BK BH 1992/297
BK BH 1992/297
1992.05.01.
A közúti baleset okozása esetén a gépjármű vezetőjének a büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg olyan esetben, ha a baleset kizárólag a kerékpárját ittasan és szabálytalan módon toló gyalogos magatartása miatt következett be [Btk. 187. § (2) bek. a) pont, KRESZ 3. § c) pont, 21. § (3) bek. b) pont].
A városi bíróság a vádlottat a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
A tényállás szerint a vádlott 1976 óta rendelkezik "B" kategóriás vezetői engedéllyel, azóta kb. 50-60 000 km-t vezetett balesetmentesen. A vádlott a vádbeli napon, a késő esti órákban a 7,8 m szélességű főúton, a város külterületén közlekedett a személygépkocsijával, 65-71 km/óra sebességgel, tompított világítás mellett, amikor az előtte haladó személygépkocsi előzésébe kezdett.
Tompított fénynél az úttestet 45-50 m-re látta be, a féktávolsága 42-44 méter volt, az előtte haladó gépkocsi előzését a féktávolságot belátva kezdte meg a menetirány szerinti bal oldal igénybevételével. A féktávolságot meghaladó távról, 46 m-ről észlelte, hogy vele szemben egy kerékpárt toló gyalogos halad a bal oldali úttest térfelének közepén.
A sértett a kerékpárt a menetirány szerinti jobb oldali térfél közepén 2,26-2,49 ezrelékes alkoholos befolyásoltság állapotában tolta. A sértett sötétkék vattakabátot, fekete katonai gyakorlónadrágot és barna színű cipőt viselt.
Amint a vádlott észlelte a kerékpárját toló gyalogost, cselekvési késedelem nélkül azonnal fékezni kezdett, amitől a személygépkocsi jobb oldali kerekeitől 23 m hosszúságú, míg bal oldali kerekeitől 19,6 m hosszúságú, állóra fékezési nyom keletkezett az úttesten. Amennyiben a vádlott a féket végig nyomta volna, úgy a sértett előtt 0,7-5,3 m távolságra megállhatott volna a gépkocsijával.
A vádlott azonban úgy érezte, hogy nem tud megállni fékezéssel a kerékpárt toló sértett előtt, ezért a későbbi ütközés helyétől 7,1 m távolságra a fékpedált felengedte, és az előtte haladó gépkocsi mögé akart besorolni, ez azonban nem sikerült, ezért a sértettet 22,5 km/óra ütközési sebességgel, a gépkocsi bal első részével elütötte. A sértett a baleset következtében 40%-os rokkantságot eredményező sérüléseket szenvedett.
A baleset helyén közvilágítás nem volt, az útburkolati jelek azonban jól láthatóak voltak. A jó minőségű úttest aszfaltburkolata a baleset idején száraz, a baleset helyén az úttest vonalvezetése egyenes volt, az úttest szélét folyamatos fehér vonal jelezte mindkét oldalon. A fehér vonalon túl mindkét oldalon 1,3 m szélességű, az úttest burkolatával szintben és minőségben megegyező, a gyalogosok és kerékpárosok közlekedésére szolgáló útpadka helyezkedett el.
A sértett a kerékpárját a vádlott által előzésre igénybe vett térfélen, az úttest szélétől - a felezővonal irányába - 2 m távolságra tolta az elütéskor.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a baleset azért következett be, mivel a vádlott a féket korábban engedte fel, így megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt rendelkezést. A baleset bekövetkeztéhez a sértett is hozzájárult, mivel a kerékpárt a menetirány szerinti térfél közepén tolta, nem pedig az egyébként közlekedésre alkalmas 1,3 m széles útpadkán. Így a sértett megszegte a KRESZ 21. §-a (1) bekezdésének és ezzel összefüggésben a 3. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezést is, mivel a kerékpárját tolva közepes fokú ittas állapotban vett részt a közúti közlekedésben.
A megyei bíróság a vádlottat az ellene maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A megyei bíróság szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a helytállóan rekonstruált történeti tényállásból a vádlott szabályszegő magatartására, illetőleg a büntetőjogi felelősségére vont jogi következtetést.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a baleset részben azért következett be, mert a vádlott a sértettet észlelve nem fékezte állóra a gépkocsiját, hanem a féket korábban engedte fel, és kitéréssel próbálta elhárítani a balesetet, mely manőver során ütötte el a sértettet. A vádlott tehát nem tett meg az elhárítás érdekében minden tőle elvárhatót, így megszegte a KRESZ 3. §-a c) pontjának a rendelkezését.
Ez a helytelen következtetés részben a KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglaltak, másrészt pedig annak a szakértői megállapításnak a téves értelmezésén alapszik, hogy a vádlott folyamatos fékezés esetén a gépjárművel a sértett elütése nélkül meg tudott volna állni.
Az irányadó tényállásból kitűnően a vádlott kellő időben észlelte a sértettet, késedelem nélkül cselekedett, és a gépkocsi sebességét is helyesen választotta meg. A továbbiakban a KRESZ 3. §-a c) pontjának értelmezésénél lényeges az a körülmény, hogy a balesetre lakott területen kívül került sor, ahol a kerékpárját toló gyalogos a KRESZ 21. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott rendelkezése értelmében az úttest menetirány szerinti jobb szélén közlekedhetett volna, és nem az elütés helyén. Az adott helyen a kiépített, szilárd burkolatú és kellő szélességű útpadka is alkalmas volt a gyalogosközlekedésre.
A fentiekből okszerűen vonható le az a következtetés, hogy a veszélyhelyzetet kizárólag a sértett idézte elő. Ilyen körülmények mellett - a "bizalmi elvre" is figyelemmel - csupán annak a tisztázása szükséges, hogy a váratlanul előállt veszélyhelyzetben a vádlott mindent megtett-e a baleset elhárítása érdekében. Ebből eredően felelősségét ilyen esetben általában a tétlenség avagy a késedelmes cselekvés alapozhatja meg, ami a vádlott esetében - éppen a szakértői vélemény alapján - kizárható volt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nem tartozik a vádlott felelősséggel azért, ha cselekedett ugyan, de a váratlan helyzetben az elhárítás módját nem a legmegfelelőbben választotta meg. Ez áll összhangban a KRESZ szabályainak helyes értelmezésével, így nem róható a vádlott terhére az elsőfokú bíróság végzésében megállapított szabályszegés.
Tekintettel arra, hogy a vádlott a baleset során nem szegett meg közlekedési szabályt, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzéséből az ezzel ellentétes megállapítást mellőzte, és a vádlottat - figyelemmel arra, hogy bűncselekményt nem követett el - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. (Vas Megyei Bíróság Bf. 173/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás