BK BH 1992/293
BK BH 1992/293
1992.05.01.
Az összbüntetés tartamának a megállapítására nincs kihatással az a körülmény, hogy az alapítéletek eltérő büntetés-végrehajtási fokozatokat tartalmaztak [Btk. 93. § (2) bek., 94. § (2) bek.].
A megyei bíróság a városi bíróság összbüntetési ítéletét akként változtatta meg, hogy a súlyosításra irányuló fellebbezésnek helyt adva az összbüntetés tartamát 5 év 4 hónapi fegyházbüntetésre súlyosította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a többszörös visszaeső elítélt 4 év 8 hónapi fegyházbüntetését, valamint 1 évi börtönbüntetését foglalta összbüntetésbe [Btk. 93. § (2) bek.], és az összbüntetés tartamát 5 év 2 hónapi fegyházbüntetésben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az alapítéletben kiszabott rövidebb tartamú büntetés fele részének a megfelelő mérséklésével látta az együttes kiállásból eredő hátrányt kiküszöbölhetőnek, és a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 105. számú állásfoglalásában adott általános jellegű iránymutatásától való eltérést azzal indokolta, hogy az 1 évi szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozata börtön volt, illetve hogy ezt a büntetést egy igen huzamos büntetéssel együtt hajtják végre.
A megyei bíróság ezt az érvelést egyik vonatkozásban sem tette magáévá.
Az összbüntetés tartamát az alapítéletekben meghatározott fokozatok nem befolyásolják, azoknak csak annyi jelentősége lehet, hogy esetleg alkalmazhatóvá teszik a Btk. 94. §-ának 2 bekezdésében foglalt rendelkezést.
Az adott esetben nem áll fenn olyan kiküszöbölésre váró méltánytalan hátrány, amely az említett törvényhely alkalmazását indokolttá tenné.
Az elítélt a 4 év 8 hónapi fegyházbüntetést 1989. július 24. napjától töltötte, majd 1990. szeptember 4. napján - egészségügyi okokból - a büntetését félbeszakították. Az újabb elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt a félbeszakítás alatt, 1990. november 2. napján követte el, ezek szerint a két szabadságvesztésnek csak részbeni együttes kiállásáról van szó.
Kétségtelen, hogy a BK 105. számú állásfoglalásában megjelölt "elengedési arányok" nem jelentenek merev, szigorú szabályt (BH 1988/9-297. számú jogeset), de az adott esetben a megyei bíróság csak az 1 évi büntetés 1/3 részének megfelelő mérséklést látott alkalmazandónak, mert ezáltal az összbüntetés jelen ügyben elérendő célja maradéktalanul megvalósul. Ezért e körben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, egyebekben viszont helybenhagyta a perorvoslattal támadott ítéletet azzal, hogy az elítélt - a fentebb írtakból következően - a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja mellett a b) pontja értelmében sem bocsátható feltételes szabadságra. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 54/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás