GK BH 1992/265
GK BH 92/04/265
1992.04.01.
Az áru átvétele esetén nem szűnik meg a jogosultnak a vasúti fuvarozóval szembeni, az áru megromlásán alapuló igénye, ha az áru megromlásáról a vasúti fuvarozó tudott, de a kárra vonatkozó jegyzőkönyv felvételét elmulasztotta [CIM 52. cikk 1. §, 57. cikk 1. § és 2. § a) pont.].
A felperes keresetében 44 542 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperesi Magyar Államvasutakat kötelezni, mert az 1989. május 5-én feladott 39 200 kg súlyú kukorica-pellet küldeményt a határállomásról történt visszafuvarozást követően a vasút penészes állapotban szolgáltatta ki.
Az alperes a kereset elutasítását kérte az 1975. évi 9 tvr.-rel hatályba léptetett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló egyezmény (CIM) 1. cikkének 1. §-a alapján alkalmazandó VÁSZ 21. cikkének 4. §-ában foglaltakra tekintettel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, lényegében elfogadva az alperes jogi álláspontját.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott a VÁSZ 21. cikkének 4. §-ában foglaltakra, amelyek szerint a vasútnak a megrakáshoz ép, tiszta kocsit kell kiállítania, s bár a feladónak lehetősége van a hibás vagon visszautasítására, erre a perbeli esetben azért nem került sor, mert az alperes által kiállított kocsin szemmel látható hiányosság, hiba nem volt.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, helyes indokai alapján. Utalt arra, hogy a jugoszláv fél anélkül tagadta meg a küldemény átvételét, hogy kár megállapítását kérte volna. Vitatható ezért, hogy a vasúti kocsinak műszaki hibája lett volna. A visszairányított vagont egyébként kifogás nélkül szolgáltatták ki M. állomáson, tehát igénymegszűnés is történt.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy a felperes 1989. május 5-én T község vasútállomása a 31-55-196 8136-7 számú vagonban vasúti mérlegeléssel 39 200 kg súlyú kukorica-pelletet adott fel fuvarozásra, jugoszláv rendeltetési állomásra. A küldeményt a címzett minőségi kifogás miatt nem vette át, a vagon utólagos rendelkezés folytán 1989. május 14-én érkezett vissza M. határállomásra. Sem a külföldi fél által történő visszautasításkor, sem a határállomáson nem készült vasúti kárjegyzőkönyv az árú állapotára vonatkozóan. 1989. május 23-án a feladó a fenti vagont - kirakás nélkül - a 160 számú belföldi fuvarlevéllel M. feladási állomásról a felperesi címzetthez továbbította T. községbe. Az 1989. május 29-én felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv az áru részleges megromlását tartalmazza, rögzítve azt, hogy a vagonon belül hol és milyen mérvű beázási nyomokat találtak. A kárt a jegyzőkönyv 7. pontja ismeretlen okra vezeti vissza.
A CIM 52. cikkének 1. §-a szerint, ha a vasút részleges elveszést vagy megsérülést fedez fel, vagy gyanít, vagy a jogosult ilyent állít, a vasút köteles késedelem nélkül, és ha lehetséges, a jogosult jelenlétében jegyzőkönyvvel rögzíteni - a kár természete szerint - az áru állapotát, tömegét, és ha lehet, a kár terjedelmét és okát, valamint keletkezésének időpontját.
A CIM 57. cikkének 1. §-a értelmében a vasúttal szembeni igény megszűnik, amint a jogosult az árut átvette. Nem szűnik meg azonban az igény ugyanezen cikk 2. §-ának a) pontja alapján, részleges elveszés vagy megsérülés esetében, ha a kármegállapításnak az 52. cikk szerint meg kellett volna történnie, és az csak a vasút hibájából maradt el. A perbeli esetben megállapítható, hogy az áru romlását a külföldi fél észlelte, és éppen emiatt tagadta meg annak átvételét. Ezért került sor az utólagos rendelkezésre, mellyel a vagont végül is visszairányították a feladóhoz. Az áru romlásáról így szükségszerűen az alperesnek is tudomásul kellett bírnia, és ezért a CIM hivatkozott rendelkezése értelmében kárjegyzőkönyvet kellett volna felvennie. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, ezért nem hivatkozhat megalapozottan az igénymegszűnésre.
Az 1989. május 29-i kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv 3. pontjában foglaltak kétséget kizáróan alátámasztják a vasúti kocsi rejtett hibáját, ezért az áruromlásból eredő kárért az alperes felelőssége a CIM 42. cikkének 1. §-a alapján fennáll. Figyelemmel azonban a felperes késedelmes intézkedésére, mely jelentősen megnövelte a fuvarozási időtartamot, és ami így a romlás mértékének növekedésével járt, a Legfelsőbb Bíróság a kár mértékét és a kártérítési összeget a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg a rendelkező részben írt összeget. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság a felperes terhére értékelte a külföldi átvevő magatartását is, akinek a beázás miatt a CIM rendelkezéseinek megfelelően a kárjegyzőkönyv felvételét kellett volna kezdeményeznie, és aki az áru további romlásának elkerülése céljából a küldeményt átvenni és kirakni lett volna köteles. Az ezzel ellentétes magatartás az áruromlás mértékét növelte. Mindennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest kötelezte 8360 Ft és annak a felszólamlás napjától járó évi 5%-os kamata (CIM 47. cikk 1. §) megfizetésére, míg ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31. 425/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás