GK BH 1992/273
GK BH 92/04/273
1992.04.01.
Ha a megrendelőnek a szállítóval és a fuvarozóval szemben előterjesztett keresete alapján az elsőfokú bíróság a szállítót marasztalta, a szállító fellebbezése folytán a másodfokú bíróság - amennyiben a fellebbezés csak egységesen bírálható el - az ítélet meg nem támadott, de azzal összefüggő rendelkezéseit is felülbírálhatja [Pp. 51. § a) pont, 389. §1 (2) és (3) bek.].
A felperes megrendelése alapján az I. r. alperes közúti fuvarozással, a II. r. alperes, mint fuvarozó útján konzervárút szállított a felperes részére. A kiszolgáltatás alkalmával a felperes és a II. r. alperes megállapították, hogy a küldeményben töréskár keletkezett, ezért a felperes keresetében 1155 Ft kártérítést megfizetésére kérte vagylagosan kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta azzal az indokolással, hogy nem tett eleget a Ptk. 490. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A küldeményt ugyanis nem úgy csomagolta, hogy annak az állapotát a fuvarozás során megóvja.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezést nyújtott be, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Előadta, hogy a káreseményről készült jegyzőkönyv egyértelműen kíméletlen fuvarozásra utal. Ennek folytán a kárt a II. r. alperes tartozik megtéríteni, figyelemmel arra, hogy a teljesítés helye az I. r. alperes telephelye volt. A kíméletlen árufuvarozásból eredő következményeket ezért a kárveszély átszállása folytán sem volna köteles az I. r. alperes viselni.
A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező részében egyrészt arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Másrészt az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a másodfokú bíróság elfogadta az I. r. alperesnek a teljesítéssel és a kárveszélyátszállással kapcsolatos álláspontját. Egyben az indokolás utalt arra is, hogy a II. r. alperessel szemben az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett, ezért ebben a körben az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság nem bírálhatta felül.
A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke óvást emelt, és indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
A törvényességi óvás alapos.
A Pp. 389. §-ának (2) bekezdése szerint az egyik jogosult fellebbezésének a hatálya a többi jogosultra nem terjed ki, kivéve, ha az ügyben több alperes vagy felperes vesz részt, és az ügy csak egységesen bírálható el. A Pp. 389. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig, ha az ügyben több felperes vagy alperes vett részt, és az ügy egységesen bírálható el, az egyik fél vagy a beavatkozó által - az ítélet őt érintő része ellen - benyújtott fellebbezés alapján a másodfokú bíróság az ítélet meg nem támadott, de azzal összefüggő rendelkezéseit is felülbírálhatja.
A Pp. 51. §-ának a) pontja értelmében nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy a felperes a keresetét mind a szállító, mind a fuvarozó ellen előterjessze. Ilyen esetben a bíróságnak a megállapított tényállásnak megfelelően kell határoznia, ennek alapján sor kerülhet az egyik alperes teljes marasztalására, illetve a másik alperessel szemben a kereset elutasítására is. Az ítélet ellen fellebbezéssel természetszerűleg a marasztalt alperes élhet, azonban ha a fellebbezés csak egységesen bírálható el, a Pp. 389. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság az ítélet meg nem támadott, de azzal összefüggő rendelkezéseit is felülbírálhatja.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az I. r. alperesnek hol kellett teljesítenie, megalapozott-e az I. r. alperesnek az állítása, amely szerint a felperessel megkötött szerződés alapján a teljesítés helye a saját telephelye volt. Tisztáznia kell azt is, hogy a perbeli árut - a szerződés szerint - az I. r. vagy a II. r. alperesnek kellett a gépkocsira felraknia, és az I. r. vagy II. r. alperes kötelezettsége volt-e a megfelelő rakodás. Ezt követően a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell a perbeli konzerváru töréskárával kapcsolatban felvett jegyzőkönyvet, és tisztáznia kell, hogy a konzerváru törése bekövetkezhetett-e a II. r. alperes által végzett fuvarozás alatt.
A másodfokú bíróság a fenti szempontok szerint lefolytatott fellebbezési eljárás után állapíthatja meg a tényállást, és dönthet abban a kérdésben, hogy a töréskárért a szállító I. r. vagy a fuvarozást végző II. r. alperes a felelős. (Legf. Bír. G. törv. VI. 32 060/1991. sz.)
1
A Pp. ötödik részét – így a 389. §-t is – az 1992: LXVIII. törvény 1993. január 1-jétől hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás