GK BH 1992/262
GK BH 92/04/262
1992.04.01.
A kötelezettnek a számlában feltüntetett és általa nem vitatott összeg után a késedelmi kamatot akkor is meg kell fizetnie, ha a számlát helyesbíteni kell [Ptk. 301. § (1) és (4) bek.].
A felperes 2775 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a számlákat késedelmesen fizette ki. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nem megfelelő számlákat küldött, ezért felhívta a számlák helyesbítésére. Ennek a felperes eleget tett, és ezt követően a számlákat határidőn belül kifizette. Fizetési késedelem mindezek alapján nem terheli.
A felperes az alperes által előadott tényeket nem vitatta. Előadása szerint 4 db számlát helyesbítenie kellett, azonban az alperesnek az eredeti számlák alapján, az esedékességkor azt az összeget ki kellett volna fizetnie, amelyet nem vitatott. Miután az alperes a teljes számlaösszegeket csak a helyesbített számlák alapján fizette ki, ezért fizetési késedelme fennáll, és késedelmi kamatot tartozik fizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott; a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes az átutalási megbízás terheli értesítésének becsatolásával bizonyította: a számlákat határidőn belül egyenlítette ki. Ennek alapján a felperes késedelmi kamat iránti követelése nem megalapozott.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását. Megismételte mindazt, amit az elsőfokú eljárásban kifejtett. Hangsúlyozta hogy, az alperesnek az általa elfogadott összegeket az eredeti számlákban szereplő fizetési határidőre kellett volna kifizetnie, és miután az alperes csak a helyesbített számlák alapján fizette ki ezeket az összegeket is, fizetési késedelme fennáll. Hivatkozott az iratokhoz becsatolt késedelmikamat-kimutatásra, amelyből kitűnik, hogy az alperesnek eredetileg milyen határidőre kellett volna fizetnie, és megállapítható az is, hány napos késedelem terheli az alperest.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy az alperes a 214 960 Ft összegű számlát 1990. október 26-a helyett november 10-én, a 115 220 Ft-ról szóló számlát 1990. október 30-a helyett november 22-én, a 207 942 Ft összegű számlát 1990. november 6-a helyett november 22-én, végül a 118 580 Ft-ról szóló számlát 1990. november 14-e helyett csak november 28-án egyenlítette ki.
Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperesnek a fenti négy számlát helyesbítenie kellett. Az alperesnek a fenti számlákból az általa nem vitatott forintösszegeket a számla kifizetésének az esedékességekor ki kellett volna fizetnie. Miután ezt az alperes elmulasztotta, Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján a felperesnek a késedelmi kamatot tartozik megfizetni.
A felperesnek a tévesen kiállított számlát az 1989. évi XL. törvény 60. §-ának (1) bekezdése szerint helyesbítenie kellett, ez a rendelkezés azonban az alperes fizetési késedelmét az általa nem vitatott összegek vonatkozásában nem érinti.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta.
(Legf. Bír. Gf. VI. 31 277/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás