PK BH 1992/30
PK BH 92/01/30
1992.01.01.
A kiskorú gyermek elhelyezésének megváltoztatásánál irányadó szempontok értékelése [Csjt. 76. § (2) bek.].
A felperesnek az I. r. alperessel 1982. szeptember 25-én megkötött házasságából 1984. június 17-én született Gábor nevű gyermekét a szülők házasságát felbontó ítélettel a városi bíróság az anyai nagyszülőknél - a II. r. és III. r. alpereseknél - helyezte el. Erre a döntésre az szolgáltatott okot, hogy a bíróság az I. r. alperest nem találta alkalmasnak a nevelésre, a bontóper tartama alatt a sorkatonai szolgálatát teljesítő felperes pedig „önhibáján kívül” akadályoztatva volt a gyermek nevelésében.
Leszerelése után a felperes a szülői jogait érvényesíteni kívánta, és a nagyszülőkkel, az ezzel összefüggésben keletkezett nézeteltérései folytán perindításra kényszerült a gyermek elhelyezésének megváltoztatása érdekében.
A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a felperes a gyermek nevelésére alkalmas, a gyermek érdekei azonban azt kívánják meg, hogy továbbra is a számára megszokott környezetben nevelkedjen.
A felperes fellebbezése alapján a megyei bíróság az 1989. december 6-án meghozott ítélettel megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: a gyermeket a felperes apánál helyezte el, és az anyai nagyszülőket 15 napos határidővel a kiadásra kötelezte. A másodfokú bíróság a felperes kérelmének az elbírálásánál - az ítélet indokolásából kitűnően - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermek nevelésére alkalmas szülőnek a gyermek gondozásában való önhibáján kívüli korábbi akadályoztatásának az elhárulását olyan lényeges változásnak kell tekinteni, ami alapot ad a korábbi elhelyezés megváltoztatására. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeket másnál csak akkor lehet elhelyezni, ha a szülőnél történt elhelyezése az érdekeit veszélyezteti, ami a felperes esetében azonban nem állapítható meg.
Az alperesek perújítási kérelemmel éltek. A megjelölt bizonyítási indítványok alapján a városi bíróság érdemi tárgyalásba bocsátkozott, és a lefolytatott eljárás eredményeként hatályában fenntartotta a perújítási kérelemmel támadott határozatot. Az ítélet indokolásából kitűnően a bíróság a perújító alperesek által beszerzett pszichológiai véleménnyel igazolt neurotikus panaszok fellépését a gyermeknél a perújító alpereseknek a jogerős ítélet végrehajtását meghiúsítani törekvő magatartásának tulajdonítva, a terhükre értékelte.
A perújító alperesek által megfellebbezett ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatva, a megyei bíróság az 1989. december 6-án kelt ítéletét hatályon kívül helyezte, ugyanakkor helybenhagyta a városi bíróságnak a kereseti kérelmet elutasító 1989. október 4-én kelt ítéletét. A döntését a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság nem a jelentőségének megfelelően értékelte a gyermek egészségi állapotában, érzelmi életében bekövetkezett negatív változásokat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a gyermeknél a megszokott környezetéből való kikerülésének veszélyérzete miatt fellépett neurotikus panaszok súlyossága olyan különleges körülményként értékelhető, amely a szülő alkalmassága ellenére is indokolttá teszi a korábbi nagyszülői elhelyezés fenntartását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése a gyermek elhelyezésének a megváltoztatásához két előfeltétel együttes fennforgását kívánja meg: nevezetesen azt, hogy azok a körülmények, amelyekre a bíróság a korábbi döntését alapította, utóbb lényegesen megváltozzanak, és a gyermek megfelelő fejlődése a megszokott környezetében a továbbiakban ne legyen biztosítva. A két törvényi előfeltétel együttes fennforgását - amint arra a másodfokú bíróság is helytállóan utalt - a gyermek érdekeinek a szempontjából kell vizsgálni. Ez a követelmény fokozottan érvényes arra az esetre, amikor a gyermek nevelésére alkalmas szülő kérelmezi - a törvényben biztosított erősebb jogai alapján [Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése] - a korábbiakban a nagyszülőknél elhelyezett gyermek elhelyezésének a megváltoztatását.
Nem vitás az, hogy a felperes önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy a gyermekét gondozni nem tudta, s ezért vált szükségessé a gyermeknek a nagyszülőknél való elhelyezése. A gyermek elhelyezése iránti per adataiból azonban az is egyértelműen kitűnik, hogy a felperes - lehetőségei szerint - maga kívánta gondozni gyermekét, s hogy a nagyszülőknél történő elhelyezést csak akadályoztatása idejére, tehát átmeneti időre kellett biztosítani. Ha a nagyszülőknél történő elhelyezés során ez nem is került külön kiemelésre, a körülményekből következett az, hogy a felperes a szülői kötelezettségét teljesíteni kívánta, s így a gyermeket nevelő nagyszülőknek is számítaniuk kellett arra, hogy a felperes katonai szolgálatának letelte után a gyermek elhelyezésében változás következhet be.
A gyermek érdekeinek védelmére szolgáló biztosítékok közül az állandóság fenntartásának követelménye csak egyik tényező a megalapozott döntéshez szükséges egyéb értékelendő szempontok körében. A túlértékelése éppen úgy téves döntést eredményezhet, mint a jelentőségének az alábecsülése, de ugyanígy téves következtetéseket eredményez a gyermek életét meghatározó egyéb körülmények megfelelő értékelésének a mellőzése is.
Az önzetlenül végzett, a gyermek iránti szeretetből fakadó többletmunka értékes segítség a gyermek nevelésében, de nem járhat azzal a következménnyel, hogy a gyermeket valamelyik szülőjétől elidegenítsék. Egymagában az a körülmény, hogy a gyermeket gondozó harmadik személy elidegeníti a gyermeket a szülőtől, aggályossá teszi e harmadik személy nevelési képességét, és arra utal, hogy a gyermeknek nála történő elhelyezése nem szolgálja a gyermek érdekét. E körben különös jelentőségű annak vizsgálata, hogy a gyermeknél kétségkívül jelentkező neurotikus panaszok fellépése minek a következményeként állott elő. A nagyszülők magatartása váltotta-e ki azt a gyermeknél, a jogerős ítélet végrehajtását minden eszközzel meghiúsítani igyekvő eljárásuk vagy pedig egyéb ok. Ennek tisztázása érdekében a bíróság által kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő véleményének beszerzése elengedhetetlen. Szükségesnek mutatkozik a felperes jelenlegi házastársa nevelési képességének, személyiségének szakértői vizsgálata is.
A felperes körülményeinek változásait értékelve nem mellőzhető továbbá a lakóhelyén elvégzendő környezettanulmány beszerzése, és annak eredményéhez képest a felperes életvitelére, magatartására esetleg tanúk kihallgatása sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a terjedelmesnek ígérkező bizonyításra figyelemmel az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20.572/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás