terhelik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezek közé a költségek közé tartozik a tulajdon-átruházási illeték, ezért ilyen címen is megalapozott a felperes keresete. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a kereset szerződésszegéssel okozott kártérítés címén is megalapozott. Az alperes ugyan nem vállalt határidőt a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartás szerinti rendelkezésére, azonban a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követően a tulajdonjog bejegyzése kapcsán nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható, hiszen az alperesnek módja lett volna közös tulajdon megszüntetése iránt pert indítania. Az alperes az 1988. augusztus 30-án már fennálló feltételek mellett is csupán 1989. február 2-én kérte a bejegyzést. Az elsőfokú bíróság megállapította, az alperes késedelme okozta, hogy időközben jogszabályváltozás folytán a felperesnek vagyonátruházási illetéket kellett fizetnie.
Az ítélet ellen a megyei főügyészség és az alperes jelentett be fellebbezést. A Legfelsőbb Ügyészség azzal a módosítással tartotta fenn a fellebbezést, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta, a felek együttműködésével kapcsolatos felperesi magatartást vizsgálatának szükségességére tekintettel. A fellebbezési álláspont szerint a felek véleményeltérésben foglalt megállapodása nem tartalmazta, hogy a vagyonátruházási illeték viselésében történt megállapodás. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az alperesnek pert kellett volna indítania.
Az alperes fellebbezése a felperes keresetének elutasítására irányult, lényegében az elsőfokú eljárás előadott védekezésével egyezően.
A fellebbezések nem alaposak.
A szerződés megkötésénél idejében a felperesnek nem volt illetékfizetési kötelezettsége, így a felek megállapodása nem is terjedhetett ki arra, hogy az alperes magára vállalja a felperes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának erre vonatkozó részét mellőzi. Az elsőfokú bíróság viszont helyesen állapította meg, hogy a felperes keresete kártérítés címén megalapozott. A felek a szerződést 1987. január 5-én kötötték meg, az alperes a szerződésben kötelezettséget vállalt a tulajdonjog átadásával kapcsolatos teendők ellátására (6. pont), és a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet be is nyújtotta a földhivatalhoz, azonban erre csak 1989. február 2-án került sor. Ebben az időben viszont a felperesnek már a jogszabályváltozás következtében illetékfizetési kötelezettsége állt fenn. A felek szerződése kifejezetten nem rendelkezett, hogy az alperes milyen időn belül köteles eleget tenni a 6. pontban írt feladatnak. A feladat jellegéhez képest szükséges időtartam néhány hónap lehetett volna, az alperes azonban 1988. augusztus 30-án még nyilvántartásba helyezte év végére az iratokat. Az alperest a tulajdonjog átadásával kapcsolatos kérdésekben - a felek szerződésének megfelelően - kötelezettnek kell tekinteni. Az alperes a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges intézkedések megtételével késedelmeskedett, melyből a felperesnek az illeték megfizetésével kára keletkezett. Ezért a Ptk. 299. § (1) bekezdése szerint az alperes, mint kötelezett köteles megtéríteni a jogosult felperes késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.] Az elsőfokú bíróság a perben feltárt adatok alapján helyesen állapította meg, hogy az alperes a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatban nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható és ennek megfelelően megalapozottan kötelezte a kár megfizetésére az alperest.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő indokolással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. IV. 32 414/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás